erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

vannak angyalok

2023. december 22. - gond/ol/a

egy csendes ünnepelőtti délelőtt finoman koppintanak az ajtódon és mire kiérsz nyomát se látod, az angyalnak...azaz dehogynem egy szép, masnis-fenyős csomagot az ajtódhoz illesztve.

 



 

igen, azt a festményt amit rólad, két fotó: egy gyerek - meg egy öreg-.) alapján készitett...az az angyal...és amire becsempészte apád emlékét is, nem csak a mécsest tartó kézben, hanem szellemében, a virágban, a (héber)feliratban.... a tekintetben, a múlttal összekapcsoló kacskaringó, költői  vonalakban

amit mér egy ideje halasztottál átvenni, te, nála, hát helyedbe hozta ilyen varázslatos körülmények között

hogy még csak meg se köszönhesd neki, személyesen - ahogy ez a vallásos zsidóknál szokás is...

igy most teszem, könnyes szemekkel...

a festmény szebb, életesebb, mint a fotó róla, mit már régebben megismertem......(az volt az első döbbenet...)

méltó helyet kell keritenem neki

a hátlapján benne van Tim portréja is... annak is...vagy majd neki elküldeni,

ó ha én is értenék ezekhez az angyali örömokozásokhoz!)

préda avagy Bardot

 bele-belenézek ebbe a Bardot sorozatba...nem elejétől

de valójában lenyűgöz a maga módján, mégha lapos is

a hasonlóság pl az eredeti Bardotra (az orrát eltekintve)

no és a feltételezett nemhasonlóság ami dühit

nem csak Bardot s egyéb szereplőkre gondolva

egyáltalán hogy garázdálkodhatnak valakiknek a magánéletével

egyáltalán volt e magánélete ennek a szinte gyereklányként szinésszé csinált vadócnak

és elgondolkodtat, hogy milyen fiatalon abbahagyta a szinészlétet s  bár nem tudom belső okait - meg is értem

jól tette

az állatok is nyertek vele

(mi pedig lehet hogy veszitettünk volna, ha tovább játszik nem-fiatalon

hiszen lényegét nem láthattuk volna

mert ő maga volt a fiatalság 

 



 

 

 

"tÉNYEKEN ALAPULÓ FIKCIÓ" IRJÁK a filmről, fából vaskarika

Timi 2023as könyvtornya

 Turi Tímea és a könyvtorony:

 



 

 

Minden év végén megépítjük a tornyainkat, és ez a hagyomány már annyira hozzátartozik a decemberünkhöz, hogy úgy várjuk a fotózást, mint az elsőbálózók. Mintha minden évben először báloznánk. Annyi minden történik egy évben, és ez az év kifejezetten hosszú volt – közösen is, külön is – mindannyiunknak. De a könyvkupacok mellett olyan jó látni, hogy van, ami változatlan: maga a munka, a könyvkészítés öröme, és hát változatlanok maguk a hagyományok is; miközben a szerkesztői munka időeltolódása miatt mi már a szilveszter előtt is 2024-ben élünk.

A MAGVETŐBEN TIMI ÉS... 2020

 
Elmosódó határok és egy óvodás segédszerkesztő, aki megszerkeszti Grecsót. Ma Turi Tímea meséli el, hogy mit tanult ebből az évből.
 
"Mindannyian tudjuk, mit vett el tőlünk a járvány, nem csak egészségügyi, de lelki, mentális és gazdasági szempontból is, ami persze mind összefügg az egészséggel. Ezért arra gondoltam, megpróbálom leírni, mit adott nekem az elmúlt év, és mire tanított ez az időszak:
1. Elmosódtak a határok. Mindig is büszke voltam arra, hogy éles határvonalakat húzok a munka és a magánélet között, hogy időben és térben külön tartom a különböző szerepeimet, és arra, hogy a szerepváltogatás micsoda szabadságot ad. Március közepe óta azonban ezek a határok elmosódtak, és a járvány két hulláma közötti pihenőidőben sem tudtam őket rendesen visszaállítani. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy kiderült, így is működőképes az élet. Már nem csinálok nagytakarítást minden online könyvbemutató előtt, csak arra törekszem, hogy a kamera látókörén kívül tartsam a káoszt.
2. A tavaszi karanténidőszak legjobb munkája az volt, amikor rájöttem, hogy ha nem tudom az – akkor még óvodás – gyerekemet lefoglalni, hogy hagyjon dolgozni, akkor vele fogok dolgozni. Így nagyon hamar hallhatta Darvasi László Pálcika, a detektív meseregényét vagy Grecsó Krisztián gyerekverseit – utóbbiba még segédszerkesztőként is belebeszélt.
3. Még sose volt ilyen fontos kapcsolódni, mint most. Több pillanatra is emlékszem, amikor a másokhoz való kapcsolódás segített felülemelkedni a félelmeken. Természetesen személyes jelenléttel a legjobb, de nem igaz, hogy nem lehet közvetítőkön keresztül: a kollégákkal, a barátokkal való állandó kapcsolattartás rengeteg erőt adott ezekben a hónapokban.
4. Az irodalom is eszköze a kapcsolódásnak. Tudom, hogy ostobán hangozhat, hiszen szerkesztőként mindannyian szakmányban olvasunk, de ezekben az időkben visszatért valami számomra az olvasás elemi gyermeki bolyongó derűjéből.
[A képet március 11-én készítettem, Sándor Iván 90. születésnapján, a Magvető Café backstage-ében, ahogy Szegő János fogalmazott, Magyarország utolsó kulturális rendezvényén.]"

