és még a megnemszületett
sosemvolt
sosemlett
testvéreim se
sirattam
együtt apámmal
el
én
az apátlan s testvértelen
árva
de hova is
hallatszhatna
testvérárvaságom
kiáltása
s a panasz
hogy lányomnak
nem szolgálhattam
értő-szerető
nagynénikkel
nagybácsikkal
olyanokkal
kik nekem is
már csak voltak
de mekkora különbség
hogy nekem legalább
valaha voltak
mert egy békésebb
világban fogantak
mely nem ölt
idő előtt
szülőt
csecsemőt
magzatot
sejteket
sejtéseket
lehetőséget
reményt
apával
gyermeket
ki meg nem születhetett
mint testvér
meg nem született
öccsök húgok
most
értetek is sírok
magunkat siratom
micsoda herdálása
zajlott itt a
megszületett
s megnemszületett
életeknek
förtelem
s botrány
a teremtés
fejetetejére állt
s ami helyette tombolt
pusztítás pusztulás
visszavonás
hogy nem roppant bele
a világ
de hát aki nincs
aki nem lehetett
nem kiált
s nem védheti magát
helyettük teszem
ajándékélettel
mert
hogy én élek
az is csak véletlen
de nincs ki a minjen
egyedül s nőként
mondom az imát
helyettetek s értetek
nemlett testvérek
jiszgadal vöjiszkadas
de élek helyettetek
eltörölt testvérek
s adtam tovább
mit elvettek tőletek
az életet
egyetlen
lányomnak
egyet
(testvére neki se
lett mert
túl sokáig
s elhibázva
kerestem
minden férfiban apát)
lányom a fiának
továbbadta az életet
(méghozzá apám
újjászületett
vonásaival-
láthatom unokám)
de neki lehetőleg
már legyen
testvére
s ne fenyegesse
életüket senki és
semmi se
ámen
