erről-arról-amarról még
levelek
a fán se egyszerre
sárgul meg
minden levél
s nem egyszerre
hull le
van amelyik
az ágához ragaszkodik
utolsó percig
fagyos télig
s van aki
ki is telel
de ezek inkább
az örökzöldek
s hó alól
kivillanón
a legszebbek
hiány, többlet és...
( légszomj, extraszisztolé és...)
csak hiányként érzed a levegőt
légszomj idején
de ha van belőle elég
észrevétlen lélegzésed is
akár a szívverés
ha egyenletes
de mihelyt belekeveredik
valami felesleges
mondjuk egy-egy
extraszisztole
máris tudod
van szíved
s épp ki akar
ugorni
így élünk
csak a hiányt érezve
vagy a többletet
amikből egyre több van
a vége fele
mielőtt
észrevétlen
belesimulunk
a semmibe
(nem) mese
„nem mese az, gyermek” (Arany János: Családi kör)
mesélj, mesélj
nyaggat unokám egyre
s nem akar julimamázni
leginkább öregnek nevezne
de kiskoromról kéri a mesét
töröm a fejem
az én életem nem gyereknek való
(akárcsak a kés villa olló )
s nem is mese az gyermek
hogy is mondhatnám el
az életem meseként de
hitelesen
egy majdnem
négyévesnek
hogy meg ne sebezze
persze
a mese legvégén
a jó mindig
elnyeri jutalmát
azon morfondírozom hát
hogy jó voltam-e
de mégis csak jó lehettem
mondom neki majd
hiszen itt a jutalmam:
TE
és minden jó
ha jó a vége
szélben, egy padon
"a működésben van a nyugalom" (József Attila)
jó, hogy fúj a szél
az áramlatok
elszabaduló hajszálaim
mozgatják
több levegő is ér
az éltető oxigén
könnyedén
tüdőmbe hatol
pedig csak ülök
egy utcai padon
de „a működésben a nyugalom”
érdekes
hogy a szél sose zavart
sőt, rokonom
Szélvészkisasszonynak hívtak
egykoron
tudtam
már akkor
„a működésben a nyugalom”
mert nem ültem én
mindig egy padon
mint most
akár anyám
öregkorára
de biztos
ő is futott
száguldott
ifjúkorában
s fújta a szél
dús haját szabadon
míg le nem rogyott
pedig
„a működésben a nyugalom”
fújj csak szél
ringasd el
bánatom
s kelts fel
innen
e padról
és susogd
mit rég tudok
”a működésben a nyugalom”
nézek egy képet
nézek
egy képet
a fiú annyi éves
mint ő
ki már
régen
nincs
de volt akkor
mikor még
akár mifiunk
is lehetett volna
na persze nem
ugyanez
hiszen
idegen
vonásokat is látok
az ismerős arcon
egy másik nőét
(a későbbi feleségét)
és én is
másnak lettem
később felesége
s anyja
történetesen egy lánynak
ki most annyi éves
mint én voltam akkor
s ki apja vonásait is hordja
(a volt férjemét)
és már egy fiú anyja
az unokámé
ki meg az
én
rég elvesztett
apámra
hasonlít
ki akkor ugyanannyi
éves volt
mint ez a fiú
most itt
ezen a képen
s mikor az apját
ismertem régen
nézem ezt a
véletlen
elémkerült
képet
ugyanaz a
taszitás-vonzás
urallja
a fiút
mint
apját
egykor
győzött a taszítás
de mit is keresek
ebben
a képben
akkor
igen
csak ezt
zaklatott-múlandó
tragikus életünkben
valami megnyugtató
állandót
meg némi vigaszt
hogy az is él
valamiképp
ki már rég
meghalt
az öregek és a gravitáció
a gravitáció miatt
halnak meg
az öregek
mondja unokám
lányom szerint
hogy honnan vesz
ilyet egy kisgyerek
elképedek
jópár éve olvastam
egy tanulmányt
mely valami hasonlót
fejtegetett
de unokám akkor még
meg se született
csak nem örökítünk
mindent
még azt is
amit
a halandóságunkról
gondolunk
tegnap azt mondta
a videotelefonba
az unokám
hogy öreg vagyok
ez azt is jelentheti
eufemisztikusan
hogy meghalok
le fogsz hullani
mint a falevél
mondta
anyámnak
annak idején
unokája
a lányom
hasonló korában
s nemsokára
le is hullott
a nagymamája
a gyerekek mindig
igazat mondanak
költők és
filozófusok
ima testvérekért
és még a megnemszületett
sosemvolt
sosemlett
testvéreim se
sirattam
együtt apámmal
el
én
az apátlan s testvértelen
árva
de hova is
hallatszhatna
testvérárvaságom
kiáltása
s a panasz
hogy lányomnak
nem szolgálhattam
értő-szerető
nagynénikkel
nagybácsikkal
olyanokkal
kik nekem is
már csak voltak
de mekkora különbség
hogy nekem legalább
valaha voltak
mert egy békésebb
világban fogantak
mely nem ölt
idő előtt
szülőt
csecsemőt
magzatot
sejteket
sejtéseket
lehetőséget
reményt
apával
gyermeket
ki meg nem születhetett
mint testvér
meg nem született
öccsök húgok
most
értetek is sírok
magunkat siratom
micsoda herdálása
zajlott itt a
megszületett
s megnemszületett
életeknek
förtelem
s botrány
a teremtés
fejetetejére állt
s ami helyette tombolt
pusztítás pusztulás
visszavonás
hogy nem roppant bele
a világ
de hát aki nincs
aki nem lehetett
nem kiált
s nem védheti magát
helyettük teszem
ajándékélettel
mert
hogy én élek
az is csak véletlen
de nincs ki a minjen
egyedül s nőként
mondom az imát
helyettetek s értetek
nemlett testvérek
jiszgadal vöjiszkadas
de élek helyettetek
eltörölt testvérek
s adtam tovább
mit elvettek tőletek
az életet
egyetlen
lányomnak
egyet
(testvére neki se
lett mert
túl sokáig
s elhibázva
kerestem
minden férfiban apát)
lányom a fiának
továbbadta az életet
(méghozzá apám
újjászületett
vonásaival-
láthatom unokám)
de neki lehetőleg
már legyen
testvére
s ne fenyegesse
életüket senki és
semmi se
ámen
a vakáció vége felé
az internet mindent tud (?)
