erről-arról-amarról még
panorámakép
filmek tisztító öröme
újabban szeretek filmekbe merülni
akár tévében, akár moziban
még át is változtatnának (ha képes lennék rá)
mostanában két olyant is láttam, amik önvizsgálatra késztetnek.... (de mi másban lenne értelme egy műnek, mint -amire már rég rájöttem - a könyvek esetében is)
tévében látom, a bevezető részt még csak háttértévézésként, de aztán oda kell ülnöm a tévé elé, és maradni...felébred 41 éves korában egy nő, úgy mintha még 26 lenne -
belül - mert azt hiszi, u.i. a közbülső 15 év kiesett az emlékezetéből. közben született cuki kisfia,, szegényből gazdag lett, szerelmes lányból elválni akaró feleség - de ez elfogadhatatlan számára, mert újra a 25 éves kori életérzés tölti be. (v.ö. Karinthy találkozása egy fiatalemberrel)...
Mióta a filmet láttam, "valaki más életé"-t, . egyre gyakrabban gondolok erre,(Kinek az életét is élem:) Játszom a gondolattal, mi minden történt, 15 év alatt, nálam 26 és 41 közt, viharos időszak volt, a legviharosabb. Hogy változtam közben, mivé, kivé.. Most szinte nem is számítana, ha 73 évesen 68 éves életérzéssel ébrednék.. de mostanában, régi fotókat nézegetve..(pl a 20-as éveimből) ,.s utána a tükörképem, hát nyilvánvalóan egész mást mutat, rosszabbat, s nem csak a ráncok miatt. Hanem a tekintetben. A régi szimpatikusabb. Tisztább.
----
aztán egy másik filmben a (majdnem üres makói) moziban annyi hamis hangot hallok, amennyit talán egész eddigi életemben nem (mert menekülni is szoktam előlük),a mozibó
l nem akartam, s különben is ilyen tehetségesen tehát hitelesen hamis éneklést még nem tapasztaltam (ahogy Meryl Streep alakította...Florencet s a "tökéletlen hang"ot), és rájöttem a film folyamán , hogy a tiszta éneklésnél van, lehet , ami fontosabb
a hamisan de lelkesen és elhivatottsággal éneklő milliomosnőnek - aki tragikomikus élethazugságban él - senki nem árulja el, hogy hamisan énekel azaz "meztelen a király(nő)", nem csoda, hogy az eldugni nem tudott őszinte kritikából megtudván az igazságot, rájön,mulattak rajta egész életében, és össze is omlik -de érdekes módon, ahogy mint egy vigaszul felidézi a hamis koncert fináléját, annak minden hangja tiszta, -mert.ő annak hallhatta, mindig is, belül! És azzal vigasztalja magát hogy ha nem is tudott énekelni - mondhatják róla - , de legalább megpróbálta. De
ha élhetne tovább, biztos éneklés nélkül tenné.
A másik film 41 éves asszonya viszont folytathatja, másképp mint 15 évig, folytathatja ahol 26 évesen hagyta abba, mielőtt elrontotta volna.
...Kellenek a kizökkentő élmények, érzések. A kívülről másképp lát(tat)ások. Az őszinte kritikák is. Még ha belehalunk is. De legalább másképp, nem úgy, tisztábban, mint ahogy éltünk.Kell a tisztánlátás, -hallás!
A kilépés önmagunkból. ami inkább VISSZAtalálás valamikori önmagunkhoz (önvalónkhoz)
érettségi találkozók
érettségi találkozók
mindenki felmondja
addigi életét
vajon ki venné a bátorságot
hogy osztályozza is
hiszen az of is
felel itt
néha rosszabbul mint
egykori diákjai
pedig
állítólag
az életre nevelt
hiszen
non scholae
sed vitae
discimus
nem az iskolának
hanem az életnek
tanulunk
mondtuk
kórusban
a gimi padjaiban
latin órán mi is
csakhogy közben
az élet
elszaladt
a tanárokkal
még jobban
kinek mondjuk
fel a leckét
az életből
latin tanárnőnk
Cornélia
föld alatt
és előtte
igazgatónk
az egykori pap
ő is tova
az iskolánkból is
még érettségink előtt
istoria
magiszter….
jaj az a fránya
tanitómester
a történelem
nade mely
tanitását
vegyem
forradalom
majd kijavitva
szívósan
töriórán
ellenforradalomra
később meg
vissza,,,
forradalomra
de az már ,
jóval később
iskolafalakon
túl volt
kiforditom
beforditom…
mégis bunda...
