tegnap este már nem tudtam a lábamra állni, annyira fájt a térdem, már délután is nagyon nehezen tudtam behajtogatni a vőlegényék kocsijába beülvén. Unokanővérem hívott telefonon estefelé, mielőtt Dél-Afrikába repül huzamosabb időre, a fiáékhoz, (aki ott diplomata), hogy ne legyen egyedül, meg ott melegebb is van - a fájó izületeinek - mint a havas-fagyos Kanadában; mikor  kérdezte tőlem, én hogy vagyok, meg lyányomtól is, csak a gyakori fejfájás volt a fejemben, de ez a térd fájás, később, alaposan megvisel(t), viszont. Megnéztem a lelki lehetséges okokat, bár tudom, ennek régi a fizikai megnyilvánulása is, de ennyire mint most, nem emlékszem, hogy fájt volna, - a mozgásképtelenségig...  szóval az alázat a kulcsszó (lélekben) a térd (fizikai) meghajlási nehézségeiben  - (van is ebben valami,) - találtam két térdszorítót (előrelátóan vettem a kínaiban, pár hónapja), de lehet, hogy emiatt is, a talpamba állt elmúlni nem akaró görcs. Jajgatok a díványon, miközben lyányom hátrafordul a számítógép elől, hogy ugye ne mondjon most rossz hírt, mikor úgyis ennyi bajom van. - Ne is! - mondom. - Most nem tudnám elviselni! De hol olvastad, csak annyit!...- A Literán. - Meghalt már megint valaki? - Igen. - A kedvenc íróm? - Nem !- A kedvenc tanárom! -Igen. - Szőke György - mondom. -Igen....

 Elhunyt Szőke György.... -olvasom a Literán...

tegnapi blogbejegyzésémbe beírtam a már nem élő de bennem élő feledhetetlen tanáraim listáját, aztán ma reggel írtam alá egy másik sort is,  igazságérzetből, a feledhetetlen de még valóságosan is élő tanáraimat felsorolva... s az ő neve is ott, a végén ... pedig már akkor is amoda kellett volna...

nagyon szomorú vagyok.

(A görcs a lábamból viszont egyből kiállt, el is feledkeztem róla , - az erősebb fájdalom elnyomhatta a gyengébbnek bizonyulót.

 "...kibocsátó szellemi  otthonunk vonzása"...

....ezt hallom a TIK-ben ülve, a dísztalárba öltözött dékán úr felolvasásában a bölcsészdiplomák átadó ünnepsége közepette (mire lyányom vőlegénye meghívása  révén vagyunk hivatalosak)...

ülök, és hallgatom: "...mindig érezzük kibocsátó szellemi otthonunk vonzását" --- ez a diplomát mindjárt átvevő százvalahány "búcsúzó" (még?)egyetemistának szól, - mert olyan ez az egész, mint egy "ballagás" -  és felszólitó mondatként - de bennem átfogalmazódik egyből kijelentő mondattá, vagy még inkább kérdővé

hiszen az én alma materem is ez volt, a szegedi egyetem, (akkor még a mellette magasodó üvegpalota TIK még sehol...)és a folytonosság megvan, még akkor is, ha az én diplomaosztóm már 42 éve volt... (és nem az akkor még nem létező TIK-ben...)

és  semmire nem emlékszem, abból, hogy az akkori -nem dísztaláros - dékán  nekünk mit mondott,  csak arra, hogy egy szürke pepita jersey kosztűmben vettem át a diplomám az auditorium maximumban, lefelé jőve a sok lépcsőn, mikor sokak neve közt az enyém hallottam. (a mostani dékán egyébként szólt hozzánk, az idei egyetemi találkozónkon - érzékeltetve a különbséget is a mi generációnk meg a mostani generáció között is - a mi javunkra!)

de valahai tanáraim élénken felidéződtek, ahogy elnéztem a pulpituson ülő mostani professzorokat

A nagy Szauder.., Nyíri "tata".., Horváth István Károly ("Pistakarcsi")..., Bálint Sándor (-"Sanyi bácsi"), Pósa Péter (Pósa bácsi meséi...), Rácz Endre... számomra még élők...

és a "valóságosan" is élő  Keserű Bálint, Tamás Attila, Szőke György...

Hazafelé menet egyetemi csoporttársam köszönt rám; meg is ragadtam az alkalmat:

 -Mondd, te emlékszel a mi diplomaosztónkra?