Az összes reakci

TIMI KÖNYVEI 2017

 A Magvetőben könyvek között élünk és dolgozunk. A következő napokban megmutatjuk munkatársaink könyvespolcát.

Turi Tímea könyvei nem is polcon, hanem az íróasztalán sorakoznak.

 

"Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy az általam szerkesztett legfrissebb könyveket gyűjtöm össze a kiadói asztalomra szép libasorban, hogy ha bármi miatt elcsüggedek, ők motiváljanak. De a megvalósulás természetesen módosult, főleg a stóc tetején álló-fekvő, aktuálisan forgatott könyvekkel, például Kertész Erzsi valójában gyerekeknek szánt kötetével, amit kiadói kézikönyvként használunk a mindennapokban (a könyv arról szól, hogy miért jó és hogyan kell nemet mondani)."

a szabadság -

élet a Magvetőben

 

 

 



 

 

#életamagvetőben a szabadság alatt is. Turi Tímea posztja:
Ez a műhelynapló a szabadságról fog szólni. A téli szabadság abban különbözik a nyári és évközbeni szabadságoktól, hogy évközben a munkatársak mennek szabadságra, télen viszont az egész kiadó. Nyáron mindig lehet számítani arra, hogy ha nem is vagy bent, valaki úgyis továbbgörgeti akár helyetted is a legfontosabb aktákat, és nyáron valahol úgyis ott áll az agyad félreeső szegletében az állandó készenlét. A tél másmilyen, és valójában teljesen abszurd munkamegosztás szerint működik. A karácsony előtti hajrában, ami a könyves szakma egész éves jóllétét garantálja, amikor a kereskedők éjt nappallá téve dolgoznak, nos, pont ebben az időszakban dől hátra elégedetten/szorongva/aggódva/felszabadultan a szerkesztőségi munkatárs, ekkor kezdi el téli álmát, amiből fel se ébred január elejéig. Már nem lehet utánakapni a megjelent könyveknek, nincsenek friss decemberi megjelenések, minden jövő évi munka megvár. Nagyon furcsa érzés, minden évben megszokhatatlan tétlenség a kontrollmániásoknak. Mégis elengedhetetlen: mert a szabadság arról is szól, hogy van választásod, és a téli szünetben ott van minden munkatárs és olvasó életének legkisebb közös többszöröse is: a pillanat, amikor bevackolja magát az ember a meleg szobába egy még ismeretlen könyvvel

egy Napoleon

 nem tehetek, róla (a film tehet róla?) de én baleknak láttam, s inkább szimpatikusnak mint nem

a film legelején, mikor mutatják Marie Antoinette véres lefejezését, részletes-kéjes elnyújtással

az ujjongó tömeg, meg pár alak látszik körülötte, s kiviláglik egy arcél, ami más: komoly, eltökélt, szomorkás

ez volt (lett ) Napoleon (hogy évtizedek alatt sem változott az arca, azt most hagyjuk, ill. az elején is öregebb a kelleténél)

aztán látjuk véresen egy csatában ,mindenütt ott van, pedig az ágyúzajt csak befogott füllel képes elviselni

kitüntetése , előléptetése után csak annyit mond, hogy amit vállalt, azt  akarta jól teljesíteni

még látjuk , hogy elpusztult lovától elbúcsúzik érzékenyen, és kiveszi mellkasából az őt elpusztító ágyúgolyót

igazán balek a nőjével (Josephin a felesége, ki mikor tudomására jut, hogy megcsalja, ész nélkül csapot-papot (múmiát, Piramist) otthagyva hazarohan Egyiptomból, később rendeződik viszonyuk, de a közös gyerek 15 év után se jön, hivatalosan elválasztják őket, a köz érdekében - kell a trónörökös, mert kozben N -t királlyá koronázzák (vagy koronázza magát(?) (részletkérdés..) ,.a barátságuk töretlen marad.. Napoleon fia megszületik egy fiatal lánytól, látjuk, még Josephin karjaiban is, de később eltűnik ez a szál, nem tudjuk a filmből , mi lesz a Sasfiókkal (a nevet is máshonnan tudjuk)-Igaz Josephin kislánya is csak felnőttként jön elénk, ő közli Napoleonnal anyja halálhírét... a fia meg (ők előző házasságból valók), el is tűnik, pedig eredetileg tulajdonképpen ő hozta össze őket...naja a család nem fért be...a filmbe, tán az életükbe se nagyon)

