in memoriam... kettőnk emlékére

ha tudtad volna 
hogy ilyen hamar elmész
s ilyen kevés közös emlék
pár közös év 
pontosabban csak hónap
vagy pár hét?
mi az örökkévalóságból
ránk marad

akkor is eltaszítasz
idő előtt?
s ha én tudom
vajon akkor is
oly könnyedén állok 
odébb s veszem félvállról
már előbb hogy
megmaradunk-e
egymásnak
vagy mégsem?
vajon hagytam volna-e
hogy kijátsszanak
hogy elfoglalja helyem
valaki más nálad
helyettem?
s én is elfogadtam volna-e
hívását valaki másnak
kit nem is vártam
ha én is tudom ?

pedig tudtuk már
mindketten
meg is vallottad
egyszer
csókkal és szóval
de csak azt
hogy
egymásnak lettünk
mi ketten,
teremtve
s szerelemre.

halálról érintőlegesen
esett szó csak
az énekek énekéből
mondtad
mert erős a szerelem
mint a halál
fülembe idézted
s  karomon, szívemen
lettél a pecsétem
egy kis időre
mégis örökre 

azok a hiányzó
nélküledévek
már belémégtek
mióta eltűntél
mindenki elől
s a föld színéről is
oda honnan nincs
kérdés 
se felelet

de nem hagy nyugodni
a gyötrő kétség
hogy míg köztünk éltél
hogy tudtunk szétszakadni
ebből az erős
kötelékből
kiszakadni
s másokhoz tapadni
egymás helyett?
hogy tudtam én 
meglenni nélküled
és te is nélkülem?
hogy tehettük meg ezt
te velem
én veled?

Őrület!