(előbb úgy tűnt igen, de kiderült, hogy a 20 évvel későbbi , 86-os doktorrá avatásával tévesztette össze;viszont a diplomaosztónkra) ő se emlékezett. Megnyugodtam. Vagy most kellene igazán nyugtalankodnom? Nyugtalankodnunk?

aliz2. :: 2008. febr. 9. 19:47 :: 1 komment :: Címkék: emlekezes, mult, unnep

tegnap este óta Stockholm és Makó közt nincs mobilkapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy lányom hiába hív, sms-t se tud küldeni, s ha én próbálom, akkor is rögtön azt mondja a géphang, hogy "a hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat, kérjük, ismételje meg hívását később" - de hiába ismétlem később, és ráadásul nem is arról van szó, hogy "a hívott fél" - azaz lyányom, nem fogadna hívásokat, ha tudna, hanem valami zűr van a szolgáltatóval..., vagy nem tudom mivel, térerővel? mindezt persze emailból tudtam meg, mert szerencsére az internet (még) működik , ha már inter- (országhatárokon túl is), sőt  valószínű a telepátia is, mert (míg működött a telefon, mindig akkor szólalt meg, amikor épp emailt irtam), most meg miután nagynehezen bejött az internet (mert az is akadozik azért persze, illetve le van lassulva a gépem), épp várt egy korábban reggel irt email, és a válaszban épp azon siránkoztam, miért is nem  gyorsabb a gépünk, mert akkor (szinkron) csettelhettünk volna, mire oldalt a csevegésnél már "meg is szólalt" lyányom: "anyu, itt vagy?" - hát csetteltünk vagy 25O sort, úgyhogy majdnem el is késtem a most esedékes Páger Dij átadásáról, lyányom meg - gondolom - a városnézéséről; mire a Hagymaházba értem, ott már csak pótszékekre vagy lépcsőre lehetett ülni, vagy kiügyeskedni valami elvétve kimaradt, kósza ülőhelyet, én kivételesen ezt tettem, egy kisfiút megkértem, hogy másszon át a mögötte levő sor üresen árválkodó - de amúgy megközelíthetetlen - székébe, s így én csak egy korláton átbújva elfoglalhattam a helyét az ottmaradt ünneplőruhás kislányok mellett, elnézésüket kérve, de nem zavarta őket, kedvesek voltak, mondván: "csak osztálytárs", s ők is még bujkáltak, le a lépcsőn, régi tanítványomhoz (aki jelenleg tanár, képviselő is, meg duplanagymama); aztán később meg is kérdezték a kislányok: "Maga volt Margó néni osztályfőnöke?" - "Én!" -"Mert ő meg most a miénk!" -"Hm. Jó tanár , ugye? Mert diáknak is az volt!" -"Keményen dolgozik velünk, hogy vigyük valamire!" -szólal meg mögöttünk a "száműzött" kisfiú. A kislány meg: -"Maga is szigorú volt?".... Hát , mit tagadjam... Közben bevonulnak a színpadra az ünnepeltek, a Páger család tagjai, immár dédunokástul is, Kulka is , anyukájával, nővérével, sőt- majd később - kiderül - makói rokonai ("a makói kapcsolat") is itt vannak, a 4. sorban egy nővérpár alakjában, akiknek apukája Kulka anyukájának nagybátyja volt, s anyukájuk énektanár, aki hiába próbálta tanítani kottaolvasásra, (azt ma se  tud), csak a boldog gyerekkori marosparti nyaralásokra emlékezik vissza jószívvel - később jövök rá, hogy az énektanárnéni az én szolfézstanárnőm is volt (sőt engem meg is tanított kottát olvasni), egyik lányát viszont én tanítottam a gimiben irodalomra...  A kuratórium  most egyetlen jelenlevő színész tagja Szalma Tomi (bocsánat: Tamás!) a másik rokonnővérnek volt osztálytársa, nekem meg diákszinpadosom  "

makói -régi- kapcsolatok... 

