egyenesen a Nyugatiból mentem - börönd súlyú táskámmal - az Irók boltjához, lányom könyvbemutatójára (az úton kiolvastam a neki "premierajándékként" hozott Karinthy Füveskönyvet, aminek a végére, egy üres féloldalnyi helyre becsempésztem az én neki szánt szövegemet... Karinthyéhoz, arról, hogy ki hogy tud (vagy nem tud) írni... hát ő nagyon .., írtam ; szülés előtt, után, gyerek mellett, kisgyerekként kamaszként, felnőttként,,,..stb…
most ez az első felnőtt könyv fogad a kirakatban
én nagyon szeret(t)em a gyerek és a kamasz előzményeket is, ha szerzőjük - úgy tűnik - szeretne is elfeledkezni róla...(kiadója meg netán nem is tudja?) nem tudom, miért, persze, ez már tényleg "igazi", bár ebbe is kicsit még "nagykamaszi" énjére néz inkább vissza, semmint a megíráskori jelent ábrázolná...
a kirakat szép..;
korán érkezek, de legalább be tudok szerezni pár folyóiratot, amiben lányom épp publikált ...a Parnasszusban Szép Ernő esszével, a Prae ban a Migrén c. emblematikus versévé lett verssel - a Vagány históriákban - csupa író-költő Bach Máté fotólegendáriumon- és sajnos a migrén is kísérő társa (a férje mellett) ...ma is fáj(t) neki, közben én felmegyek a galériába, még üres, de az asztal már várakozón, s szépen berendezve,
s ahogy lenézek, lám ott a férj, magasodik, de akkor lányomnak is ott kell lenni valahol a közelben- valóban, csak ő - cm-re legalább is - kisebb, aztán megérkezik még kisebb növésű unokanővérem is, majdnem kanadából, épp puszit ad lányomnak, és hirtelen azt hiszem, hogy Heller Ágnes... holott a múltkor még csak a hangjuk hasonlított...
Lassan benépesedünk, de nem is kicsit, tömeg lesz, hamarosan, minden ülő és állóhely foglalt lesz. Később még a padlón is ülnek, lépcsőkön is lógnak, zsúfolódva...Lányom leül egy percre mellém, a könyvével, kezében, hónapja nem láttam, de már ki is kell mennie az asztalhoz, bemutatni a könyvét,... szerencsére most nem fáj a feje, csak a kötetben van a Migrén c verse..
a zsúfolásig telt termen, a nézők magas létszámán maga a kiadó csodálkozik, amikor megnyitja az eseményt, hogy lám a kárhoztatott műfaj, a líra is vonz ennyi embert(?!) "ki olvas éjszaka verset?" idézi Kalászt. Nem divat ma a líra(?) -kérdi vagy inkább kijelenti. Én nem vagyok biztos benne. De tény, hogy valaha, meg most is a világ legtermészetesebb dolgaként a fejem fölötti polcra versköteteket rakok, hogy bármikor bármelyiket levehessem elalvás előtt... hogy elérhető közelségben, kéznél legyenek.
de hogy egy kiadó mér lepődik meg a közönség nagy számán? azaz mér "döbben meg", pejoratíve?, Az különösképp zavar, hogy mi az hogy "meglepetésszerűen"(?) kezdett(?) verset írni, szerinte a szerzője...? mikor már 3 évesen is azt tette (mikor még írni se tudott)... (bár akkor is tiltakozott, ill. 12-13 évesen, mikor megjelent első(!) verskötete, a"...gyereknek lenni...", hogy költőnek tartsák, illetve versnek amiket művel... aztán meg a Kiskamaszkönyve, 15 évesen, de lányom már a kisgyerekkori versekre is azt mondta, "előszavában" is, hogy nem versek, ne tekintsék költőnek, mert amiket ír, azok "GONDOLATOK"...NOs, most is feszegeti a határokat, NOS, lényegesen több itt a gondolat, mint más versekben. Géczi, - aki azért van itt, mert szereti Turi Timea verseit, most épp az ókori maximákhoz hasonlítja. Annál jobb! (több...) , node a gondolatoknak is lehet költőisége, és a költő amúgy is, mint tudjuk, még a latinoktól, születik... (persze közben egy csomó novella is volt, amik meg is jelentek folyóiratokban, antológiákban - persze a Kalligramnál is - ..talán ahhoz képest indokolt a kiadó "meglepetése"...?)
