betértem egy kávéra a ködös december első napján, azaz már este is van?
egy kisgyerek, egész pici , ugrabugrál az apja és a pult között
hagyom őket érvényesülni mielőtt kérném a kávém
de aztán is leköt a kicsi
kis tündér
nagyon eleven, értelmes, mókás
később jön az anyja is, láthatóan büszke a lányára (joggal)
valahogy ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy megkérdezzem,
milyen idős a baba
az apja válaszol: két és fél éves
a nagylány - mondom
s eszembe jut egy másik két és fél éves
azaz erszembe jutok
pont ennyi voltam, amikor hazatértünk a deportálásból...
