ez már a negyedik (vagy ötödik?) hasonló esetem
egy parki padon a napsütésben. kicsit elszunyokálok...
de hallom hogy szól valaki: Jól van?,
kinyitom a szemem, látom, egy kedves fiatalember hajol felém
jól köszönöm, csak elszunyokáltam
akárhogyis, addig jó, mig megállnak...
s mig tényleg csak szunyokálok! :)
nem első eset,
hogy vezető nélkül maradtunk,
az irodalmi körünk szét akar esni, csak négyen jöttünk el, s még a vezetőnk is hiányzott
ez a havi egy foglalkozás is hébe- hóba volt mindig megtartva, s az is tessék-lássék
a vezetőnknek eszébe se jutott hogy egyeztetni kéne az időt, a könyvtárosoknak meg az nem, hogy meghivja legalább őt?
mindenesetre mi négyesben elég kellemesen és hasznosan eltöltöttük az időt - még irodalommal is!
szerintem ez egy járható út lehet...
éljen az irodalom éljünk:
sz j nagy örömöt okozott, mondhatnám katarzist a
Cserhalmi-Kálmán "ügy2(em+ gyönyörű lezárásaként
utalt egy 1988as filmre, amiben mindkét szinész, együtt játszott!
de hogy!
itt a részlet....
megnéztem a teljes filmet, a középpontjában van ez a nagy találkozás mester és tanitvány közt
annyira jelképes s annyira bölcs, s szép
kálmán megy (nem tudja visszahivni tanitványát a (művész) életbe a tanyáról a fővárosba
aki csak áll az ajtóban kiáltozva utána: Mester
soha szebb s kifejezőbb finálét!
(mennyivel több és fontosabb a művészet mint a szó/-beszéd)
két kép ugrott elém
az egyiken még óvodás(?) másikon kisiskolás lányom
mindkettőn szaval
az óvodás előzménye az volt, hogy bement a szinpadra és egy kört leirva vissza is jött a szinfalak mögé---
úgy kellett visszalöknie a kultúrház vezetőjének....
a másikon egy fali függöny előtt áll, de hátrálva, majdnem belesimulva...
ragyogó szavaló (volt)
később (megyei első helyezésekig vitte) nem akart elbújni,de mégis...
az az érzésem, hogy ez az ambivalens gesztus megmaradt benne, nem csak a versmondás hanem a versirás területén is
elbújni
"láthatatlannak lenni"
de azért mégis, szerencsére... nem!
mégsem...
mert szólni kell, jelen kell lenni....
előre is elnézést, nem akarok senkit se megbántani, nem csak a megbántottakat védeni, hanem a megbántót sem. támadni..!
csupán mindkét irányba sajnálatom kifejezni...
...évtizedekkel ezelőtt emlékszem, nagy vihart kavart Cserhalmi -akkor még ifjú sőt pályakezdő- színészünk kijelentése, mely azóta elhíresült: a "lefúrt lábú színészet"* kárhoztatása, ami nem is személyekre vonatkozott, de úgy hallottam, hogy Kálmán György - az én imádott szinészem - nagyon a lelkére vette...
(láttam a Faustot Cserhalmival (most tudtam meg, hogy épp a megbetegedett Kálmánt helyettesitette,- a Nemzetiben, hát rémes volt, bár mozgott benne épp eleget, csak a gondolatok nem kellően. Meg is bukott.. Kálmán gratulált is neki s tán a bukást is megköszönte - helyette?)
Mindegy - Kálmán idő előtt abbahagyta a szinészetet, "lefúrt" lábaival, száguldó szellemiségével..
Cserhalmi pályája pedig felivelt..
mignem ő is beteg lett...
mostanában bottal közlekedik
szivszoritó volt, hogy a Mága újévi koncerten (tegnap láttam felvételét), a botja mennyire akadályozta a mozgásban (mondjuk Molnár Piroskának is volt...de ő azért zavartalanul játszik - botostul)
Az én gyarlóságom? hogy mindig, ha meglátom Cserhalmit a botjával, a "lefúrt lábakra" gondolok...s a karmára
*"Cserhalmi György úgy lett színész annak idején, hogy saját bevallása szerint nem szerette nézni a színházi előadásokat a hatvanas-hetvenes években. És hogy miért nem? „Minden le volt vasmacskázva. Álltak a színészek szinte mozdulatlanul, szemben a nézőkkel… Rettenetes volt. Én a sportból érkeztem ebbe a világba, több dimenzióhoz voltam szokva. Mellesleg a színpadon is illett volna lennie háromnak. Elhatároztam, hogy ezen változtatok. Sokan nem kedveltek érte – mondta a színész a Fideliónak. – Volt például egy ominózus mondatom 1975-ben a televízióban: ’Én nem tehetek róla, hogy Magyarországon a lefúrt lábú színészet a divat.’
bezárt a Kelemen-ház (oda szoktam volt általában szombaton menni ebédelni, mivel menza nincs)
nem is akartam most menni sehova, csak itthon valamit enni, de a patikába ugyis mennem kellett és akkor már gondoltam,beugrok a közeli Gloriusba
a recepció felől, ahol még csak-csak voltak, de az egész étterem üres volt, sehol egy vendég, de sehol egy alkalmazott (pl pincér) se!!!!
leültem, vártam, vártam...
még nem volt dél mikor jöttem, de jócskán elmúlt, mikor gondoltam egyet és kiléptem...
