Mindvégig küzdött a saját kultusza kialakulása ellen.
Most beszélgetést rendeztek róla abból az alkalomból,
hogy február 9-én lehetne 80 éves.
„Az alkohol olyan volt Petrinek, mint Van Gogh palettáján az okkersárga” –
vallotta Petri Györgyről egykori íróbarátja, Forgách András.
„A feltolakodó undor okán” –
Petri György tekintete címet viselő beszélgetésen. Forgách András -
aki személyesen is
ismerte a költőt - anekdotáin keresztül Petri hétköznapi lázadó énjét ismerhette meg
a közönség, míg beszélgetőpartnere, Turi Tímea Petri költészete felől közelített
az életműhöz. A beszélgetést Radics Péter, a DIA kulturális szervezője moderálta.
Radics Péter azt emelte ki Petri Györggyel kapcsolatban, hogy a költőönkéntes számkivetett volt abból a szempontból, hogy direkten
nem szeretett volna tartozni egyetlen intézményhez sem.
Forgách András, a költő egyikori jó barátjaként, viszont
úgy gondolta Petri az önmagáról alkotott képe szerint ő valójában
„egy konzervatív közép-keresztény hivatalnok” volt,
aki mindig elegánsan, öltönyben, nyakkendőben jelent meg a
hivatalos eseményeken, tehát sokszor pont annak az ellentétét
képviselte, amit általában gondolnak róla az emberek.
Forgách elmondása szerint egyszerre volt egy civilizált,
a szabályokhoz alkalmazkodó Robinson Crusoe,
és a társadalmon kívül álló őslakos, Péntek.
Forgách szerint Petri örökké küzdött a saját kultusza kialakulása ellen.
Elmesélt egy történetet, ahogy amikor megkapta a Kossuth-díjat,
Petri olyan depresszióba esett,
amelyet ő azelőtt még nem tapasztalt vele kapcsolatban.
„Nem tudta mit kezdjen magával: most rádobták ezt a súlyos terhet, hogy ő
egy Kossuth-díjas művész” – emlékezett vissza Petriről Forgách.
Az író szerint az volt az „enyhítő körülmény” Petri számára,
hogy amikor Göncz Árpád átadta a díjat a Parlamentben azt mondta neki:
„Gyurikám, jól fog neked állni ez a kis smukk”.
A beszélgetésen Petri ellenzékisége és politikai kiállása is szóba került.
Turi Tímea elmondása szerint
Petri a maga objektivitásra törekvő szemléletmódjával
nem kínálja nekünk tálcán a megoldásokat,
és az olvasóra hagyja azt a feladatot, hogy kitalálja,
a saját korszakában hogyan lehet
„ellenzéki” vagy lázadó.
Forgách szerint Petrire a korában ráerőltették azt a jelzőt,
hogy ő egy politikai költő, de valójában ez a címke nem illik a költészetére.
A másik megkerülhetetlen téma volt Petri kapcsán az alkoholizmus
és a költészetének az összefonódása.
Forgách elmondta, hogy Petri többször megpróbált leszokni az alkoholról
és megesett, hogy hat hónapig is megállta, hogy ne igyon,
de számára „alkohol nélkül olyan szürke volt a világ”.
Turi Tímea szerint azt is meg kell jegyezni, hogy az alkoholizmus
a Kádár-rendszerben egy népbetegség is volt és
sokak életében az alkohol egy menekülési lehetőséget is jelentett
az akkori állapotok elől.
Turi szerint azonban abban az időben ez a függőség
egy megengedett menekülési módnak számított:
„Minden korszakban annyira lehet menekülni és tiltakozni,
amennyire az a rendszer engedi.” – mondta a költőnő.
Illetve azt is hozzáfűzte,
hogy Petri versei azt a mondanivalót is magukban rejtik,
hogy tehettünk úgy, mintha menekülnénk ebből a rendszerből,
de valójában nem voltunk képesek elmenekülni.
Forgách szerint Petri az alkoholizmusával is okosan bánt,
abból a szempontból, hogy ő megérezte azt,
hogy ezt a függőségét hogyan tudja felhasználni a költészetéhez.
Infó: „A feltolakodó undor okán” – Petri György tekintete.
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2024. 01.25.
