"...kibocsátó szellemi otthonunk vonzása"...
....ezt hallom a TIK-ben ülve, a dísztalárba öltözött dékán úr felolvasásában a bölcsészdiplomák átadó ünnepsége közepette (mire lyányom vőlegénye meghívása révén vagyunk hivatalosak)...
ülök, és hallgatom: "...mindig érezzük kibocsátó szellemi otthonunk vonzását" --- ez a diplomát mindjárt átvevő százvalahány "búcsúzó" (még?)egyetemistának szól, - mert olyan ez az egész, mint egy "ballagás" - és felszólitó mondatként - de bennem átfogalmazódik egyből kijelentő mondattá, vagy még inkább kérdővé
hiszen az én alma materem is ez volt, a szegedi egyetem, (akkor még a mellette magasodó üvegpalota TIK még sehol...)és a folytonosság megvan, még akkor is, ha az én diplomaosztóm már 42 éve volt... (és nem az akkor még nem létező TIK-ben...)
és semmire nem emlékszem, abból, hogy az akkori -nem dísztaláros - dékán nekünk mit mondott, csak arra, hogy egy szürke pepita jersey kosztűmben vettem át a diplomám az auditorium maximumban, lefelé jőve a sok lépcsőn, mikor sokak neve közt az enyém hallottam. (a mostani dékán egyébként szólt hozzánk, az idei egyetemi találkozónkon - érzékeltetve a különbséget is a mi generációnk meg a mostani generáció között is - a mi javunkra!)
de valahai tanáraim élénken felidéződtek, ahogy elnéztem a pulpituson ülő mostani professzorokat
A nagy Szauder.., Nyíri "tata".., Horváth István Károly ("Pistakarcsi")..., Bálint Sándor (-"Sanyi bácsi"), Pósa Péter (Pósa bácsi meséi...), Rácz Endre... számomra még élők...
és a "valóságosan" is élő Keserű Bálint, Tamás Attila, Szőke György...
Hazafelé menet egyetemi csoporttársam köszönt rám; meg is ragadtam az alkalmat:
-Mondd, te emlékszel a mi diplomaosztónkra?
(előbb úgy tűnt igen, de kiderült, hogy a 20 évvel későbbi , 86-os doktorrá avatásával tévesztette össze;viszont a diplomaosztónkra) ő se emlékezett. Megnyugodtam. Vagy most kellene igazán nyugtalankodnom? Nyugtalankodnunk?
aliz2. :: 2008. febr. 9. 19:47 :: 1 komment :: Címkék: emlekezes, mult, unnep
