Minden év végén megépítjük a tornyainkat, és ez a hagyomány már annyira hozzátartozik a decemberünkhöz, hogy úgy várjuk a fotózást, mint az elsőbálózók. Mintha minden évben először báloznánk. Annyi minden történik egy évben, és ez az év kifejezetten hosszú volt – közösen is, külön is – mindannyiunknak. De a könyvkupacok mellett olyan jó látni, hogy van, ami változatlan: maga a munka, a könyvkészítés öröme, és hát változatlanok maguk a hagyományok is; miközben a szerkesztői munka időeltolódása miatt mi már a szilveszter előtt is 2024-ben élünk.