sz j nagy örömöt okozott, mondhatnám katarzist a
Cserhalmi-Kálmán "ügy2(em+ gyönyörű lezárásaként
utalt egy 1988as filmre, amiben mindkét szinész, együtt játszott!
de hogy!
itt a részlet....
megnéztem a teljes filmet, a középpontjában van ez a nagy találkozás mester és tanitvány közt
annyira jelképes s annyira bölcs, s szép
kálmán megy (nem tudja visszahivni tanitványát a (művész) életbe a tanyáról a fővárosba
aki csak áll az ajtóban kiáltozva utána: Mester
soha szebb s kifejezőbb finálét!
(mennyivel több és fontosabb a művészet mint a szó/-beszéd)
