a szokásos zsúfoltság fogadott a ktárban,de azért jutott egy szoros szék, szélen, oszlopnál

a rendkivüli pedig egy fantasztikus teritett diszitett asztal volt főhelyen,,, 

pedig még a csodás sütik nem is voltak rajta (az májd a folyóirat bemutató után csak...)

nem kaptam kedvet a megvételre, (pedig az illusztrációk csupa művtelepi alkotásillusztrációk...az érdekelne                 

KIMARADT BELŐLE AZÉN MAROSVHELYI LÖWINGER ROKONAIM KRÓNIKÁJA, (ez frusztrálhatott?) MERT ÚGY ELFUTOTT AZ IDŐ, HOGY ÉSZRE SE VETTEM

DE nem baj, majd legközelebb

most rákérdeztem a kézirat leadási határidejére febr 1

)dr Gonda nagyapáé főleg politikusként meg jan közepe, dolgozni kell -  ne irjak csak ide azaz majdnem a levegőbe)

ettem finom mákos bejglit, pogácsát , meg pár szaloncukrot!

meg beszélgettem pár régi ismerőssel...

 beültem már  2 óra körül a terembe

de nem soká jöttek P-ék

felszerelkezve

sütit is hoztak papirba csomagolva

én mindig azt hittem, hogy a sütő háziasszonyok hozták a sütiket, de nem, a cukik sütik

igy én is hozhatnék, csak lusta voltam

ezért se mentem haza ebédről, mert akkor kétséges , hogy visszajöttem volna

egy hosszú asztalt ültünk körbe, karácsonyi verseket olvastunk fel (némely elég bugyuta volt, kivéve Dsidát meg Juhászt)

szinte senki se jött üres kézzel, na ez többé nem fordul elő - határoztam el...hogy én igen

kis előevés után

lementünk a tavalyi év összefoglalásaként készitett  filmnézésre

megdöbbentem , hogy viszonylag több foglalkozásról hiányoztam!

ez se lesz igy ezentúl  - határoztam el

meg azt is, hogy megirom a Gonda Nagyapát , főleg mint politikust, a jövő évi hiradóba (jan közepéig kell leadni a kéziratot)

jókat beszélgettünk

(persze legalább nem ettem süteményt) csak másfél pogácsát... ha már nem hoztam

de egy fél pohár saját termesztésű vörösbort ittam,! s jól is esett...

(volt egy futó epizód a vetités közben, bevallom fáradt voltam, meg untam is a vontatott s semmitmondó (csak a képeket ismétlő( kisérőbeszédet, kommentárt?, és letettem a fejem az előző szék támlájára

nemsoká, érzem, hogy átkarolnak, s a csöndben megszólalt a kar gazdája is jól vagy?

Igen! válaszoltam, méltatlankodva, hangosan, a csöndben, s talán kicsit durván is?

de később tisztáztuk

más is mondta , hogy megijedtek, aggódtak.

jó lesz vigyázni =nehogy úgy járjak, mint az a bizonyos gyerek...ha egyszer tényleg rosszul leszek)

 hétfön a mobilommal szaladgáltam, miután betelt a belső tárhelyem,,

vettem egy hasonló méretű memóriakártyát, s még vissza szaladtam a t mobilba, hogy behelyezzék

(persze nemigazán sikerült, legalábbis újrainditani a fotózást (csak másnap s épp a boltban, ahol vettem a memóriakártyát

de most arról akarok beszélni, hogy utánam jött a boltba egy jóember, aki nagyon ismerősnek tűnt (amatőr iró-költőként egyszer megtisztelte a mjakunkat) s eszembe is jutott, hogy olvastam a ktár honlapján, hogy a napokban lesz könyvbemutatója, 

szombaton? kérdeztem bizonytalanul, nem, ma, na akkor kezdtem rohanni...

a könyvtárba épphogy beértem 5re, a beszélő partner a pultnál, akkor nem késtem el, nade kiderült, hogy rajtam kívül csak egy valaki volt fent.. már az iróval...,,

jött még a ktáros is, meg egy olvasó kislányt is meggyőztek (aki viszont idő előtt lelépett)

szégyen!

de meg lett tartva a bemutató, családiasan, én nagyon élveztem, s nekem nem is hiányzott senki

 

a fotókat meg ügyesen készitette  a ktáros, üres székek látványa nélkül

 

Vass Ferenc a kultúra lovagja, tizenvalahanyadik könyvéről beszéltünk Vass (jelenleg óföldeáki lakos) de eredetileg tanyán, majd Szentesen lakott.

tulajdonképpen a tanyasi gyerekkort dolgozta fel kötetében, s erről is mesélt, izesen, 

a végén még fotókat is mutatott ételeiből...

meg két versét is felolvasta elérzékenyülve

engem személy szerint is érdekel e krónika műfaja: egyébként nehezen is definiálható, mint mondták  sokfélesége

de kiugrott belőle a könyvnél a krónikás

tulajdonképpen én is az lennék,(egy krónikus krónikás)  csak még nem csináltam könyvet krónikáimból :)

 

lent a másik ktáros meg is jegyezte, hogy kéne, nekem, a családról---

(pedig ő nem is volt fent a beszélgetésen)

Töredelmesen bevallottam, hogy ..nyílt kaput dönget...úgy látszik nem menekülők..ha már el is várják

Bejegyezte: aliz dátum: 0:50 

 a Rumbachban (Timivel)

 

 

 

vasárnap a chanuka 4. gyertyájának gyújtásakor a Rumbach zsinagógában Palya Bea és barátai szerepeltek. Köztük, a zenészek közt, lányom, mint költő

 

 

 

ő irta és mondta az összekötő szöveget az énekszámok közé

 