én is innen tudtam meg (még a családomról is, a google-ból, egy ITK tanulmányból,http://www.galilei.hu/sajto/berenyi.htm hogy nagyapám dr Gonda Jenő vette fel főtitkárként a szabadkőműves páholyukba a költő Kosztolányit,:
s egy újabb publikációban: http://biografus.blog.hu/2016/02/21/kosztolanyi_dezso_talalkozasa_a_szabadkomuvesseggel#comments
de újabban ügyvédi munkásságáról is látok továbbkutatható adatokat... múlt század elejérőlvan szó! hol volt még akkor az internet?! s mégis..)
apám Gonda Károly Nyugatban megjelent esszéit is innen ismertem meg, A még gimnazistakánt írt ..mai gimnazistáknak érettségi felkészüléshez ajánlott
a Varázshegyról irt tanulmányát (a megjelenés évében irta ) (Ugyan csak egyGoethe monográfiáról szóló jegyzetét.http://epa.oszk.hu/00000/00022/00352/10664.htm ..) *
A napokban meg apám öccsével Gonda Lászlóval találkozhattam.. A 45-ösGertler Viktor filmben már korábban találkozhattam vele: Hazugság nélkül...de ez most új:
jóval korábban,1932- ben készült ez a film film (ő akkor 21 éves) a Hyppolit a lakályrendezőjének későbbi filmje ez! Címe Piri mindent tud (sokáig a háborúban elveszettnek hitték , most előkerült... illusztris szereposztással,(pl Piri Dayka Margit, ) és köztük nagybátyám neve is: László Gonda ...
sőt egy régi folyóiratban , a film beharangozójában ezt olvashatni is, a (táncos(ok) szerepéről: is
Az új magyar hangosfilmen a következők viszik a főszerepeket: Dayka Margit, Kabos Gyula, Rátkai Márton. Páqer Antal, Eőry Erzsi, Sarkadi Aladár, Zala Karola. Makláry Zoltán és Rubinyi Tibor, míg a darabban előforduló rumbatáncot Hubai Elzi és Gonda László táncolják. Ez a szám egyedül is külön meglepetés lesz.
(l. http://mandadb.hu/common/file-
---de igazán ez a szöveg tetszett! A maga plasztikusságával, megjelenitő erejével) Bogár Richárd naplója, amit a Tánctudományi Közleményekből közöltek, (http://www.mtf.hu/download/
" Egy kottát tettem a korrepetítor elé, és elkezdtem improvizálni. Akkor már igazán jól szteppeltem, de a vizsgabizottságban két, akkor neves táncos, Utassy Jenő és Gonda László is ült, akik nem a vajszívükről voltak híresek az elbírálást illetően. Az elfogultságom azonban csak pillanatig tartott, és átadtam magam a táncnak, lubickoltam benne, fricskáztam az ötleteimmel. Még nem értem a végére, amikor leállítottak. Bár a nem megfelelő előadókat is le szokták állítani, én azonban éreztem, hogy most nem erről van szó, mert imitt-amott a szakértőkből álló nézők közül szórványos taps is felcsattant, ami ilyen zártkörű vizsgán nem szokásos, és éreztem is, hogy jól ment minden. Szentiványi Kálmán volt a vizsgabizottság elnöke. Odahívott, és megkérdezte, hol tanultam. Én megmondtam, és közben láttam, hogy Utassy és Gonda is összesúgott egymással. Végén mosolyogva megköszönték és én átöltöztem. Utánam Zsolnay Hédi, mint utolsó szám következett. Neki is nagy sikere volt, de az előttem vizsgázók közül sokan lehorgasztott fejjel vették tudomásul bukásukat, mikor a végén felolvasták, hogy kik menjenek be és mikor átvenni az Artista igazolványukat – amely már fellépésre jogosít – az Egyesületbe. Mikor a vizsgabizottság felállt, és mindenki távozott és én is útnak indultam, kifelé menet éreztem, hogy valaki megveregeti a vállam. Odanézve láttam, hogy Utassy Jenő az, aki tele szájjal mosolyog rám, mögötte Gonda László viszont rendkívül elegánsan, felemelt fejjel, felhúzott szemöldökkel, komolyan rám nézett olyan kissé sértődött, de elismerő tekintettel, ahogy egy gimnazista néz egy elemista srácra, aki bele mert rúgni abba a labdába, amivel ő focizott, és odaszólt: Jól van fiú – majd mint egy herceg, tovább vonult. Az ezt követő hetekben büszkén hordtam zsebemben az igazolványomat..."