hát már másnap be is szaladtam a hagymaházba, megnézni a kiállitást

ami - meg kell mondani - impozáns volt! (a tv fotók vissza se adtak belőle szinte semmit)

 

még ebéd előtt mentem be, nem birtam ki...de mivel már dél volt siettem ebédelni, ott egy szeles órácskát töltöttem a parkteraszon (tényleg majd elfújta a szél a teríitéket), meg szédültem is - megkávéztam

aztán több időt töltöttem az alkotások kellemes társaságában,

 marasztalt a fentről leszüremlő édesbús koncert, L Attilától, mit tarkitott egy gyönyörű Debussy (kiderült azt nem ő játszotta, hanem egy vendég-kislány...)Igazán szép hangja van az Attilának, andalitó, de minden dalt egy kaptafára (erre az édes-búsra)énekel...aztán mikor a turulmadár végszóra kapta az első vastapsot, le is léptem, elég volt, mintha magyar nóták következtek volna

egy árnyas padon folytattam vasárnapi relaxálásom, bele veszve a vasárnap süketségébe, mit aztán ismerőseim felváltottak...jókat beszélgettünk....a padomon (ők a koncertről jöttek, feldobódva)

ja, jut eszemben, a padon, még egyedül ezt pötyögtem 

Süket vasárnap délután

csak a szél neszez

az utcákon senki se megy

én is ülök egy padon

nem moccanok,

 hallgatok

nincs is kihez szóljak

az emberek elbújtak

élvezik a vasárnapot

csak én unom

de nagyon

holnap hétfő

éljenek a hétköznapok!