úgy készülődöm Szegedre , mintha az Északi Sarkra mennék, minimum

s remélve, de nem biztosan tudva, hogy sikerülni is fog

Tu Bisvát (Fák újéve) lesz (15 gyümölcsöt fogunk enni,

 meg egyúttal el akarom intézni a következő hónapi Zajin Adar (halvacsorá)anyagi részét, hogy ne lehessen akadály bemenni, ez nagyon fontos ünneop nekem nem csak Mózes miatt hanem főleg anyámért, mert egy napban a jáhrzeitjük!)

hátha sikerül elmennem kedvenc festőm Sonkodi Rita gyűjteményes kiállitására a Takaréktár utcába is, ha előbb bemegyek...

s aztán végre Pestre is, bár a Renoirt ott már lekéstem, de unokám vár,.. (ő csak megváltozott, nagyra nőtt... megszépült... bár eddig is az volt :) (csak most másképp az, felnőttesebben)

 A magyar kultúra napja alkalmából...

Kölcsey Himnusza héber forditásban

mert a zsidóknak mindig fontos volt a magyar haza és nyelv meg irodalom...

 vőm, a rabbi, legutóbb (mikor végre a facebook-on ugyan de be tudtam menni zoommal a szombatfogadásra,  a heti beszéd ürügyén, nem tudom, hogy (mert mindig asszociál, a mára) arról kezdett beszélni, hogy mi is a mezüze értelme

(a mezüze tokban az a kis bibliai szöveg, amit ki szoktak tűzni, kivűlre, az ajtófélfálra - a zsidók)

a biblia(,) szerint azért , hogy Isten tudja, hol laknak ...

ami merő ostobaság, hiszen Isten mindent tud (rólunk is) , hogy ne tudná ezt is...mondja - mások miatt sem tesszük ki, hiszen mindenki nálunk jobban tudja, hogy zsidók vagyunk,,,,:)

valójában azért tesszük ki, hogy coming outolva önazonosak legyünk, elfogadjuk a zsidóságunkat

(persze minek a coming out, ha úgy is tudja mindenki, ez nem volt eléggé kidolgozuva, de jól hangzott :)

nos én kaptam évekkel ezelőtt,  az unokanővéremtől vagy lányom, már nem is tudom, de nekik ki van rakva -egy mezüzét, meg van szövegem is a vitrinben

ki kéne raknom az ajtófélfára,ne csak  decemberben januárban kerülgessem ott a villogó karácsonyfát, meg a mécsest, nehogy felgyulladjon a ház

hanem kicsit följebb legyen egy mezüze :)

"úgyis tudják" :) sose titkoltam, ha nem is hivalkodtam vele

ahogy kell...

...

ja, és minden belépéskor megérinteni

nehogy elfelejtsüsk...

igy jobb: mert igy, ferdén kell felrakni)

új életre kelt a 70 éves Kossuth festmény

bár nem nagyon értem, hogy kophat el mindössze 70 év alatt egy olajfestmény

állitólag olyan állapotba került, hogy muszáj volt megrestauráltatni

én ma a Múzeumban egy vadonatúj, "csecsemő" képet  láttam, élénk színekkel

szerintem 70 éve se lehetett ilyen, különösen akkor gondolom igy, ha a körülötte levő sötét tónusú képeket szemügyre veszem ugyanannak a festőnek, Csikós Miklósnak az ecsete alól...

szóval voltak s maradtak fenntartásaim a szépnek szép (tán túlságosan is) az - festmény láttán,

mindenesetre az átadása, az ünnepség a Magyar Kultúra napján

(kb) a múzeumban egyenesen impozáns volt!

3 sorban foglaltak helyet a Csikós leszármazottak, apraja - nagyja

a restaurátor viszont nem volt jelen, mert örvendetes családi eseményük történt decemberben, gyerekük született.(ez az igazi születés. csak a huga volt itt )volt tanitvány...

fotósok garmada állt oldalt sorfalat....

(a tévések már előbb is, az ő fényükhöz kéreckedtem be, még a kezdés előtt lefotózni az újjászületett Kossuthot)

a polgármester  a magyar kultúra napját ecsetelte, (Kossuth idézettel megtoldva) 

s a makói kultúrával, nagy embereivel, a várható jubileumi ünneplésekkel..

a művészettörténész Dr Nagy Imre, meg remek beszédet vágott le, sziporkázva, mielőtt szinre lépett volna,  elszaladt megnézni a festményt mert csak digitális változatban látta eddig:)

a beszédének különösen az a része ragadott meg, ahol ecsetelte hogy Kossuth köpenye alá van rejtve a diszes kard, hogy több fény és érdeklődés eshessen másik kezében tartott iroményokra, az eszméire....

volt pogácsa pezsgő, ettem-ittam (mulattam), beszélgettem

igazán élveztem az ottlétet

furcsálltam is mikor a z ignő megköszönte, nekem kellett volna!

a legújabb Van Gogh filmból (Van Gogh és az örökkévalóság!) megtudtam, hogy gyorsan festett...

mintha rajta akarta volna kapni a teremtést - ( mi maga a mozgás ) Istent?)

az örökkévalóságot?

"szenvedélyesen és "mértéktelenül" fest , ahogy él )és hal

Gaugain szerint képei már-már szobrok, ahogy áttöri a sik felületet tömbszerű ecsetkezelésével, ami megőrzi az alkotás dinamizmusát

elmentem végre egy végre levő kiállitásmegnyitóra, a Hagymaházba

Délután aludtam, s még álmos is maradtam...

Tán a hóesés tette,  délelőtt esett s azt hittem maradt délutánra is, ezért gyalog mentem, felszerelkezve (kapucni, ernyő) a semmi ellen. Ugyanis elállt...vettem észre már menet közben., eltotyogtam  óvatosan, lassan, azért időben odaérve, de alig voltak...(voltunk)

Rögtön be is estem egy üres fotelba...

A képek innen régiesnek tűntek, s mintha már láttam volna őket, semmi újszerűség...

 

A dr irodalomtörténésznő el-elcsukló hangon, alig hallhatóan rebegett róluk egy vallási prédikációval is felérő szózatot

(Évszakok a kiállitás cime, s révén a teremtett világról, Isten dicsőségéről "papolt")

(Értsd: az évszakok az örök változás, Isten viszont (mögöttük?) az örök változatlanság, az örökkévalóság)

Kölcsönös köszönetek, ajándékozások utána

Ja volt, zene is, ők is kaptak...

no és a végén "szeretetvendégség"  (sic!)

én körben végignéztem a képeket, tényleg jók, jobbak mint a róluk szóló beszéd volt. Érettek. Szép tájképek.

valahogy nem éreztem jól magam (lelkileg), eljöttem

Beültem egy kávézóba, végre felébredni

és ezt lefirkantani

 nocsak!

Hirtelen - kinézve az ablakon- mintha elkapott volna

a "gyermek vagyok, gyermek lettem újra" érzése...

mikor iskolásként az osztályterem ablakában megláttuk, hogy hull a hó, az maga volt a csoda, elragadtatott...

már semmi se volt olyan szürke , mint előtte....

 MEGIRTAM A     CIKKET  Kristóffy apropóján a nagyapámról (is)

u. i. volt egy honismereti összejövetel, amin erről a K-ról volt szó, mivelhogy makói születésű és lokálpatrióták lennénk, vagy mi a szösz

én sose hallottam ugyan róla, de az összejövetelen elhangzott - méghozzá jeles volt tanitványom Marjanucz Laci szájából, 

hogy milyen nagy volt ez az ember, mert hirdette az általános, titkos választójogot  1905-ben, elég válságos helyzetben (belügyminiszterként), ott is volt a koszorú előtte amivel később meg is koszorúztuk Teleky utcai emléktábláját

s nekem eszembe jutott pontosabban nem ment ki a fejemből az én nagyapám Dr Gonda Jenő, 

aki ugyan nem kapott emléktáblát, de emlékeztem rá, hogy ő később is küzdött az általános, titkos választójogért

sőt találtam egy újságcikket amiben együtt szerepelnek ez ügyben

aztán az is eszembe jutott  hogy nagyapámnak egyéb érdemei is vannak , ami a demokratizmust sőt humanitást illeti, hét még egy oldalban megirtam ezt is,,..