állunk az üres
katedrák előtt
senki se fogja
a kezünk
talán az unokák
akik kezdik elölről
járni az életiskolát
de hamar nélkülünk
együtt nem sokáig
s nem messze megyünk
jó lenne hinni
hogy megtalálják
mit mi nem
egész életünkben
se az iskolában
se kívüle
s nem kell hazudniuk
jobbra se balra se
semerre
csak haladni előre
s állni egyenesen
nem dicsekedve
se szégyenkezve
egy érettségi
találkozón sem
s nem esztelen mulatozni
mint holmi feledni vágyó
kábulatba mászó
hamis szilvesztereken
ihaj, csuhaj
sose halunk meg
de igen
s felelsz
majd
mindenről
mindenért
mindenkinek
mindenek felett
magadnak
nem bliccelheted el
mikor találkozhatsz
igaz önmagaddal
végre
teljesen
éretten
cipekedek
a biciklim csomagtartóján
hátul vittem a lányom
bölcsibe, oviba,
tán még a suliba is
míg kicsi volt
kapaszkodott belém
két kézzel erősen
és csak egyszer esett le
az ovi előtti döccenőnél
de nem lett semmi baj
szerencsére
csak én szomorodtam el
ő vigasztalt úgy
hogy elénekeltette
társaival a dalt
engem körbefogva
„koszorú, koszorú
mért vagy olyan szomorú”
s hogy miért vagyok
most is az
ki tudja
most hogy a csomagtartó
a biciklimen
üres
már régen
s lányom is anya
s viszi fiát
az oviba
a nagy városban
aztán
dolgozni rohan
buszon, héven, villamoson
mint én is valaha
a biciklimen
amit most is tekerek
de már nyugdíjasként
az üres csomagtartóval
mögöttem
mégis nehezen
s úgy érzem
terhet cipelek
csak már nem a
csomagtartóban
hanem idebe'
jaj le ne essenek
nem is tudom
honnan
nem is tudom
hova ne
és miért egyre nehezebb
a szívem
levelek alatt
ellenpont
ősz közeledte
gyötrő kérdések, postumus
in memoriam... kettőnk emlékére
ha tudtad volna
hogy ilyen hamar elmész
s ilyen kevés közös emlék
pár közös év
pontosabban csak hónap
vagy pár hét?
mi az örökkévalóságból
ránk marad
akkor is eltaszítasz
idő előtt?
s ha én tudom
vajon akkor is
oly könnyedén állok
odébb s veszem félvállról
már előbb hogy
megmaradunk-e
egymásnak
vagy mégsem?
vajon hagytam volna-e
hogy kijátsszanak
hogy elfoglalja helyem
valaki más nálad
helyettem?
s én is elfogadtam volna-e
hívását valaki másnak
kit nem is vártam
ha én is tudom ?
pedig tudtuk már
mindketten
meg is vallottad
egyszer
csókkal és szóval
de csak azt
hogy
egymásnak lettünk
mi ketten,
teremtve
s szerelemre.
halálról érintőlegesen
esett szó csak
az énekek énekéből
mondtad
mert erős a szerelem
mint a halál
fülembe idézted
s karomon, szívemen
lettél a pecsétem
egy kis időre
mégis örökre
azok a hiányzó
nélküledévek
már belémégtek
mióta eltűntél
mindenki elől
s a föld színéről is
oda honnan nincs
kérdés
se felelet
de nem hagy nyugodni
a gyötrő kétség
hogy míg köztünk éltél
hogy tudtunk szétszakadni
ebből az erős
kötelékből
kiszakadni
s másokhoz tapadni
egymás helyett?
hogy tudtam én
meglenni nélküled
és te is nélkülem?
hogy tehettük meg ezt
te velem
én veled?
Őrület!
az élet házában
(bét hahajim)
a temetőt benőtte a fű a gaz
anya sírjához nem tudtam elérni
csak integettem neki
mint ő ha elutaztam
akkor nem tudtam
de áldást kaptam
minden útrabocsátáskor
ami elég gyakori volt
ő mindig maradt
mint most is
él molé rachamim
de már kő alatt
meddig idén
el se értem
csak intettem felé
észrevétlen
drága anyám, Liebele
lelked legyen bekötve
élők kötelékébe
örökre
ámen