Kulka "makói kapcsolatán" van "fennakadva" Réz András is,  aki szokás szerint beszélgetni kezd a mindenkori díjazottal, most Kulkával, mint újdonsült "Págergyűrű-tulajdonos"-sal, és ő is a "makói kapcsolat"-tal kezdi, ezt firtatja, hogy "tisztázza" a döntést - de megnyugszik... Továbbra is családi kapcsolatokról beszélnek, már a szegediről, szülőkről; a neves sebészprofesszorról és rajongott feleségéről, akiknek vendéglátó háza valóságos szellemi menedék lehetett azokban az időkben -íróknak, színészeknek, rendezőknek,- amikor Kulka növekedett. Meglepi a polgármestertől  hallott tény, hogy Páger édesanyja jegyszedő volt az itteni, makói színházban, így valószínűleg innen eredeztethető a későbbi nagy színész színház iránti elkötelezettsége, neki meg eszébe jut, hogy az ő pályája onnan eredeztethető, amikor gyerekszínészént, 8 évesen eljátszhatott egy nem is kis szerepet, és épp a Lear királyban (aminek címszerepében nemrégiben láthattuk épp a Szegedi Szabadtérin) a lakásukkal szemben levő  Szegedi Nemzeti Színházban - akkor szeretett bele a színházba - mint mondja.

átfutnak a  a Pécsi -, Kaposvári-, Radnóti szinházbeli, s a mostani Nemzeti Szinház-i éveken, a különböző szerepeken, sanzonéneklésen (ami kottaolvasás nélkül is nagyszerűen megy neki),  filmeken (legutóbbi szerepét a Kameleonban mindenki dicséri - ő is ennek kapcsán a filmezést), a hangos könyvekről is szó esik (mely olyan hálás szerep, mintha mesélne - s a legnemesebb irodalmat (Iskola a határon, Halál Velencében), érintik   - nagyon futólag - Magenheim doktort (bár vastaps követi)  s kikötnek - kicsit "szégyenkezve" a szórakoztatásnál a "bulvárnál." Kulka szinte szabadkozik a 2 éve Vári Évával felvállalt szórakoztatása miatt ... pedig szórakoztatni is lehet/ne színvonalasan,- mondják -, ha nem lennének előítéleteink...

lám én is , hogy elbulvárosodtam ebben a bejegyzésben, "de én nem is szégyellem" ? !

rengetegen tolonganak a ruhatárban (ott is egy volt tanítvány adogatja a kabátokat), visszahúzódok, leülni a szinte már üres nézőtér egy kényelmes bársonyszékére, lent, az első sorokból, még csak most szivárognak ki lassan, beszélgetve, akkor ismerem fel B. Marikát, mint  ... " a makói kapcsolatot" (aki épp Dániából van itt , dán férjébe karol, miközben lyányom kedvenc iskolájának kedvenc igazgatónőjével (és rajztanárával) beszél - ugyanannak az iskolának zenei részlegének volt megalapítója a szolfézstanárnő-anyukája, 50 éve) (az én lányom  meg épp a (Makónál) Dánia közeli(bb) Stockholmban sétál...  - miközben érdeklődik felőle egykori kamarazene tanárnője... Vajon neki hiányoznak-e ott a makói kapcsolatok?!)

aliz2. :: 2009. febr. 8. 21:27 :: 7 komment :: Címkék: kapcsolatok, kultura, MAKO, szineszek, tanitas, utazasok

Azt mondja a Cserhalmi, az új Páger-dijasunk, miután megilletődve felhúzta a város szülöttéről, pecsétgyűrűjéről alapitott szinész-dijat, hogy lehet , hogy furcsálljuk, de ő valahogy úgy érzi most magát,

mintha eljegyeztük volna a várossal....

és úgy is viselkedik egyébként is, mint egy meghatódott, megilletődött "vőlegény"...

már feltűnt a terembe lépésekor is - bár meg kell mondjam, ezt minden korábbi dijazottunknál is tapasztalom - persze, hisz olyan nagy tiszteletben, ünneplésben van mindig részük a közönség, a város lakói irányából, hogy ezt rögtön megérezhetik , és visszasugározzák... (azt hiszem fővárosi környezetben ritkák az ilyen tisztaszívű, lelkes ünneplések...)  fehér ingben, sötét öltönyben jön, nem is annyira "vőlegényesen", még, inkább "kisfiúsan"... már csak elől jutott helyem, a fotósok közt szinte, de mivel úgyis rendetlenkedik a zoom, legalább az az előnyöm megvan a fotózáshoz  is...

különdijként a dáliagumóknak örül, amit a Hagymaház igazgatónője hoz neki befőttesüvegben, merthogy az egykori vagány bohém, konszolidálódott "kertész" is lett..

