anyámnál
jószívűbb embert
nem ismertem
mindig csak adott
(abból a kevésből
amije volt)
egyszer egy koldust
engedett be
s etetett meg
a konyhánkba beültetve
de el kellett mennie
valahova s jelezte
hogy azért nézzek be
olykor a nyitott ajtón...
én ott álltam
kicsit megszeppenve
a küszöb előtt
s ki kellett fújni az orrom
a zsebkendőmbe
a koldus bácsi rossz
néven vette ezt
megleckéztetett
illemórát adott
de mondhatnám azt is
egyszerűen leszidott
azt mondta ne
fujjam az orrom
ha ő eszik
mert elveszem
az étvágyát így…
s én szégyelltem magam
miért is nem hagytam
hogy egyen nyugodtan
nélkülem
de anyunak azt hiszem
az egészről
nem szóltam egy szót sem-
...............
(persze nem tűnt el semmi sem
csak pár évvel később
ez az egész konyha
hatóságilag
másoknak lett
kiutalva
s az a nyitott ajtó
minek küszöbén álltam
befalazva
de azt még el kell mondanom
a malter elfogyott
a munka befejezés előtt
volt nagy piszok s felfordulás
és anyu segitette ki őket
a konyhánk elvevőket
az ő oltott meszével
mit még korábban
falfestésre vásárolt
hogy tisztán ragyogjon
minden..a környezetünkben)
(emlékcserepek)
