én is innen tudtam meg (még a családomról is, a google-ból, egy ITK tanulmányból,http://www.galilei.hu/sajto/berenyi.htm hogy nagyapám dr Gonda Jenő vette fel főtitkárként a szabadkőműves páholyukba a költő Kosztolányit,:
s egy újabb publikációban: http://biografus.blog.hu/2016/02/21/kosztolanyi_dezso_talalkozasa_a_szabadkomuvesseggel#comments
de újabban ügyvédi munkásságáról is látok továbbkutatható adatokat... múlt század elejérőlvan szó! hol volt még akkor az internet?! s mégis..)
apám Gonda Károly Nyugatban megjelent esszéit is innen ismertem meg, A még gimnazistakánt írt ..mai gimnazistáknak érettségi felkészüléshez ajánlott
a Varázshegyról irt tanulmányát (a megjelenés évében irta ) (Ugyan csak egyGoethe monográfiáról szóló jegyzetét.http://epa.oszk.hu/00000/00022/00352/10664.htm ..) *
A napokban meg apám öccsével Gonda Lászlóval találkozhattam.. A 45-ösGertler Viktor filmben már korábban találkozhattam vele: Hazugság nélkül...de ez most új:
jóval korábban,1932- ben készült ez a film film (ő akkor 21 éves) a Hyppolit a lakályrendezőjének későbbi filmje ez! Címe Piri mindent tud (sokáig a háborúban elveszettnek hitték , most előkerült... illusztris szereposztással,(pl Piri Dayka Margit, ) és köztük nagybátyám neve is: László Gonda ...
sőt egy régi folyóiratban , a film beharangozójában ezt olvashatni is, a (táncos(ok) szerepéről: is
Az új magyar hangosfilmen a következők viszik a főszerepeket: Dayka Margit, Kabos Gyula, Rátkai Márton. Páqer Antal, Eőry Erzsi, Sarkadi Aladár, Zala Karola. Makláry Zoltán és Rubinyi Tibor, míg a darabban előforduló rumbatáncot Hubai Elzi és Gonda László táncolják. Ez a szám egyedül is külön meglepetés lesz.
(l. http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/553373/default/doc_url/FK_1932_03.pdf (Műterem)
---de igazán ez a szöveg tetszett! A maga plasztikusságával, megjelenitő erejével) Bogár Richárd naplója, amit a Tánctudományi Közleményekből közöltek, (http://www.mtf.hu/download/1336630160.pdf )
és ahogy abban emlékszik a háború utáni táncviszgájára, s abban Gonda Lászlóra is...s nem akárhogy is idézi meg alakját:
" Egy kottát tettem a korrepetítor elé, és elkezdtem improvizálni. Akkor már igazán jól szteppeltem, de a vizsgabizottságban két, akkor neves táncos, Utassy Jenő és Gonda László is ült, akik nem a vajszívükről voltak híresek az elbírálást illetően. Az elfogultságom azonban csak pillanatig tartott, és átadtam magam a táncnak, lubickoltam benne, fricskáztam az ötleteimmel. Még nem értem a végére, amikor leállítottak. Bár a nem megfelelő előadókat is le szokták állítani, én azonban éreztem, hogy most nem erről van szó, mert imitt-amott a szakértőkből álló nézők közül szórványos taps is felcsattant, ami ilyen zártkörű vizsgán nem szokásos, és éreztem is, hogy jól ment minden. Szentiványi Kálmán volt a vizsgabizottság elnöke. Odahívott, és megkérdezte, hol tanultam. Én megmondtam, és közben láttam, hogy Utassy és Gonda is összesúgott egymással. Végén mosolyogva megköszönték és én átöltöztem. Utánam Zsolnay Hédi, mint utolsó szám következett. Neki is nagy sikere volt, de az előttem vizsgázók közül sokan lehorgasztott fejjel vették tudomásul bukásukat, mikor a végén felolvasták, hogy kik menjenek be és mikor átvenni az Artista igazolványukat – amely már fellépésre jogosít – az Egyesületbe. Mikor a vizsgabizottság felállt, és mindenki távozott és én is útnak indultam, kifelé menet éreztem, hogy valaki megveregeti a vállam. Odanézve láttam, hogy Utassy Jenő az, aki tele szájjal mosolyog rám, mögötte Gonda László viszont rendkívül elegánsan, felemelt fejjel, felhúzott szemöldökkel, komolyan rám nézett olyan kissé sértődött, de elismerő tekintettel, ahogy egy gimnazista néz egy elemista srácra, aki bele mert rúgni abba a labdába, amivel ő focizott, és odaszólt: Jól van fiú – majd mint egy herceg, tovább vonult. Az ezt követő hetekben büszkén hordtam zsebemben az igazolványomat..."
