tantó bácsi hülye
mondta vissza
K. Judit
negyedikben
tanitóbácsi fülébe
hogy ezt hallotta
egy osztálytársunktól
én is meghallottam
amit mondott
de arra nem emlékszem
ki volt
aki lehülyézte
tantó bácsit
a háta mögött
de K Juditra
ki beárulta
ma is dühöngök
tantó bácsit meg
ki persze
nem volt hülye
sajnáltam mindig
de ő ezt az egészet
nagy bölcsen
fel se vette
csak legyintett
s nem büntetett meg
senkit
ápr 7
az iskolában
szűk volt a pad
s a bezártságot
sose birtam
felugráltam
a helyemről
mikor már
elegem lett
a sok ülésből
de tantónéni
spontaneitásom
nem akceptálta
lázadásnak vette
márpedig
rendnek kell lennie
szerinte
zavartam az órát
hazaküldött hát
ha szabad akarok lenni
hát indulás, nosza,,,
de én megálltam
az osztályajtó előtt
mint akinek
földbe gyökerezett
a lába
azt hittem
rámszakad
a mennyezet
s a szégyen
de aztán észrevettem
a falakon
anyukám
rajzait
miket tantónéni
kérésére
készitett
szemléltetőeszköznek
s ezek a rajzok
is ajtón belül
tartottak
s aztán felemelt fejjel
egész egyszerűen
a helyemre mentem
az elsős tantónénim
megtanitott rendre
fegyelemre
irni-olvasni
s számolni
és még valamire
picike volt
nem érte el
a krétás kezével
a tábla tetejét
pipiskedve se
odavitt hát
a tábla alá
egy hokedlit
segits magadon
isten is megsegit
üzente mintegy
mellékesen
én ma már
nem tudom
mi mást is tanitott
akkor nekünk
mit is irt fel
a táblára
a hokedlire
felállva
de azt a mellékesen
kisérő mondatát
nem felejtem el
sose
sokszor eszembe jut
csak nincs mindig
hokedli a közelben
a földszinti konyhánkban
mit később elvettek
akár a fenti előszobánk -
befalaztak bennünket
de ez most mellékes
valami rossz fát
tehettem a tűzre
persze csak képletesen
s nem a sparheltünkbe
ezért anyám megbüntetett
kukoricacsutkára
térdepeltetetett
nagyon fájt
szúrta a térdem
a csutka
sírtam is
magamba'
mert anyu
magamra hagyott
kiment az ajtón
egy szót se szólva
aztán a házból is
a nagykapun át
láttam
az ablaküvegen túl
határozott járását
mikor később visszajött
meghökkent
hogy én még mindig
a csutkán vezeklek
pedig épp azért ment el
hogy felkelhessek
mert meg is bánta
hogy megbüntetett
csak nem akarta
visszacsinálni
de én mindig
túlbüntettem magam
s jobban mint bárki más
s túl becsületes
is voltam
vagy tán balek
egész életemben
de nem szégyellem.
2016 április 7
még nem tudok olvasni
de Petőfi összes verseit
megkapom
piros diszkiadásban
'948-ban
a szabadságharc jubileumára
ez az első könyvajándékom
a nagynénémtől
vagy Erős János?
már nem is tudom
de Petőfi Sándor
mesehősnél nagyobb
kincs nekem
szeretem
a verseit
meg szavalni is
akár a nagynénim
őt Juhász Gyula
tanitotta
a gimnáziumban
irodalomra
és József Attila
iskolatársa
az ő illusztrált kötetét
a Cserépfalvifélét
és a bibliofil Adyt
rámhagyta
mikor kivándoroltak,
Ámerikába
(meg egy matyóbabát
meg a kis Eiffeltornyát
mit Párisból hozott
még a világkiállitásról
meg gesztenyékből
játékszobát-
mit ő fabrikált)
mikor évtizedek múltán
Montreálból hazalátogatott
(a makói hagymaporos levegőtől
rögtön szénanáthát kapott)
a szállodai ágyán
a Koronában
fáradtan
de lázasan
Adyt szavalt
nekem
tervek fogytán
hitek apadtán
visszatekintett
nem kezdhetve
új megintet
ó, múltam
adj egy
szalmaszálat! -
sóhajtott
kérése
szivemig hatolt
meghatott
…..
