annyian voltunk, hogy épphogy elfértünk, de már egy fotóra nem is fértünk rá...

kicsit lázas is lett a hangulat,(itt volt, aki mindig gerjeszti többnyire)

meg volt egy mozzanat "regényünk" felolvasásában, ami külön betétnek tűnt,,, 

elég élvezetes is volt a zárómozzanatig, amiben egy párna játszik végzetes szerepet sejthető minek az eszközeként

ez bizony közhely (vagy vezetőnk szerint toposz?)

de elkerülhetetlen? bizonyos esetekben (itt is? (a valóság diktálta

az mindenestre jó húzás volt, hogy utána a hősünk elmegy (elmenekül)

közben elfogyott a z internetem, épp, igy sorsszerűen nem olvastam fel semmit tőlem, de ez már szokás szerint is alakult,,,

(később kiderült, hogy a ktár wifije viszont máködött) de senki se követelte a szövegem.. :)

annyi baj legyen

nagyob bajom, hogy mikor legközelebb találkozunk, és még élek, már 81 évesen :?(