át a szemközti Roccoba
az viszont tömve volt, ugyan láttam egy üres asztalt , de azt is foglaltként
mondták hét végén mindig ez van, s azt értsd már péntekre,,,
hát igy jobb hiján bementem a szomszédos török étterembe
ami általában üres, de most többen is voltak, s csak jöttek, jöttek...
kértem egy kis adagot
ekkora volt:
jutott is, maradt is! :)
annyian vagyunk, hogy már át is költöztünk a nagy terembe
én oldalt ülök, messze, külön
nem érzem teljesen jól magam a közegben (csupa olyan dologról beszéltek ami nem érint)
de lehet hogy mégis maradok
annál inkább mert bedobtam én is egy új témát következő alkalomra
méghozzá a szédülést (mi okai lehetnek, mitől múlik el h I, majd jön újra elő - sajnos)
akkor csak illeni fog elmennem... ha lesz még két érdektelenebb téma is (vastagbélgyulladás, szemölcs)
nem foroghat kötöttem a világ, pláne ha nem is szédülök.. mostanában pl :)
250 éves a most Kigyó de régebben Isteni gondviselés-nek nevezett patika
Tartottak is ennek megünneplésére egy kis konferenciát , előtte meg koszorúzást - a mostani tulajdonosok szervezésében
A koszorúzásról félig-meddig lekéstem,. érdekes helyszíne volt , ui eredetileg nem a mostani helyén, a Bérpalota sarkán, hanem pár házzal errébb állt, azt hiszem 1942-ben helyezték a mostani helyére (más patikatulajok zúgolódására is)
Rohantam a biciklimmel még a kisebb tömeg előtt a Korona földszinti helységébe, igy legalább jutott jó hely (a szokásos szél, s viszonylag elől) különben mögöttem teljesen megtelt a terem, sőt.
Rövid előadásokat hallhattunk,
U Zsolt a kezdetekről beszélt ,
inkább az orvoslásról (de kiemelte pl, hogy Szirbik feljegyezte, hogy a makóiak nem nagyon szerettek patikába járni, a zsidók viszont igen, viszont szombaton nem vásárolhattak, igy ilyenkor mindig vissza is esett a forgalom:) Tán Zs főleg korábbi-a makói zsidóság történetével kapcsolatos - kutatásai eredménye volt ez a megjegyzés, jegyzem, mikor Dózsa Lajos ról, a korházigazgatóról volt szó,
Bár azt - a lényeghez tartozóan . csak megemlitem, hogy a mostani kórház felépitése, léte Dózsa Sámuelnek köszönhető! (ez szerencsére a konferencián is azért elhangzott)
Ja, emlitette még F Géza,
hogy a házuk az Uri u 16 alatt található (később Felletár néven vált ismeretessé-- egyébként Felletár dr segitett világra) Elzarándokolok még oda.. ) bár nyilván sokszor elmentem előtte, tudatlanul...
Ja kérem, mondhatnám Weöressel egyébként:
Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,
lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.
Igen, a történelem nem tőlem független valami, hanem részem, valóban cipelem...
(tán innen is a sok kételyem a valós interpretálást illetően)
Az Istók családról Vizi Dávid beszélt
Istók Irén és Margit voltak a patika vezetői.elég sokáig ...
nem egészen világos fejezetek is vannak, még....) , de hogy fordulatos, az biztos..ők (ill. az egész család) külön regény (majd máskor irok tán még róluk, külön is, van mit -de még kutatok , mert
(pl az is elgondolkodtató, hogy dolgozott patikában a zeneakadémia elvégzésé után hosszú évekig a később, idős korára inkább, legendássá lett Istók Margit zongoratanárnó. (aki egyébként 1993-ban alapitott diját először lányom nyerte el, zongorájátékával, (később mint kamarazenész is)...még tőle vehette át személyesen a dijat) (itt persze csak "patikusságáról" volt szó, holott nem is volt ilyen irányú végzettsége, csak a testvérének, Irénnek...)(gyakran láttam őket együtt sétálni, testvéri megértésben)
50-ben államositották , majd privatizálták a patikát... (hm)
Hajnal patikust egyébként ugyancsak nem emlitették az előadások, a háború utáni évek kedves patikusát, magas vékony emberként, "bácsiként" emlékszem rá (hát nekem akkoriban mindenki magas lehetett, lévén én picike, de ő mindig le is hajolt hozzám a patika ajtajában, s mondott pár kedves szót... (ikerlányai után kivándorolt Izraelbe...) (egyébként a makói József A kör mecénása volt! . Lator szépen beszélt róla pár éve a ktárban...
