azt hiszem - megint- túlzásba vittem valamit...
az unokámmal kapcsolatban, de ilyen voltam a gyerekemmel is...
lehet , hogy túlféltem őket, és lehet hogy túl aggodalmaskodó és túl óvatos vagyok
azaz biztos..
de lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj(?), most csak magammal "toltam ki", ha mégis feleslegesen...
most az történt, azaz NEM történt...
hogy unokám anyja könyvbemutatójára mentem fel (végre) Pestre, és bár a könyvbemutató is óriási esemény volt, alig vártam, hogy utána láthassam már végre az unokámat, aki arra az 1-2 órára a másik nagyanyjával volt... mig anyja mutatta be a fiával egy időben "megjelenő" (október közepi)könyvét...és anyja sietett hozzá, haza, hogy újra megszoptathassa... csakhogy itt volt a könyvbemutatón a kanadai unokatestvérem is, (ő már látta pár nappal azelőtt az unokámat, el is volt ragadtatva tőle, lásd korábbi bejegyzésben a közös fotójukat)), mára volt 2 szinházjegye (a "Balfácán vacsorára" -ra(micsoda cim!?!, de a tengerentúlon nagyon jól hangozhat, mert jó hire van) (rám gondolva vette a másikat, de már előbb jeleztem, hogy én nemigen akarnék menni, - mást kért igy meg rá, de szinház előtt el akart még menni vacsorázni, és oda se szeretett volna egyedül, igy hagytam magam rábeszélni, illetve lebeszélni arról, hogy máris menjek unokanézni, pedig mondván, az unokám szüleinek is, nem szeretnék későn, nem illő - de vőm noszogatott, hogy menjek csak nyugodtan, s majd fél 10-ig mehetek majd még unokanézni is... nem akartam hát (számára) felesleges harmadikként velük indulni, és azt se, hogy egyedül egyen az unokatestvérem, summa summárum, kevés ideje maradt az evésre, úgyhogy csak levest rendeltünk, ő gulyást, én a már korábban jól bevált menzalevest a Menzán... ez marhahúsleves...de rögtön gyanús volt nekem a hús erős rózsaszine, unokatestvérem bizonygatta, hogy van ilyen, jól néz az ki, de mire megláttam közepén a szürke sávot, akkor már hiába mondta, hogy az biztos csak az ina, ott hagytam., aztán a pincér is szabadkozott, a séf is elismerte, hogy nem néz ki valami jól (valami lehűtésről beszéltek), nem is engedték kifizetni, stb... csak azzal vigasztalt a pincér, ijedelmemre, hogy olyan keveset ettem belőle, mégse lehet tán bajom tőle... nahiszen, már hazafelé menet hányingerem volt, aztán gyomorgörcsöm... summa summárum, nem mertem meglátogatni látni vágyott unokámat, másnap se, (mert másnap is fájt a gyomrom...enni se tudtam...) igy jártam. Féltem, hogy esetleg lappang bennem, akár valami salmonellafertőzésféleség, amiről azt mondják még tünet nélkül is fertőzhet, úgyhogy inkább távoltartottam magam... (és közben úgy éreztem, hogy mégis csak volt számomra egy "balfácán vacsorára" - sajátmagam..
és maradt megint a fotó unokámról, nomeg a gagyogás-gügyögés hallásélménye a telefonba, mostanában új hanghatásokkal, mert bugyborékoltatja a nyálát... úgyhogy fel vagyok készülve rá, hogy ha látom, remélem hamarosan... netán - le fog köpni az unokám,...(?) , s tán meg is érdemlem, hiszen felé se néztem már mióta!:(
tegnap kaptam mmsfotót (is), nagyon szépet, de azt nem tudom feltenni, viszont az egy-két nappal korábban anya/lányomtól emailben kapottakat igen, ime:
az usankás képen , kordnadrágban kész "nagyfiú", - három és fél hónaposan -, nem?
aliz2. :: 2013. febr. 7. 20:51 :: 3 komment :: Címkék: kapcsolatok, rokonok, UNOKÁM