De előbb felolvasás(ok). Érdekes, ha a szerző olvassa, és különösképp "élszavalói" múlttal, mennyivel plasztikusabb, és milyen természetesen bukkan elő a mélyebb és többes jelentésréteg is ...
A Hazudós, A bökkenő, Migrén, A csunya lány, Szép Ernő a Molnár Ferenc büfében
Hogy Géczit mi ragadta meg? kérdik tőle...számára először prózaíróként tűnt fel, és középkori zsidó szövegekhez hasonlítja a szövegeit, azt mondja, hogy ez zsidómódra írás, a szokatlan versbeszéd tűnt fel neki, hogy a szövegek megértése nem olyan egyszerű, önmagában... külső támasz nélkül, hogy mindig van mögöttes jelentés is... csak a kiindulópont kézzelfoghatóbb vagy valami ilyesmi, nem vagyok járatos a témában, de szerintem -teoretikusan, ebben - lányom, a szerző se, ha csak nem a génjeiben, mert van ott egy igen hires középkori prágai tudós csodarabbi is...és épp a költőtárs, Uri Asaf, akivel közös a bemutató, hozta fel példának, hogy a DNS-ünk milyen okos, -jött rá már a tudomány is -, és ílymódon a vers is tudhat többet nálunk... , azaz annál is, aki írja őket... jut eszembe , már megint J.A (Ő is tudta ezt is, mint majdnem mindent): verset írnak és ők (az ősök) foghatják ceruzáikat...)(apám filozofikus gondolkodásmódját én is felleltem már lányom stilusában, gondolatai mélységében...) Node - ahogy gyerekkorában is mondta - ehhez hozzájön a maga adagja, ami csak az övé. (ezért egyre okosabbak a generációk, a gyerekek, a szülőknél...:), ezért is lehet evolúció. (És talán ez is a mélyebb jelentősége annak, hogy a zsidóknál parancs is továbbadni, elbeszélni az apáknak fiaik számára, amit tudnak...) -)(Elhangzik képzőművészetből El Kazovszkij neve... illetve a verspróza határán levő szövegek műfaji rokonaiként a maximák…)
Mi az a belső történet, amit el akartál mondani? kérdi a moderátor-kiadó szerkesztő... mire ott a válasz, hogy a jó borító tulajdonképpen mindent el is mond, bár ahhoz közvetlen köze nem volt. S hogy 1o év kamaszkorára való visszatekintés, mint egy naplóra... a kötet (ezt de jól eltalálta a Délmagyar makói cikkirója* többszáz km-es távolból, pár órával a bemutató után), s hogy hazugság lett volna bármilyen folyamatos történetmesélés, ezért ilyen szilánkos tapasztalatok gyűjteménye lett a kötet. (a kérdés utalt a pozsonyi Új Szóban megjelent kritikára** is... amely a nőirodalom szokványos és ellenséges megközelítésével indít, a "másik oldalról"... úgyhogy jó, hogy itt is hangsúlyozódik, hogy az írás legyen is személyes, akkor viszont eleve női, ha nő írja... (de jó, hogy lányom bátran kimondhatja, hogy neki fontos a személyesség, én bizony küszködtem a saját személyességem megfékezésével, elrejtésével, netán elfojtásával, persze sikertelenül, és hasztalanul (talán szerencsére is),de talán ezért felemás módon az irásaimban... -többnyire kéz- ill gépiratban is maradtak- illetve személyességük miatt magam is közölhetetlennek tartottam már, elhive a kor szavát, hogy az nem kell, ill. nem éreztem egyszerre általánosithatónak is, ami bizonyára az én súlytalanságomat is mutatta? vagy a gyávaságom... --- jó, hogy lányom vállal(hat)ja s ilyen másokkal is - mert valahol mélyen mégiscsak összetartozunk, egyformák vagyunk, az a visszahangokból látszik! (mert kimondja azt, ami más nők lelke mélyén is ott lapul, kimondatlanul) - mert a többség "szivnémaságra születik", de jó ha vannak bartókaink... (bocs a "magas" hasonlatért, de igy érzem, s attól még hogy lányomról beszélek, miért ne lehetnék őszintén elismerő!)
