mióta tart a kánikula, szinte naponta van meg-megújuló szívgörcsöm

Ma (azaz hétfőn, irtam), délután már túl voltam két nitromint befújáson és egy retard tablettán

mikor újból elővett

a Galamb iskola előadó termének lenti részében, ahol félkörbe ütünk egy kisangyalt

, s a halálról hallgattunk előadást, de mire erre sor került, majdnem én lettem az illusztráció de addigra már észrevétlen ki azaz felléptem a félkörből, a felsőbb térbe , ahol több levegő volt...

lent teljesen beszűkült köröttem a tér, azaz nem akartam megvárni a teljesent( Valahogy észleltem már a részecskéket is körülöttem, nagyon rossz érzés volt - de fönt elmúlt. Pár befújás és főleg vizivás után egész jól lettem. Azaz magamhoz tértem.

Figyeltem végig...azért.

(Szabó Juditot már hallottam, olvastam ismerem, nem mondott újat, noha új volt az interjú, hiszen szegény Tompos Kátyáról is emlitést tettek)

Meditálni jó volt, jó, nyugtató, melodikus zenére... nyugtató is..

Bennem csak ez vetődött fel (megint csak) , hogy a HKÉ-knél mintha megfeledkeznénk róla, hogy ezek csak halál KÖZELI élmények. De vezetőnk, M azt mondta, hogy senki se gondolja másként, akkor jó, mondtam, oké (én lehettem korábban eltévedve?) mert mégis csak Shakespearenak lehet igaza aki, azt mondta rá, hogy onnan még nem tért meg utazó, tehát igy kellene a halálközeli élmények szereplőit is venni

Meg még irritált kicsit, mikor valaki úgy aposztrofálta magát s még valakit, hogy kiválasztottak, Nem szeretem ezt a szót. Legyen mindenki az (vagy senki) (?) Vagy legalább ne mondjuk ki (nem "demokratikus", és Isten azt hiszem, az:) bár, jut eszembe kicsit magam azaz a zsidóság ellen beszélek ? :)

Én se azért billentem H. I.  rosszulléteimből eddig még mindig vissza, mintha az lennék (vagy mégis  azok lehetünk, mindannyian, akik maguk választják Istent?!...) őket választhatja viszonzásul ő ?!

Egyszerűen nem hagyom magam, meg sok is még a dolgom

Mikor úgy éreztem, hogy teljesen beszűkül köröttem a tér, még mielőtt megtörtént volna, kiléptem belőle

Igen, nem hagytam, nem hagyom magam...

..

a végén beálltunk egy csoportképbe , heten voltunk (mint a gonoszok? remélem nem, a 7 legyen csak mágikus szám

mindenki olyan kedvesen, nyugodtan mosolyog, a képen, hát én valóban kicsit megviselt vagyok, fura módon , lent megint mintha kezdtem volna rosszul lenni, tán rosszabb volt ott a levegő, nem tudom, de legközelebb (szeptemberben) remélem  (ha egyáltalán élek) nem lesznek ilyen zavaró tényezők, mert nem szeretném megbontani az egységet se.. mint most kellett)

Persze az is lehet, hogy nem véletlen szeretek én mindig széleken ülni...

(s jé, állni is :)