Ez a műhelynapló a szabadságról fog szólni. A téli szabadság abban különbözik a nyári és évközbeni szabadságoktól, hogy évközben a munkatársak mennek szabadságra, télen viszont az egész kiadó. Nyáron mindig lehet számítani arra, hogy ha nem is vagy bent, valaki úgyis továbbgörgeti akár helyetted is a legfontosabb aktákat, és nyáron valahol úgyis ott áll az agyad félreeső szegletében az állandó készenlét. A tél másmilyen, és valójában teljesen abszurd munkamegosztás szerint működik. A karácsony előtti hajrában, ami a könyves szakma egész éves jóllétét garantálja, amikor a kereskedők éjt nappallá téve dolgoznak, nos, pont ebben az időszakban dől hátra elégedetten/szorongva/aggódva/felszabadultan a szerkesztőségi munkatárs, ekkor kezdi el téli álmát, amiből fel se ébred január elejéig. Már nem lehet utánakapni a megjelent könyveknek, nincsenek friss decemberi megjelenések, minden jövő évi munka megvár. Nagyon furcsa érzés, minden évben megszokhatatlan tétlenség a kontrollmániásoknak. Mégis elengedhetetlen: mert a szabadság arról is szól, hogy van választásod, és a téli szünetben ott van minden munkatárs és olvasó életének legkisebb közös többszöröse is: a pillanat, amikor bevackolja magát az ember a meleg szobába egy még ismeretlen könyvvel