elmentem végre egy végre levő kiállitásmegnyitóra, a Hagymaházba

Délután aludtam, s még álmos is maradtam...

Tán a hóesés tette,  délelőtt esett s azt hittem maradt délutánra is, ezért gyalog mentem, felszerelkezve (kapucni, ernyő) a semmi ellen. Ugyanis elállt...vettem észre már menet közben., eltotyogtam  óvatosan, lassan, azért időben odaérve, de alig voltak...(voltunk)

Rögtön be is estem egy üres fotelba...

A képek innen régiesnek tűntek, s mintha már láttam volna őket, semmi újszerűség...

 

A dr irodalomtörténésznő el-elcsukló hangon, alig hallhatóan rebegett róluk egy vallási prédikációval is felérő szózatot

(Évszakok a kiállitás cime, s révén a teremtett világról, Isten dicsőségéről "papolt")

(Értsd: az évszakok az örök változás, Isten viszont (mögöttük?) az örök változatlanság, az örökkévalóság)

Kölcsönös köszönetek, ajándékozások utána

Ja volt, zene is, ők is kaptak...

no és a végén "szeretetvendégség"  (sic!)

én körben végignéztem a képeket, tényleg jók, jobbak mint a róluk szóló beszéd volt. Érettek. Szép tájképek.

valahogy nem éreztem jól magam (lelkileg), eljöttem

Beültem egy kávézóba, végre felébredni

és ezt lefirkantani