Réz Ádám most odavan, mert az ő területe a film, és Cserhalmi elsősorban filmszinész valami 251 körül tartanak filmjei összeszámlálásával, 

de van még egy közös témájuk, a lányaik, mindkettő filozófia szakos, "filozófus", ahogy némi túlzással Réz mondja (Cserhalmié azóta átnyergelt a filmszakmára, sőt filmszerepet is adott , rendezőként apjának), de a filozófusság a lehülyézéssel szinonima a családon belül...i lletve úgy tűnik  vannak szülők , akik beismerik (ezzel egyet is értek), hogy a gyerekük bölcsebb lehet náluk, és tőle is lehet tanulni, sőt. Cserhalmi egyenesen elismeri, hogy a lánya vette kézbe a nevelését, mikor 14 éves lett, de azóta is folytatja ...

persze szó esik Págerről is, akivel nagy közös filmjük volt a z Elveszett paradicsom (ez egyben Páger utolsó filmje), és lelkesen mondja, hogy milyen szaktudással , filmtudással rendelkezett, gyakorlatiasan is Páger.., hogy felvétel előtt megkérdezte milyen optikával veszik, s ennek megfelelően dolgozott - gazdaságosan...

szó esik Cserhalmi cseh ill szlovák filmjeiről is, s hogy ezekben milyen jelentős szerepe volt a fátvágni tudásának, no meg az alkatának... ehhez Kútvölgyi Erzsébet tavalyi Páger-dijas, és friss kuratóriumi tagnak is volt némi hozzászólása, mint egykori rajongói egyikének... de ne tévedjünk erre az ingovány ösvényre... (nem szeretném idézni a rajongások mikéntjének ecsetelésében). Hegedűs - sajnos - most hallgatott, bár mindig olyan ékesszólással méltatta a dijazottakat... Szalma Tomink (egykori diákunk, szinpadosom) is csak hallgatott, a szinpadon, szemüvege mögül, szigorodó arckifejezéssel, fölötte is múlnak az évek... akárcsak egyre büszkélkedőbb  és terebélyesebb polgármesterünkön (szerénységemről a nézők sorában - nem is szólva, hiába már 12. éve jövünk a Páger dij adásra, időközben már két ölbenülő Páger-dédunokával is gyarapodott az ünneplők sora)

mondjuk Cserhalmin nemigen látszik az idő, múlása! ahogy egy "vőlegényhez illik is...

.....

...sajnos ide nem sikerült a fotókat feltenni, de ezen a helyen (a napiblogomban megnézhetők a dijátadáson készült -és a szöveghez kapcsolódó- fotóim is:

http://lineas3.freeblog.hu/archives/2013/01/28/a_város_vőlegénye/

végül sikerült...

már jócskán ebédidő volt, amikor a tévében "kifogtam" megint a Hogy volt c. műsor-t, ami máskor is rabul ejtett... most Bessenyei Ferenc megidézésével. Tulajdonképpen, nem is tudtam rögtön, hogy ez a "Hogy volt", csak láttam -hallgattam a kék farmeringjében, Lajosmizsei kertjében emlékező, harsogó embert, aki arról beszélt, hogy vége, és sajnálja, hogy vége, és boldogságot kiván azoknak, akik túlélik, és irígyli is őket, de azért minden nagyon szép volt, ami volt... és mondja mindezt olyan vitalitással, és  erővel, hogy nem is értem, miért... aztán vágták be a studiót, és a rá emlékezőket: a műsorvezetők mellett, Piros Ildikót (Bessenyei-Othello Desdemonáját), Avar Istvánt (a pályatársat), Kovács Istvánt (aki 20 éves főiskolásként  volt megilletődött patrnere, "fia" Rembrandt-Bessenyeinek,) és a felesége ( rá utalva emlitethette a felidézett riportban Bessenyei, hogy túltörődnek vele.) 

Bevágtak részleteket, a Szechenyiből, a Kossuthból... is.

És én csak állok, már felöltözve , a kis bunda is rajtam, melegszik rám, mindjárt 2 óra, nem fogok kapni már rendes ételt az étteremben... és nem tudok moccanni, erősebb bennem   "...éhe a Szónak, éhe a Szépnek" - mint éhe a Kenyérnek....

de aztán mégis  -fájó szivvel kikapcsolom a tévét...

ezért: bableves, sültcsirke, krumpliüre , Eszterházy szelet

mikor hazaértem,  3 óra körül, bekapcsoltam a tévét, s még tartott a műsor!..., ha tudtam volna, jobban sietek! (vagy el se kellett volna mennem.... hiszen éhes is maradtam...)(a ..Szóra... a Szépre)...

aliz2. :: 2010. febr. 7. 22:40 :: 21 komment 
Kategóriák: tévé :: Címkék: Bessenyei, emlekezes, mult, szineszek, tevemusor