a gloriusban ebédeltem, gondolván, a 81. szülinapomon mégse fogok sorban állni roskadozva a tele menzán

hát a gloriusba 11kor érkezvén sokáig egyedül voltam

nem találtam túl vonzónak egyik napi menűt sem, igy a mentsvár a (második)gyerek(korúnak( kisadag húsleves, rántott csirkemell és sült krumpi, az mindig beválik, hát most nem, mert a krumpli abszolut nem volt átsütve

desszertet még kértem volna , gundell palacsintát, de nem volt kedvem 1900 ft ot adni érte menűn kivúl, mint utóbb kiderült)

nagyon hideg volt kint, igy gondoltam elmegyek a ktárba előbb, a műzli klub előtt (mivel telefonon is hivtak)

lassan telt az időm meleg se volt, bent se, átevickéltem a skálába, a patikában, kiderült, hogy a melatonin nincs is felirva, kértem recept nélkül

aztán fel az emeletre,de ott se találtam semmit (minden kabát szúk rám)

(jó, hogy meglett a lapos, meleg csizmám, mert az jó csúszós hidegben is...amúgy cipőt se kapnék..

aztán vissza...

fel a kisterembe

és csak jöttek és jöttek az öregasszonyok, a műzliklubba

végül átmentünk a nagyobb számitógépes terembe

én oldalra ültem hátul, nem akartam bele a tömegbe, mindenki orrot fújt, prúszkölt, semmi kedvem újra megfertőzödni

közben hivott lányom énekpróbája előtt) felköszönteni, postán is küldött valami ajándékot..milyen rendes...

nem akart volna kiszakitani, de én örültem a szabadulásnak...ő annak hogy nem töltöm az egész napom otthon egyedül

pedig van aminél jobb az egyedüllét....

(pláne hogy annyian elárasztottak a jókivánságaikkal, online, meg telefonon unokanővérem, még énekelt is (Serkenj fel kegyes nép... amennyi fűszál van, a mezőben, annyi áldás hulljon fejemre...)

látom unokabátyám is hivott, de nem talált meg

meg két unokabátyám is ir a fb ra, egyetlen magyarországi unokahúgom is...

meg mennyi kedves ismerős, volt tanitvány stb... hihetetlen

ilyenkor még azt is képes elhinni az ember, hogy szeretik,,,