s lám,
mostanában
én is
múltam
szalmaszálaiba
kapaszkodom.
anyám néha bezár..
a piacra korán jár
olyankor még alszok
de felébredek sokszor
amint elmegy
csak mire az ágyból
kikecmergek
ö már messze jár
s ajtót kulcsra zárt
de ott a szoba végén
udvari nyitott ablak
csalogat a napra
ki is mászok rajta
lehet látni
ahogy a fal
peremén
leveri a maltert
a lábam
mert az ablak
túl magasan van
a talaj messze
egyből nem lehet
kiugrani rá
de nem is
ficamodik ki
a bokám
csak talán
később
az életem...
bezártságából
próbálva
kimászni
ügyetlen
mert hogy
ott nincs
biztonsági
perem sem
anyu elment
mondta is hova
egy közeli házba
srégen át
a túloldalra
nem győztem
hazavárni
utánaeredtem
de nem jutottam
be a kapun
küszöbén
fáradtan
leheveredtem
összegömbölyödtem
mint egy embrió
ott találtak
a kapu előtt
nem tudom mikor
mert gyorsan eltelt
később az idő
hogy álomba
zuhantam
„a küszöbön feküdtem
magamba bújtam volna
nem lehet”...
jóval később olvastam ezt
a verset el
és engem nem is
vert ki anyám
csak sok dolga volt
itt és ott
abban a bezárt
házban is
valamit dolgozott
(varrt talán)
s én nem szerettem
lenni otthon egyedül
hiszen én
tényleg
gyermek voltam még
s nem tettek azzá…
mint Attilát
már felnőttként
(s engem se
vittek fel a "padlásra"..
azaz abba
a tuloldali
bezárt házba)
s az az anyahiány
a közös anyahiány
egy küszöbre hozott
össze bennünket
valahogy
s ahányszor elmegyek
azelőtt a ház előtt
most
már öregen
mindig
eszembe jut
ez a gyermekin-felnőtt
József Attila vers
és mindig ott látom
a küszöbön
összekuporodva
moccanatlanul
anyjára váró
alvó kislánymagamat
azt hive
mintha ott lenne
az ajtó mögött
most is
anya
és majd kilép
pedig
már rég
a temetőben van
vagy ki tudja...
kiskoromban
haza jőve külföldi
kirándulásunkból
(a deportálásból)
mindig
azzal riogattam anyámat
hogy világgá megyek
az óvodából el is
szöktem, még Pesten
945 nyarán…
aztán Makón
volt egy kedves tárgyam
egy fonott kiskosár
s sokszor
hallgattam a dalt
a dalunkat:
Julcsa ha kimegyen
a piacra
kiskosarát bal karjára
felakasztja…
ezt meg is tettem
csakhogy nem értem be ezzel
meg ezt a befejezést sem szerettem-
”julcsa sose leszek a magáé…
ne is legyek soha másé
én se
csak a magamé
véltem
a Mizrachiből hazajövet
a madrichoktól feltüzelve
hátizsákot követeltem
komolyan készülődtem…
Erec Jiszraelbe
szerencsére
hagytam magam
megriadt
anyámtól
lebeszélni
de azt ma se értem
teljesen
hogy lehetek
még mindig
ebben a városban
mely Jerusalemtől
oly messze van
(a szólás szerint is)
talán mert itt
születtem
más oka
nem lehet
bár úgy tűnik
épp elég ez
április 3
képeslapok
sok szép képeslapom van
nagybátyám körbejárja
(pontosabban táncolja)
a világot
és minden városból
küld nekem
egy színes
lapot
de most lili néniék
küldtek egyetl
rajta az óceán
és egy hajó
a Qeen Elisabeth
amin Ámerikába
tartanak
azt mondják
kivándoroltak
jaj nekem
Nem látom őket
már sosem?
Nagyon messze az
az Ámerika
3 hét az út oda
de nem lehet rossz
azon a hajón
lehet hogy
utánuk utazok…
(emlékcserepek)
április 3
