erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

az élet házában

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. szeptember 07. - gond/ol/a

 

(bét hahajim)

 

 

a temetőt benőtte a fű a gaz

anya sírjához nem tudtam elérni

csak integettem neki

mint ő ha elutaztam

 

akkor nem tudtam

de áldást kaptam

minden útrabocsátáskor

ami elég gyakori volt

 

ő mindig maradt

 

mint most is


él molé rachamim

 

de már kő alatt

meddig idén

el se értem

csak intettem felé

észrevétlen

  

drága anyám, Liebele

lelked legyen bekötve

élők kötelékébe

örökre

 

 

ámen

 

8 komment
vers élet emlékek elmélkedés kapcsolatok zsidóság emlékezés anyám

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr6511686483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2016.09.07. 17:08:58

Édesanyád a makói temetőben nyugszik? Jó, hogy ezt is megírtad versben.
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.09.07. 18:19:34

@CsipkeRózsa: miért jó.? .de nem is irtam meg (hogy a makóiban...) (és már irtam máskor is, hasonlót, azt niszem, mindig arról irok ami emocionálisan felkavar...)
de sose programszerűen)
Válasz erre 

CsipkeRózsa 2016.09.07. 18:26:07

@gond/ol/a:

Fordított sorrendben írtam a két mondatot, mert a gondolatom így jött elő.

Az a jó, hogy a temetőlátogatást is versben írtad meg. A Makó már kérdés volt.
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.09.07. 19:17:21

@CsipkeRózsa: azt hiszem a vrs szempontjából nem fontos ill. nem az a fomtos , hogy a makóiban-e...és megirtam én már temetől átogatást nem versben is... (A Lányok, anyák antológiában "naplótöredék anyámról 2 részében is ...2007. február 6. ill. 2008. október 8.

2007. február 6.

BET CHAHAJIM

Ma kibicikliztem a temetőbe. Elég viszontagságos volt megszerezni a kulcsot. A hosszú, rázós útról nem is beszélve.-- De hogy kint micsoda békesség és nyugalom van! „AZ ÉLŐK HÁZA” BÉT CHAHAIM. Mert a lelkek örökké élnek.

Anyu sírkövének a sarka letört, előbb azt hittem, hogy egy látogató helyezte oda a kődarabot emlékezése jeleként (virág helyett – ahogy zsidóknál szokás), aztán láttam, hogy az a sírkő sarkából hiányzó, letört darab. Én virágot vittem, cserépdarabbal rögzítettem kicsit.. A letört darabot meg a zsebembe tettem, hogy majd visszahelyeztessem, meglegyen. De nagyon furcsa érzés... Tudom, hogy anyu nem a kő alatt van, illetve, ami örökké él belőle (mert így kell lennie), annak a helye nem (csak) ott lehet. De mégis... Szóltam hozzá, keresésem közben, azt nem mondhatom, hogy beszél(get)tem is vele, és mégis, az én szavaimba, a beszélő énemtől függetlenül két héber szó keveredett bele. Válaszul? LÖAJLOM VOED... ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ
Nagyapa LÖWINGER MIKSA sírversét írtam le, nem emlékeztem pontosan, s most, hogy írok róla – a MAROSVIDÉKbe – mint zsinagóga- és iskolaalapítóról – esetleg idézem:

CSALÁDJA SZIVÉBEN ÖRÖK KEGYELET
S HITTESTVÉRI MÚLTJA FELETT.
HŰ FIA KÖZSÉGÜNKNEK, DOLGOZOTT ÉRTE.
ÉVEIT MUNKÁBAN S JÓSÁGBAN ÉLTE

EMLÉKE ÁLDOTT

És legyen áldott Anyu emléke, Apámé, akinek nincs sírja! Legyen áldott Nagymama, Márta, a kicsi Vera emléke... mindenki legyen áldott!
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.09.07. 19:25:24

2008. október 8.
Kol Nidrét kellene most hallgatnom , Szegeden, a zsinagógában... Engesztelőnap előestje van; Erev Jom Kipur. Holnap van un. hosszú nap, de mint minden ünnepünk, előtte való este kezdődik, az első csillag feljöttével, de tulajdonképpen új év (Ros Hasono) óta tart; a két nagy ünnep közötti napok a. "félelmetes" vagy "bűnbánó" napok, amiknek teljes betetőzése a mostani, a 25 órás bőjttel, aminek célja a teljes megtisztulás. "

