kiskoromban
haza jőve külföldi
kirándulásunkból
(a deportálásból)
mindig
azzal riogattam anyámat
hogy világgá megyek
az óvodából el is
szöktem, még Pesten
945 nyarán…
aztán Makón
volt egy kedves tárgyam
egy fonott kiskosár
s sokszor
hallgattam a dalt
a dalunkat:
Julcsa ha kimegyen
a piacra
kiskosarát bal karjára
felakasztja…
ezt meg is tettem
csakhogy nem értem be ezzel
meg ezt a befejezést sem szerettem-
”julcsa sose leszek a magáé…
ne is legyek soha másé
én se
csak a magamé
véltem
a Mizrachiből hazajövet
a madrichoktól feltüzelve
hátizsákot követeltem
komolyan készülődtem…
Erec Jiszraelbe
szerencsére
hagytam magam
megriadt
anyámtól
lebeszélni
de azt ma se értem
teljesen
hogy lehetek
még mindig
ebben a városban
mely Jerusalemtől
oly messze van
(a szólás szerint is)
talán mert itt
születtem
más oka
nem lehet
bár úgy tűnik
épp elég ez
április 3
