„nem mese az, gyermek” (Arany János: Családi kör)
mesélj, mesélj
nyaggat unokám egyre
s nem akar julimamázni
leginkább öregnek nevezne
de kiskoromról kéri a mesét
töröm a fejem
az én életem nem gyereknek való
(akárcsak a kés villa olló )
s nem is mese az gyermek
hogy is mondhatnám el
az életem meseként de
hitelesen
egy majdnem
négyévesnek
hogy meg ne sebezze
persze
a mese legvégén
a jó mindig
elnyeri jutalmát
azon morfondírozom hát
hogy jó voltam-e
de mégis csak jó lehettem
mondom neki majd
hiszen itt a jutalmam:
TE
és minden jó
ha jó a vége