Rengeteg harci jelenetet látunk (én egyet át is aludtam, de maradt bőven)

a legvégén fel vannak sorolva a csaták helyszinei, meg a halott katonák számai (rengeteg!)

és a katonái szerették Napoleont... már akik életben maradtak (persze az is lehet, hogy a halottak is szerették volna)

 

Én nem szeretem, de igazán gyűlölni se tudom ezt a Napoleont

(a katonai áldozatai nem biztos, hogy az ő áldozatai)ú összesen több mint 3 millió!

csak a történelemre haragszom, nagyon, változatlanul! (ja, hogy azt mi is csinálnánk?)

 

persze nem vártam,  nem is kaptam történelmi hitelességet, ez is csak egy olvasat.

mit tudjuk mi , mi az igazság. szkeptikus vagyok (egyébként "ott voltál"? hangzik a kritikákra-- jogosan, s már senki se lehet "ott"...

a film Napoleonjáról irtam! nem a valóságosról! (azt hiszem még csak nem is hasonlit rá, N köpcös elég alacsony, pocakos, a keze mindig a zakóban (tán gyomorbaja miatt, még a frizurája is más)...

volt egyszer egy Napoleon - ez az egy biztos...

 



 

 A rendező szemmelláthatóan nem törekedett hasonlóságra, saját vizióját mutatta be,,,

Joga van hozzá!

Ja, és ennyi embert rég láttam a makói moziban!

 

a bőröndös kislány

AZ ADVENTI KONCERT UTÁN LEHUPPANTAM egy aulabeli kanapéra, figyeltem az embereket, akik köszöntötték a karnagyot (csupa makói régi ismerős,  osztálytárs lehetett, én csak a nővéréé voltam, de tétováztam odamenni...hogy megtudjam a rossz hirt biztosra az öccstől....majd később a cukipultnál mégis megtörtént)

szóval, ültem várakoztam, tétovázva,

s odajött hozzám valaki, akivel elkezdtünk beszélgetni

mindenféléről, csapongva

már nem tudom, hogy, s miért, s miről is volt szó előtte, tán nem is volt szoros összefüggés a két dolog közt, biztos nem igazán,  mert először nem is értettem,

miért emlegeti hirtelen

AZT A BŐRÖNDÖS KISLÁNYT

miféle bőröndös kislányt

majd leesett a tantusz

a deportálásom körüli fotóra utalt, ami úgy látszik tényleg ikon lett..

s elgondolkodtam:

LEHET? HOGY ÉN MÉG MINDIG AZT A KOFFERT CIPELEM? 

 



 

angyalok kara

 két angyal suhant el mellettem a hagymaház már üres folyosóján

teljesen valószerűnek tűntek (azaz valószerűtlennek valójában)

aztán jutott eszembe, hogy a koncert énekesei lehettek..

 



 

s valóban , karnagyuk igy is emlegette őket, a bevonulásuk után

angyalok, a nyiregyházi angyalok

(egyébként az apai dédanyám is odavalósi! Morgenstern Julia)

 

angyali volt az éneklésük is, nem csak a megjelenésük

 



 

sorra hangoztak fel az adventi dallamok

 



 

legtöbb Máriáról, az örök anyáról

mivel kapcsolatban megemlitette a karnagy, hogy milyen érdekes, hogy Kocsár zeneszerzőjük református és mennyi Mária dalt is irt...(Kodály meg, ki katolikus, református zsoltárokat)  ez tanulandó

(hát még ha hozzátéve megsúgnám, hogy maga Mária meg zsidó volt, Mirjam -  vagy mint Morgenstern Julia) éljen az okumenia)

 

varázslatos volt a hangverseny. Én már tudtam mire megyek, sose hagytam ki őket, akkor se mikor a református templomban énekeltek ...

ilyen kristálytiszta hangzást ritkán lehet hallani, akármilyenek is az akusztikai körülmények

bár a karnagy a végén csak lejött a nézőtérre, mert onnan jobb a hangzás szerinte, s hogy legyen neki is jobb...

 

 



 

 

 

de nekem fönt , a magasban is jó volt!!!! Nagyon jó....

 

 

 



 

 

süti beállítások módosítása
Mobil