Misi (Michael Kardos) unokaöcsém is elment.....
unokanővérem Vera nagyobb fia
szomorűn olvasom bátyja Andrew irását:
It is with profound sadness that I announce the passing of my dear brother Michael who left us peacefully today just a few weeks shy of his 75th birthday. Michael was a very kind-hearted soul who faced many challenges during his life head on while always retaining his optimistic outlook for the future. Michael successfully maintained decades long friendships with his fraternity brothers from McGill University – none better than with his closest friend Clyde who I know will miss him greatly. Born on Christmas Day in 1948, the family always had a dual reason to celebrate every December 25th – one such happy occasion depicted here. Michael had a special knack for finding the positives in all situations and with all people no matter how difficult these may have been for others to find – that will be his enduring legacy.
Mély szomorúsággal tudatom drága bátyám, Michael, aki ma békésen távozott közülünk 75. születésnapja előtt pár héttel. Michael nagyon jószívű lélek volt, aki élete során számos kihívással nézett szembe, miközben mindig megőrizte optimista jövőszemléletét. Michael évtizedes barátságokat tartott fenn a McGill egyetemi diákszövetségi testvéreivel – nem jobb, mint legközelebbi barátjával, Clyde-dal, akiről tudom, hogy nagyon fog hiányozni. 1948-ban, karácsony napján született, a családnak mindig kettős oka volt minden december 25-én ünnepelni – egy ilyen boldog eseményt ábrázolnak itt.
különleges képessége volt, hogy minden helyzetben megtalálja a pozitívumokat és minden embernél, bármilyen nehéz is volt ezt megtalálni mások számára – ez lesz az ő maradandó öröksége.
(
mikor a Balatonon ... (60as évek, rokonokkal) (Anyu is, Vera, Feri b, Andy, én)
a szülók 25. házassági évfordulóján