A két ünnep közt szokás a temetőbe is kimenni, ma ebéd után el is indultam, de a kulcsot őrző gondnokkal elég nehezen tudtam megértetni, hogy csak pár óra múlva jön be az ünnep, addig visszaérek. Persze, ideadta a kulcsot, sőt mondta, hogy másoltassak egyet magamnak, akkor bármikor kimehetek, amikor csak akarok, de mondtam elég felelősség nekem a saját lakáskulcsom is, azt is örökké keresem, nemhogy egy egész temetőé..., és amúgy is évente csak egyszer megyek ki. Egy pillanatra megijedtem, hogy ő tudja jobban a naptárt, s hogy lekéstem a bőjtöt, és eszembejutott, hogy anyu egyszer egy nappal előbb tartotta be, de hogy én most, akkor később?!...(Az is eszembejutott, hogy anyu húga egyszer, mikor nálunk volt, már 80-on túl, milyen frissen sietett előre, lehagyva bennünket, a kislányommal, hogy mielőbb odaérjen abba a szobába, ahol zsinagóga híján, lehetett imádkozni , Jom Kipurkor, meg már a temető felé menve, anyu nővére, amikor itt volt Romániából, évtizedek után, viharban is milyen elszántan kereste fel, agyonázva is, szülei (az én nagyszüleim) sírját, míg én, tizenévesen, csak nyafogtam, vagy anyu öccse, amikor egyszer, tavasszal nyakig sárosan jöttünk haza a biciklinkkel, a temetőből., ő fel se vette!... - (hogy siettek mindig, és mindig, hogy lemaradtam mögöttük) én most alig találtam oda, előbb vágtam le a város szélén egy kis utcában, de aztán a következő utca végén kerestem a pléh Krisztust, ami mindig mutatta az utat a zsidó temető felé, de most kicserélték valami anakronisztikusan újra, mert már nagyon tönkrement, méhek költöztek bele mondta az öreg, aki kicserélte, de arrébb fogja vinni, a paphoz, mert a tulajdonosnak nem kell. Hát akkor ki fogja mutatni az utat nekem a temetőbe?... hm... legalább az utca nevét megtudakolom: Attila útja..., "de maga zsidó vallású, ugye?" - mondja az öregember kicsit bizalmatlanul és kíváncsian méregetve. Az vagyok - mondom - mint ahogy Jézus is az volt, nézek fel a kis szoborra, az öreg furán, kételkedve néz rám, pedig ott van a szobron, Jézus feje felett a felirat INRI ("...a zsidók királya") Hát nem látja?!
Olyan göcsörtös, rázós a traktorkerék vájta út (nemrég még napokig esett), hogy muszáj leszállnom a bicikliről. Távgyaloglok. A zsebemben kövek, a kezemben virágok - egyszerre próbálok megfelelni mindenfajta szokásnak(?)... de a lényeg nem az, ami a kezemben, meg a zsebemben van -- hanem ami a szívemben... A temetőkapu felé közeledve én is, automatikusan gyorsítani kezdek (akár anyu romániai nővére, de nekem most könnyű, nincs vihar, gyönyörűen tűz a nap, mintha nyár lenne) A kulcs fordítva nyit, mintha bezárnám a kaput... a külső ortodox s a belső neológ temető közt a fal már alig van meg, így szinte az egész temető előttem van, méltóságteljes sírköveivel, csinálok is egy tablóképet róla...
Anyu sírjához majdnem úgy megyek, mintha hozzá s haza, nem "szabályos", de úgy ülök le a sírjára, mint - nem is olyan rég? -(már 20 éve!) az ágya szélére... Mindig rám tör a sírás, de fokozatosan meg is nyugszok, az ő sugallatára, érzem, ő nyugtat: "minden úgy jó, ahogy van"... a sírkő végére felkúszott a borostyán, s csak későn veszem észre, hogy kivágott elszáradt csipkebogyó ágak is odakeveredtek közé, mikor már belemarkoltam az egyikbe; ki is serked a vér az ujjamból..
A közelben van anyu unokatestvérének, faragott rózsákkal díszített sírköve, ott is leszedem a borostyánokat, s akkor látszik a felirat, a név és alatta a két évszám: 1912-1928, s amit sokan nem értettek; "Az Isten tudja, miért"..., de hát mit is írathatott volna fel az anya, aki 15 éves kislányát veszítette el, mert elkapta az agyhátyagyulladást az osztálytársától, akit korrepetált... A nagyszüleimhez megyek még, nagymamára még töredékesen emlékszem, nagyapámat, csak fényképről, dokumentumokból és legendákból... De nagyon közelérzem őket is magamhoz.
Kicsit elfáradtam, mire visszaértem a többkilóméterre levő városunkba, itthon egyből el is aludtam, ülve, az íróasztalnál, s mikor felriadtam, már csak 10 perc volt, amig még enni lehet... azt se tudtam hol vagyok. Ezzel el is dőlt, hogy nem megyek be Szegedre, Kol Nidrére, majd holnap - bár valószínű csak a díszterem lesz nyitva, ami nekem nem tudja ugyanazt jelenteni, mint a zsinagóga, aminek csillagos kupolája emlékeztet a mi - már nem létező - zsinagógánkra, és főleg a csillagos égre.
Ez az egész napom teljesen szabálytalan lett, meg amúgy is, ha a szabályokat nézzük, utazni se volna szabad..., ugyancsak teljesen szabálytalanul, de mindkettőnk örömére, mobilon megáldottam a 30 km-re levő lányomat... " (...)
Válasz erre 

CsipkeRózsa 2016.09.08. 14:12:47

Köszönöm, hogy bemásoltad a két régi blogodat, örülök, hogy láttam újabb képeket is.

Úgy tudom, hogy a temetőbe vezető utat felújíttatja a polgármester.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása