Turi Tímea: Reggel a tükör előtt

Turi Tímea verse az „én” és az élet rétegeit vizsgálja, szinte látjuk magunk előtt a lírai ént, amint önmagát vizslatja a tükörben, s azt igyekszik kifürkészni, hányféle élete is van. A vers nem konkretizálja az életek sokféleségének színtereit, ezért tágas önreflexiós teret hagy az olvasónak. Vajon nekünk hány életünk van? Mi lesz az énünkkel ebben az élet-sokféleségben? Melyik életben vagyunk, illetve lehetünk önmagunk? A lírai én saját életeit „számtalan”-nak mondja: számtalan élete egymással párhuzamosan fut, akárcsak „vasúti sínek a rendező-pályaudvaron, / a tekepályán futó golyók útvonala”. Ugyanakkor mégis összekeverednek ezek az életek, nem egyszerű egyik beállítódás megszokása után rögvest egy másikba átlépni. A vers zárása, az utolsó két sor felvillantja a választás lehetőségét. Talán az életek közötti folytonos váltás nem spórolható meg, de az elsődleges útvonal nem előre eldöntött:

„Amíg az úton el nem indulok,

bármelyik úton elindulhatok.”