Ilyen eseményeket többszörös okokból nem szabad kihagyni, mégha lóg is az eső lába, ami később meg is érkezik, meg szél van stb...annyi baj legyen.. odaértem utolsó percben..  igaz igy csak az első sorba, dühöngve ...Magyarné Jámbor Rozália kiállitására

Jámbor Rozi Tünde unokája, 

a nagymama nyitotta mega kiállitást , büszkén de azért nem elfogultan, az unoka meg szeretettel nézte- hallgatta

Pali az apja (akit tanítottam négy évig magyarra, 8olykor ó engem) méghozzá peripatetikusan, annyira intelligens volt, igazi , méltó irodalmi vitapartner... népes családja lett (kérdeztem is tőle, látva közelében egy kisebb-nagyobb csoportosulást,  mind tied, a nagyja, mondta, de képtelen voltam megjegyezni) az biztos hogy egy kisfiú az övé  aki hegedült a nyitón (még a mellettem ülő Tünde dédanya is megjegyezte hogy a másik Pali)..

egyébként irigyen megkérdeztem Tündétől, hogy hány leszármazottja is van,. 33 mondta némi gondolkozás után, Jó érzés ugye. az... hát hogyne lenne az (batikokon, irodalmon túl ez számit igazán - tudjuk)

(egyébként most poénosan azzal üdvözölt hogy megölelhetem.. (tudjuk miért )de mondtam, hogy én levontam már a következtetést, hogy a művészetet és a valóságot nem lehet keverni. De. Ja igen, ő bravurosan tudja, más szavakkal a fikciót, a képzeletet és a valóságot)

egyébként - elveim ellenére- véletlen sodródtam  a z első sorba, ráadásul Tünde mellé - de ahogy a z eseményen készült hivatalos fotókat elnézem, tényleg nem véletlenül szoktak összetéveszteni vele, ha nem is mint két tojás, de majdnem...

Rozi együtt járt Tündéhez kerámiázni a lányommal, emlékezett is rá, mondta, hogy látta is az Olimpiai játszótéren, csak nem volt biztos benne hogy ő (biztos ő volt)

a képei tiszteletreméltóak. Ragyogó szinekkel és éleslátással tárják elénk a Nagyváros kisérteteit...

jó szemmel veszi észre és adja tovább a jellegzetes  élményt...