hogy én milyen tájékozatlan vagyok!

látom a meghivót a levéltárba ilyen meglepő  cimű (vaskos) könyvre:

A mai célpont Szeged...a II. világháborús amerikai stratégiai támadások története

hogy hogy ? Amerikai repülőgépek témadták Szegedet, s én nem is tudtam róla?!

enyhitő körülményként felhozhatom, hogy nem voltam Magyarországon, hanem éppen Theresienstadtban , a deportálási évemet tötöttem (kb már 3. hónapja, mert szeptember elején volt a szegedi bombázás, s minket  junius végén szállitottak el ugyancsak SZegedről a Rókusi pályaudvarról)

nagyon kevesen voltunk a levéltárban

a tévéseken kivül eleinte csak én, meg befutott régi kolleganőm, D. Kati,  a lányával, kiderült, hogy ők (is?) személyes okokból, mert mikor K. született , épp 44 szept 2-án, akkor érte bombatalálat(?) a szegedi klinikát is... (no nem direkt,mint kiderült , csak a vasúti közlekedést akarták megbénitani, de túl közel volt a szegedi vasúti hidhoz, amit viszont direkt bombáztak, le, s azóta se épitették újjá (röpke 80 év alatt), ezért is nem tudtunk mi soha simán Makóról Budapestre utazni!

amúgy ahogy ecsetelte a könyv szerzője, a bombázást, mondta, hogy aki tanuja volt, egy bombázásnak, nem felejtheti el azt a zúgást, morajlást...

hegyeztem a fülem...

van nekem egy valószerűtlen, túl-korai (alig másfél évesen) emléknyomom bombázásról, a sinek mellett, csakhogy nem morajlás, hanem fúlsiketitő sikoltozó, süvitő lármazuhatag....

emlitettem is, s azt az előadó, sejtette, hogy személyes emlék, s ha közel van a bombázős, akkor igen, ilyen fülsiketitő zajjal jár, amire én emlékeztem

hát mit mondjak?

jó hogy megúsztuk a bombázásokat, Kati újszülöttként, Szegeden, én meg alig másfél évesen valahol Theresin felé a sinek mellett...(mert a vonatról épp a bombázás miatt szálitottak le bennünket)

szép gyerekkorunk volt-  mindhatom.

a bombk alatt...