tegnap este óta Stockholm és Makó közt nincs mobilkapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy lányom hiába hív, sms-t se tud küldeni, s ha én próbálom, akkor is rögtön azt mondja a géphang, hogy "a hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat, kérjük, ismételje meg hívását később" - de hiába ismétlem később, és ráadásul nem is arról van szó, hogy "a hívott fél" - azaz lyányom, nem fogadna hívásokat, ha tudna, hanem valami zűr van a szolgáltatóval..., vagy nem tudom mivel, térerővel? mindezt persze emailból tudtam meg, mert szerencsére az internet (még) működik , ha már inter- (országhatárokon túl is), sőt valószínű a telepátia is, mert (míg működött a telefon, mindig akkor szólalt meg, amikor épp emailt irtam), most meg miután nagynehezen bejött az internet (mert az is akadozik azért persze, illetve le van lassulva a gépem), épp várt egy korábban reggel irt email, és a válaszban épp azon siránkoztam, miért is nem gyorsabb a gépünk, mert akkor (szinkron) csettelhettünk volna, mire oldalt a csevegésnél már "meg is szólalt" lyányom: "anyu, itt vagy?" - hát csetteltünk vagy 25O sort, úgyhogy majdnem el is késtem a most esedékes Páger Dij átadásáról, lyányom meg - gondolom - a városnézéséről; mire a Hagymaházba értem, ott már csak pótszékekre vagy lépcsőre lehetett ülni, vagy kiügyeskedni valami elvétve kimaradt, kósza ülőhelyet, én kivételesen ezt tettem, egy kisfiút megkértem, hogy másszon át a mögötte levő sor üresen árválkodó - de amúgy megközelíthetetlen - székébe, s így én csak egy korláton átbújva elfoglalhattam a helyét az ottmaradt ünneplőruhás kislányok mellett, elnézésüket kérve, de nem zavarta őket, kedvesek voltak, mondván: "csak osztálytárs", s ők is még bujkáltak, le a lépcsőn, régi tanítványomhoz (aki jelenleg tanár, képviselő is, meg duplanagymama); aztán később meg is kérdezték a kislányok: "Maga volt Margó néni osztályfőnöke?" - "Én!" -"Mert ő meg most a miénk!" -"Hm. Jó tanár , ugye? Mert diáknak is az volt!" -"Keményen dolgozik velünk, hogy vigyük valamire!" -szólal meg mögöttünk a "száműzött" kisfiú. A kislány meg: -"Maga is szigorú volt?".... Hát , mit tagadjam... Közben bevonulnak a színpadra az ünnepeltek, a Páger család tagjai, immár dédunokástul is, Kulka is , anyukájával, nővérével, sőt- majd később - kiderül - makói rokonai ("a makói kapcsolat") is itt vannak, a 4. sorban egy nővérpár alakjában, akiknek apukája Kulka anyukájának nagybátyja volt, s anyukájuk énektanár, aki hiába próbálta tanítani kottaolvasásra, (azt ma se tud), csak a boldog gyerekkori marosparti nyaralásokra emlékezik vissza jószívvel - később jövök rá, hogy az énektanárnéni az én szolfézstanárnőm is volt (sőt engem meg is tanított kottát olvasni), egyik lányát viszont én tanítottam a gimiben irodalomra... A kuratórium most egyetlen jelenlevő színész tagja Szalma Tomi (bocsánat: Tamás!) a másik rokonnővérnek volt osztálytársa, nekem meg diákszinpadosom "
makói -régi- kapcsolatok...
Kulka "makói kapcsolatán" van "fennakadva" Réz András is, aki szokás szerint beszélgetni kezd a mindenkori díjazottal, most Kulkával, mint újdonsült "Págergyűrű-tulajdonos"-sal, és ő is a "makói kapcsolat"-tal kezdi, ezt firtatja, hogy "tisztázza" a döntést - de megnyugszik... Továbbra is családi kapcsolatokról beszélnek, már a szegediről, szülőkről; a neves sebészprofesszorról és rajongott feleségéről, akiknek vendéglátó háza valóságos szellemi menedék lehetett azokban az időkben -íróknak, színészeknek, rendezőknek,- amikor Kulka növekedett. Meglepi a polgármestertől hallott tény, hogy Páger édesanyja jegyszedő volt az itteni, makói színházban, így valószínűleg innen eredeztethető a későbbi nagy színész színház iránti elkötelezettsége, neki meg eszébe jut, hogy az ő pályája onnan eredeztethető, amikor gyerekszínészént, 8 évesen eljátszhatott egy nem is kis szerepet, és épp a Lear királyban (aminek címszerepében nemrégiben láthattuk épp a Szegedi Szabadtérin) a lakásukkal szemben levő Szegedi Nemzeti Színházban - akkor szeretett bele a színházba - mint mondja.
átfutnak a a Pécsi -, Kaposvári-, Radnóti szinházbeli, s a mostani Nemzeti Szinház-i éveken, a különböző szerepeken, sanzonéneklésen (ami kottaolvasás nélkül is nagyszerűen megy neki), filmeken (legutóbbi szerepét a Kameleonban mindenki dicséri - ő is ennek kapcsán a filmezést), a hangos könyvekről is szó esik (mely olyan hálás szerep, mintha mesélne - s a legnemesebb irodalmat (Iskola a határon, Halál Velencében), érintik - nagyon futólag - Magenheim doktort (bár vastaps követi) s kikötnek - kicsit "szégyenkezve" a szórakoztatásnál a "bulvárnál." Kulka szinte szabadkozik a 2 éve Vári Évával felvállalt szórakoztatása miatt ... pedig szórakoztatni is lehet/ne színvonalasan,- mondják -, ha nem lennének előítéleteink...
lám én is , hogy elbulvárosodtam ebben a bejegyzésben, "de én nem is szégyellem" ? !
rengetegen tolonganak a ruhatárban (ott is egy volt tanítvány adogatja a kabátokat), visszahúzódok, leülni a szinte már üres nézőtér egy kényelmes bársonyszékére, lent, az első sorokból, még csak most szivárognak ki lassan, beszélgetve, akkor ismerem fel B. Marikát, mint ... " a makói kapcsolatot" (aki épp Dániából van itt , dán férjébe karol, miközben lyányom kedvenc iskolájának kedvenc igazgatónőjével (és rajztanárával) beszél - ugyanannak az iskolának zenei részlegének volt megalapítója a szolfézstanárnő-anyukája, 50 éve) (az én lányom meg épp a (Makónál) Dánia közeli(bb) Stockholmban sétál... - miközben érdeklődik felőle egykori kamarazene tanárnője... Vajon neki hiányoznak-e ott a makói kapcsolatok?!)
aliz2. :: 2009. febr. 8. 21:27 :: 7 komment :: Címkék: kapcsolatok, kultura, MAKO, szineszek, tanitas, utazasok