 

mint olvasom, nagyon kötőiek és filozófikusak voltak ezek a szövegek , 

olyannyira , hogy  (inkább idézek):

 

"A Bíró Eszter által szervezett HanukaFeszt programsorozat kiemelkedő eseménye volt ez a koncert, amelynek különlegességét nemcsak az énekesnő és a vele fellépő művészek profizmusa adta, hanem Turi Tímea költő jelenléte is. A rangos Magvető Kiadó főszerkesztője filozofikus, ugyanakkor érzelmes ünnepi összekötő szöveget írt és mondott el a színpadon a dalok között. Ha javasolhatunk valamit: nagyszerű volna, ha egy zsinagógai esztendő leforgása alatt egy-egy koncerten közreműködne Turi Tímea, hogy minden zsidó ünnephez kapcsolódóan szülessenek ilyen szövegek. Akár még kötetet is ki lehetne adni ezekből."

(A javaslat el van vetve, ami a könyvet illeti, azt mondta lányom más az elmondásra szánt szöveg és más a megirt, a könyv)

de mit csináljon az, aki nincs abban a szerencsés helyzetben , hogy hallhassa?!

persze, nekem utólag elküldte a szöveget -amit nagyon élveztem, és meg is kellett szakitanom zene hiján a saját szüneteimmel -annyira szépek és tömények, de nem hozhatók nyilvánosságra...)természetesen)

a megjelent fotókból viszont rakok(raktam) föl :)

 

 

 

TIMI,... GIMI120 2015 dec 13

 

 KLári Jámbor

 

Nem tudom miről olvasott,viszont nagyon jól nèz ki

Gonda Julia

rólunk (mindannyiunkról) saját versét:,Légypapir

Gonda Julia

pont ezt: Turi Tímea: A légypapír

Mindenki elmegy, miközben én

magamra zárom ennek az országnak

a szárnyas ajtaját. Mint egy folyóba vetett

vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal

hajították belé: íme, megérkezett.

Egy ezer éve süllyedő hajó.

Számon tartott, hány nemzedék óta nem mentünk el

mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot.

Akik családtörténete egy szabásmintatérkép,

és akik élete az ígéretek fakó sormintája.

Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra.

A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők,

és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon.

Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk,

és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.

Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis

rendben tartanak. Akik tanácsot kapnak és kinőtt ruhát

Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást,

amelynek nem ismerik a körzetszámait.

A mondatokban lakunk, a történeteinkben,

ha más beszél rólunk, az egy utazás -

és mi nem szeretünk utazni.

Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk.

Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.

 

Elérhető

Gonda Julia

az eredeti tördelés összemosódott  (a másolással)

Tamas Konig

Minden szempontból nagyon-nagyon 

 

 biciklin a ködben épphogy berobogtam a zsinagógába, a hagymaházi koncert közepéről,a kapuban Zs mondta Már csak rám vártak. De hogy mennyien is voltunk! Nem akartam hinni a szememnek, hihetetlen. S jó érzés. 

Közelebbről megnézve magunkat  látom, csak négy és felen vagyunk zsidók, (rabbival, zongorakisérővel együtt is 7 és felen kb) de annál jobb! Éljen a barátság s mint már kezdtem a "keresztény" koncerttel : az okumenia ! egyébként itt van a görög katolikus pap is. aki később behatóan érdeklődik a chanuka történetéről)

oldalra ülök, hogy lássak mindent...és mindenkit

hallom a nevem , K Attila szegedi rabbi szájából, hogy majd gyertyát akar gyújtatni velem hiszen hanuka van, vagy mi a szösz

tiltakozom, reszket a kezem, de mintha nem akarná meghallani

és hiv is, a 3. gyertya az enyém, nem számit a reszketés, kicsit segit is, mert nem akar meggyulladni rendesen a lekonyuló kanóc...

de jó érzés is volt, 80. évem re hanukagyertyát gyújani egy zsinagógában... megértem

(emlékszem gimistaként a moaj zurt hegedültem, de akkor már nem volt meg a zsinagógánk, az egykori zsidóiskola helyén zsúfolódtunk..) ez egyébként az ortodox- nem a miénk (volt)

az áldások, meg a szokásos mese után átvonulunk egy kisebb terembe, 

ahol némi hősugárzó is van, és fánkozunk és forralt borozunk. 

és megbeszéljük a jövöt (a 80 éves holokausztévfordulót is- nem lehet, nem szabad elfelejteni, de nem is kéne ennyit rágódni rajta)

élünk...(még)

s a képeken,  mik sutyiban készültek , jócskán rólam is, ugy látszik mosolygok, Örülök (ennek) kicsit tyagosan is....(vagy a forralt bor miatt?)

égnek a hanukagyertyák!!!! 

Örüljünk is...

VARGA IMRE SZOMORŰ FÚZFÁJA 2019 DEC

 

 Gonda Julia

 

a fűzfa mindig szomorú

már pár éve eljárok erre a régi zenei koncert(sorozatra) (Purcell kórus, Orfeo zenekar, Vashegyi karnagy) 

 tavaly még a kat templom-helyszinre is,s idén ujra a Hagymaházba...

de előrelátóan ajtó mellé kértem a jegyet, hogy el tudjak szökni, mert ez a koncert ugyan 6-kor kezdődött, de 7kor hanukám van a zsinagógában

gondoltam adok az ökuméniának is egyben igy

hiszen a református püspök tartja a bevezető beszédet

azért sikerült még az első két, három zeneszámot is meghallgatnom (V. zongora mellől dirigált!)

és időben odaérni hanukánkra, ahol meglepően sokan voltunk (ha nem is hagymaháznyian)

erről a jelentős eseményről külön irok természetesen...