Szó esett a nagyon jó Borbély Szilárd interjúról is, szerencsére! A Vörös postakocsiból....
a tudatosságról... ami ritka versen belül, s kívül...? itt hangzott el Uri aforizmája, és nagyon tetszett: a vers okosabb mint mi
ő festő is és hol képben hol szóban fogalmazza meg ugyanazt... nekem tetszenek a művei, (egyébként ugyanakkor volt a Vincze könyvesboltban kiállítása, amikor lányomnak a Költözés szinházias változatának bemutatója),és különösen várom a Zohar fordítását, ami már kész, de még ő se tudja, mikor és hol jelenik meg...
és volt még egy szép mondata: "Én a magyar nyelv foglya vagyok!"-mondta ez az Izraelben született, és "idegen hangzású nevű " ember! a Jerusalami erdő c. kötet írója...(amiben több volt az erdő, mint Jerusalem(?)
lányomnál még rákérdeztek, nem kihagyva a ziccert, hogy kb. egyszerre "született meg" a gyereke és a könyve, (mintegy kamaszkori visszacsatolásként?), bár a könyv (cím) tükrében az, hogy fia született... belső családi legendává is lett. (én tudom, és nyilvánvaló, hogy a legfőbb "férfi" immár az életünkben a "költőnő" fia... az unokám...:), és ezek nem is összehasonlíthatók, és nem lehet "rangsorolni"...de lányom megemlítette, hogy ez most a befelé fordulás ideje, (a kerületen túl se jött még, s odáig is a babakocsival csak), ez az első eset, hogy messzebb és a gyerek nélkül...de ha délutánonként jól alszik a fia, akkor lehet írni, persze nem hosszú tanulmányokat, hanem pont verseket (de a Parnasszusba pl. így és ilyenkor írta a Szép Ernő esszét)
jó tapasztalatai vannak, hogy amit ír az nem elválasztja, hanem összeköti másokkal,
s sokan ráismertek a saját életükre, "szerelmeikre", tehát tapasztalatai nem különc tapasztalatok - összeköthet az is, ha az ember elmondja, hogy miért nincs összekötve másokkal...
íme, a dedikálások "összekötő" képei .…
és bizony jó ilyen hozzászólásokat is olvasni...
http://www.litera.hu/hirek/turi-timea-jonnek-az-osszes-ferfiak
meg az egyéb visszhangokat....
.....
ez pedig -jó fotókkal - egy tárgyilagosabb -de legalább ennyire elismerő - tudósítás a könyvbemutatóról:
http://www.irodalmijelen.hu/node/15692
és itt az Irók Boltja teljes hanganyaga a bemutatóról:
http://soundcloud.com/r-k-boltja/turi-t-mea-j-nnek-az-sszes-f
egy remek,l eleven tudósitás az eseményről (jobb hiján egy énfotómmal):
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=5834&cat=3
és egy olyan írás (nem is kritika),- Borbély Szilárd, Babérkoszorús-díjas költő, író, irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem docense, A Vörös Postakocsi folyóirat szépirodalmi szerkesztője tollából -ami (a recenziója)nagyon jelentősnek tartja a könyvet, hogy úgy mondjam : korszakalkotónak szinte (legalábbis az én túlzó(?) olvasatomban, de nem hinném...):, az biztos, hogy újszerűnek, megszokott irodalmi fogalmakat újrafogalmaztatónak:
http://www.avorospostakocsi.hu/2013/02/04/az-osszes-es-a-reszleges/
ez a literán, de elhangzott már a rádióban is, az Irodalmi Újságban
