Mindvégig küzdött a saját kultusza kialakulása ellen.

 Most beszélgetést rendeztek róla abból az alkalomból, 

hogy február 9-én lehetne 80 éves.

„Az alkohol olyan volt Petrinek, mint Van Gogh palettáján az okkersárga” –

 vallotta Petri Györgyről egykori íróbarátja, Forgách András.

 „A feltolakodó undor okán” – 

Petri György tekintete címet viselő beszélgetésen. Forgách András -

 aki személyesen is

 ismerte a költőt - anekdotáin keresztül Petri hétköznapi lázadó énjét ismerhette meg

 a közönség, míg beszélgetőpartnere, Turi Tímea Petri költészete felől közelített 

az életműhöz. A beszélgetést Radics Péter, a DIA kulturális szervezője moderálta.

Radics Péter azt emelte ki Petri Györggyel kapcsolatban, hogy a költőönkéntes számkivetett volt abból a szempontból, hogy direkten 

nem szeretett volna tartozni egyetlen intézményhez sem. 

Forgách András, a költő egyikori jó barátjaként, viszont 

úgy gondolta Petri  az önmagáról alkotott képe szerint ő valójában

 „egy konzervatív közép-keresztény hivatalnok” volt,

 aki mindig elegánsan, öltönyben, nyakkendőben jelent meg a 

hivatalos eseményeken, tehát sokszor pont annak az ellentétét 

képviselte, amit általában gondolnak róla az emberek. 

Forgách elmondása szerint egyszerre volt egy civilizált,

 a szabályokhoz alkalmazkodó Robinson Crusoe, 

és a társadalmon kívül álló őslakos, Péntek.

Forgách szerint Petri örökké küzdött a saját kultusza kialakulása ellen.

 Elmesélt egy történetet, ahogy amikor megkapta a Kossuth-díjat, 

Petri  olyan depresszióba esett, 

amelyet ő azelőtt még nem tapasztalt vele kapcsolatban.

 „Nem tudta mit kezdjen magával: most rádobták ezt a súlyos terhet, hogy ő 

egy Kossuth-díjas művész” – emlékezett vissza Petriről Forgách.

 Az író szerint az volt az „enyhítő körülmény” Petri számára, 

hogy amikor Göncz Árpád átadta a díjat a Parlamentben azt mondta neki:

 „Gyurikám, jól fog neked állni ez a kis smukk”.

A beszélgetésen Petri ellenzékisége és politikai kiállása is szóba került. 

Turi Tímea elmondása szerint

 Petri a maga objektivitásra törekvő szemléletmódjával 

nem kínálja nekünk tálcán a megoldásokat,

 és az olvasóra hagyja azt a feladatot, hogy kitalálja, 

a saját korszakában hogyan lehet 

„ellenzéki” vagy lázadó. 

Forgách szerint Petrire a korában ráerőltették azt a jelzőt, 

hogy ő egy politikai költő, de valójában ez a címke nem illik a költészetére.

A másik megkerülhetetlen téma volt Petri kapcsán az alkoholizmus 

és a költészetének az összefonódása. 

Forgách elmondta, hogy Petri többször megpróbált leszokni az alkoholról

 és megesett, hogy hat hónapig is megállta, hogy ne igyon, 

de számára „alkohol nélkül olyan szürke volt a világ”. 

Turi Tímea szerint azt is meg kell jegyezni, hogy az alkoholizmus 

a Kádár-rendszerben egy népbetegség is volt és 

sokak életében az alkohol egy menekülési lehetőséget is jelentett 

az akkori állapotok elől. 

Turi szerint azonban abban az időben ez a függőség 

egy megengedett menekülési módnak számított:

 „Minden korszakban annyira lehet menekülni és tiltakozni, 

amennyire az a rendszer engedi.” – mondta a költőnő. 

Illetve azt is hozzáfűzte, 

hogy Petri versei azt a mondanivalót is magukban rejtik,

 hogy tehettünk úgy, mintha menekülnénk ebből a rendszerből, 

de  valójában nem voltunk képesek elmenekülni.