hirtelen dübörgés riaszt fel, mellettem reng a dobogó

hátra nézek mögöttem egy lányka,..mondom , majd felborultam, de bocsánatot is kér

semmi baj  csak megijedtem (unokám szerint is ijedős vagyok meg félős jut eszembe)

már ül mellette három hasonkorú lány

egyszer csak azt hallom, hogy egyikük azt mondja

....várom már, hogy boldog nyugdijas kort éljek. meg...

hát erre már mégis csak reagálni kell

kicsit később megkérdem tőlük hány évesek

14-15 - mondják

gondoltam...

15 mondja, aki kávézik, mint én

15 és már kávé?!

néha muszáj

akceleráció, hát igen

majd a lényegre térek:

jól hallottam, hogy valamelyikötők a nyugdijas kort emelegette?

meg is szólal a szembenlévő lány szomorkásan- szégyellősen: hát a jövő héten 16 leszek. s ez egy határ, félek tőle...

minél fiatalanbb az ember , annál jobban fél az évektől, nem szabad (előre menekülni se

hol van még a nyugdíj? 16 éves még szinte gyerek...bár 20 éves születésnapján a kollegiumi tszobatársam sirógörcsöt kapott...

én leszek az! - mondja mosolyogva

én 80 elmúltam! (azt elhallgatom hogy a kollegiumi társam nem érte meg)...

mikor elmennek,aranyosan ide köszönnek, helyesek, minden jót nekik, és élvezzék a fiatalságukat, mig lehet,  hiszen tényleg olyan hamar elszáll....