hétfön a mobilommal szaladgáltam, miután betelt a belső tárhelyem,,
vettem egy hasonló méretű memóriakártyát, s még vissza szaladtam a t mobilba, hogy behelyezzék
(persze nemigazán sikerült, legalábbis újrainditani a fotózást (csak másnap s épp a boltban, ahol vettem a memóriakártyát
de most arról akarok beszélni, hogy utánam jött a boltba egy jóember, aki nagyon ismerősnek tűnt (amatőr iró-költőként egyszer megtisztelte a mjakunkat) s eszembe is jutott, hogy olvastam a ktár honlapján, hogy a napokban lesz könyvbemutatója,
szombaton? kérdeztem bizonytalanul, nem, ma, na akkor kezdtem rohanni...
a könyvtárba épphogy beértem 5re, a beszélő partner a pultnál, akkor nem késtem el, nade kiderült, hogy rajtam kívül csak egy valaki volt fent.. már az iróval...,,
jött még a ktáros is, meg egy olvasó kislányt is meggyőztek (aki viszont idő előtt lelépett)
szégyen!
de meg lett tartva a bemutató, családiasan, én nagyon élveztem, s nekem nem is hiányzott senki
a fotókat meg ügyesen készitette a ktáros, üres székek látványa nélkül
Vass Ferenc a kultúra lovagja, tizenvalahanyadik könyvéről beszéltünk Vass (jelenleg óföldeáki lakos) de eredetileg tanyán, majd Szentesen lakott.
tulajdonképpen a tanyasi gyerekkort dolgozta fel kötetében, s erről is mesélt, izesen,
a végén még fotókat is mutatott ételeiből...
meg két versét is felolvasta elérzékenyülve
engem személy szerint is érdekel e krónika műfaja: egyébként nehezen is definiálható, mint mondták sokfélesége
de kiugrott belőle a könyvnél a krónikás
tulajdonképpen én is az lennék,(egy krónikus krónikás) csak még nem csináltam könyvet krónikáimból :)
lent a másik ktáros meg is jegyezte, hogy kéne, nekem, a családról---
(pedig ő nem is volt fent a beszélgetésen)
Töredelmesen bevallottam, hogy ..nyílt kaput dönget...úgy látszik nem menekülők..ha már el is várják
