Az év végi toronyépítésben az a legjobb, hogy számtalan emléket felidéz: ahogy Erdős Virág Eltérő tartalom című verseskötete naplószerű lenyomata az időnek, ilyen napló egy szerkesztőnek az év végi kupacra nézni. Az emlékek egész évben kísértettek: Szűcs Teri könyve a felejtésről, Kehlmann regénye a gyógyító társadalmi amnéziáról, Hodnebo az elfelejtett tudós nőkről, Krusovszky Dénes az önéletírás nehézségeiről mesélt,Grecsó Krisztián pedig arról, hogyan bővíthető ki az irodalom által a családi emlékezet az ősök emlékeire is. Arról nem is beszélve, mit tanultam idén Szvoren Edinától arról, amit az irodalomról tud, és Nádasdy Ádámtól, amit a nyelvről: csak el ne felejtsem.