Lám "minden szentnek maga felé hajlik a keze "- van egy ilyen mondás. nekem meg, zsidó lévén, nem vagyok szent, de a zsidók felé ...:)a zsidókhoz...hát igy is kell, ellensúlyként, egy kissé meglehet elfogultan is, ha mások meg elhanyagolják...(ők viszont nem önzően ("maguk felé" gondolkodtak, hanem a legszélesebb köz javát szolgálták
(Bár U Zsolt a konferencia után i beszélgetésünkkor (nem tudtam belekötni, régi dolgokról beszélt:) emlitette hogy a holokauszt 80. évfordulóját meg kéne ünnepelnünk szépen ( a polgármester is szólt, lehetőleg kulturális megközelitésben, a Hagymaházban (s nem (csak) az emlékjelnél
majd még töröm a fejem...(nem mintha a kultúra elfelejtetné a borzalmakat, de tán a rettenetet feloldja - Illyéssel szólva
egyébként jó hangulatban, eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk a konf után...
meg hát meg is tudtam egyet-s mást a régi orvoslásról, gyógyitásról... (kicsit többet is mint magáról a patikáróL)
örülök, hogy elmentem
még motoszkál bennem egyre évfolyamtársam Jimmy elvesztése
mikor csöng a telefon
H Kati hiv, hallom a hangján hogy rossz hirrel
a múltkor még csak beszámolt arról, hogy nővére, - ki osztály társam volt hetedikben nyolcadikban -, strokot kapott
de mostanra már el is temették...
nagyon sajnálom!
mióta elvégeztük az általános iskolát , azt hiszem, nem is láttam-- Földeákon éltek
de sose felejtem alakját, lényét
nagyon kedves, mosolygos, csupa-élet lány volt, s tele igazságérzettel
irtam is már róla hogy a volt katolikus iskolában elég antiszemita hangulat uralkodott, a gyerekek körében, de ő mindig megvédett, a fiúk otromba zsidózásaival szemben, kiállt mellettem, bátran leteremtette őket, eréllyel, és hatásosan: abba is hagyták a csúfolódást
köszönöm Erzsikém, nem tudom, akkor megtettem -e!
Néptáncoltunk egy mesejátékban. Erzsi mellettem áll, jobb ról a 4.
itt is a mesejátékban és itt is mellettem Erzsi, a balomon (középen, 2. sor)
(A ballagáskor készült csoportkép, Erzsi lányok sora . balról 3.
a felesége portréképe helyén egy fekete folt
tudom, mit jelent...
ó jaj, alatta, meg sokasodó részvétnyilvánitások
ők tudják, mit én is...sejtek
lányánál a fekete portré és boritó csak megerősit
Jimmy... igen, volt évfolyamtársam, odalett...nincs, nem lehet kétség--- bár hivatalosan még sehol se látom a közlést
pedig nagy ember volt. volt
de majd lesz
egyetemi professzor, az MTA rendes tagja
filozófus, Dante.kutató...
Kelemne János (hivatalosan)
de Jimmynek hivtuk már az egyetemen, azt a kis alacsony kedves, beszédes, mozgékony fiút , aki mindig mosolygott....s a név rajta maradt, mint a mosoly , barátságosság és közvetlenség
olasz- orosz szakos lévén voltak közös (orosz) óráink is
(a képen H Tóth tanár úr van velünk, aki ószláv nyelvet tanitott...)
Jimmyt láttam először életemben- az egyetem folyosóján az ablakpárkányon . komolyan "cédulázni"
(aminek a módszertanát azóta se mondta el nekem senki)
csak csodáltam, azt hiszem Sartre-ot és/vagy Crocet cédulázta ....emlékszem hosszúkás kicsit jobbra dőlő betűire, a precizitására és könnyedségére egyszersmind..
aztán elvégezte a filozófiát és valójában filozófus is lett (nyelvfilozóus)
de persze az olasz irodalom hoz is hű,. Danteról irt komoly műveket
mindenről nagyon komoly műveket irt!
nagy tudású. igazi tudós volt
azt hiszem volt valami közös programjuk lányommal is az egyetemen?
én ritkán találkoztam vele
tán épp mikor lányom (fiával várandósan) az általa szerkesztett Édes hazám antológiát mutatta be(?) s a Rózsavölgyi szalonban
akkor lett bemutatva (tényleg nagyon) kedves felesége is, akivel nagyjából össze is barátkoztunk
(könnyen ment , a zsidóságunk meg közös témánk a filmművészet ezt megkönnyitette, persze a filmet ő is tudós szintem műveli mint filmeszteta és filmtörténész, egyetemi oktató, mostanában jelent meg könyve az olasz, orosz filmekról, a napokban lenne bemutatója - vajon meg tudja-e tartani?)
tavaly született unokájuk is
nagyon boldog család voltak (voltak)
én utoljára Ani barátném egyetemi búcsúztatóján láttam és beszéltem hosszabban vele, velük
meghatott , hogy -bár én nem voltam felkért búcsúztató. mégis Jimmy által, kicsit az lettem, mert ő idézett egy irásomból...(
sajnálom, hogy épp egy ilyen alkalom volt az utolsó
de sokatmondó
https://www.kelemenjanos.hu/
