minden évben karácsony előtt ugyanaz - és egyre több s egyre idősebb  idős (is) (aki még van...de addig jó ...(mig ott lehetünk)

kis változtatással

most Gajer volt az énekes (jelenleg felkapott..a Hagymafesztiválon is volt)

de ugyanaz a gitáros zongorakisért melodramatikus beszéd a polgérmestertől, a vegyeskorús köritésével, mi most igazán nem remekelt

)egyre több hamis hangot hallok(?)

Gájer tisztán énekelhetett, amerikai angol karácsonyi dalokat friss magyar forditásban, de el-elszunyokáltam közben, -a kellemes altatózenére-  igy biztosat tnem mondhatok :O

(a helyzet azaz a nézőtér magaslatán ültem (már csak ott volt hely)...de jó...

jav:  meghallgaTJuk!!!! Jaj!

 Kamaszkorom óta delejesen iszonyodom ettől a verstől. Akkoriban az írók magánélete volt az én pletykamagazinom, mindennek utánamentem, az összes kortárs visszaemlékezést bulváréhséggel faltam. Így aztán, amikor Szabó Lőrinchez, és a Semmiért egészenhez értem, őrjöngve dühöngtem.

A „halhatatlan kedves”, Korzáti Erzsébet sorsának az egyik legszomorúbb valósága az, hogy a leginkább Szabó múzsájaként és szeretőjeként emlékszik rá az utókor. Pedig Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet pszichológusként Budán egy gyermekotthont tartott fenn fogyatékos gyermekek számára, ahol a nyilas korszak alatt zsidó gyerekeket bújtatott, amiért a Yad Vashem 1993-ban a Világ Igaza címmel ismerte el.

Mikes Klára ugyan megtarthatta a férjét, de nem erre szerződőtt:

„Még mielőtt Lőrinchez mentem volna, tudtam róla, hogy számos női kapcsolata van, de mindig azt hittem, hogy ha majd elvesz engem, úgy szeret, hogy ezt majd nem csinálja. Ilyen hülyeséget hinni!”

 annyian voltunk, hogy épphogy elfértünk, de már egy fotóra nem is fértünk rá...

kicsit lázas is lett a hangulat,(itt volt, aki mindig gerjeszti többnyire)

meg volt egy mozzanat "regényünk" felolvasásában, ami külön betétnek tűnt,,, 

elég élvezetes is volt a zárómozzanatig, amiben egy párna játszik végzetes szerepet sejthető minek az eszközeként

ez bizony közhely (vagy vezetőnk szerint toposz?)

de elkerülhetetlen? bizonyos esetekben (itt is? (a valóság diktálta

az mindenestre jó húzás volt, hogy utána a hősünk elmegy (elmenekül)

közben elfogyott a z internetem, épp, igy sorsszerűen nem olvastam fel semmit tőlem, de ez már szokás szerint is alakult,,,

(később kiderült, hogy a ktár wifije viszont máködött) de senki se követelte a szövegem.. :)

annyi baj legyen

nagyob bajom, hogy mikor legközelebb találkozunk, és még élek, már 81 évesen :?(

 időben érkeztem, de már tömve volt a Korona diszterem, többen álltak is

de csináltak nekem egy helyet, hátul, miről aztán félreálltam egy időre, mert nem láttam semmit

csak a csillogó csillárokat...azokban gyönyörködtem

beleesett a Varga balatt diótöröje is, legalább a karjaikat láttam,

de a hangversenyt inkább csak hallgattam, 

pedig mozogtak jópáran a szinpadon

Biró Anita legnagyobb érdeme, hogy tanitványai mellette maradnak, ill viszajönnek együtt muzsikálni

olyannyira, hogy most már egyesületet is alapítottak

)remélem nem bomlanak fel, mint mi....a Kecskeméti Árminunkkal)

a kezdődarab elvarázsoló volt, akkor sötét is volt

egyébként többnyire a csillogó csillárokban gyönyörködem

volt még egy gyönyörű Sibelius darab is...

amúgy elég egyenetlen volt a nivő, de nem birálok már mindig

nagy volt a siker, örömmámorban úszott az egész zsúfolt nézőtér

(honnan csak a balettos gyerekek hozzátartozói hagyták el idúközben a szint- na már megint birálok...)

ja, és a lényeget kihagytam

pedig ez esett a legjobban

a székekre le volt rakva egy nyomtatott lap, három karácsonyi dal szövegével

ezt énekeltük, közösen, kieresztettem a hangom, de nem hallatszott ki szerencsére , annyian voltunk...de jó volt énekelni (szoktam, a héberdalokat is otthon, zoomon, a kórussal, lányommal...ki épp a koncert végszavára/hangjára hivott)

 betértem egy kávéra a ködös december első napján, azaz már este is van?

egy kisgyerek, egész pici , ugrabugrál az apja és a pult között

hagyom őket érvényesülni mielőtt kérném a kávém

de aztán is leköt a kicsi

kis tündér

nagyon eleven, értelmes, mókás

később jön az anyja is, láthatóan büszke a lányára (joggal)

valahogy ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy megkérdezzem,

milyen idős a baba

az apja válaszol: két és fél éves

a nagylány - mondom

s eszembe jut egy másik két és fél éves 

azaz erszembe jutok

pont ennyi voltam, amikor hazatértünk a deportálásból...