250 éves a most Kigyó de régebben Isteni gondviselés-nek nevezett patika

Tartottak is ennek megünneplésére egy kis konferenciát , előtte meg koszorúzást - a mostani tulajdonosok szervezésében

A koszorúzásról félig-meddig lekéstem,. érdekes helyszíne volt , ui eredetileg nem a mostani helyén, a Bérpalota sarkán, hanem pár házzal errébb állt, azt hiszem 1942-ben helyezték a mostani helyére  (más patikatulajok zúgolódására is)

Rohantam a biciklimmel még a kisebb tömeg előtt a Korona földszinti helységébe, igy legalább jutott jó hely (a szokásos szél, s viszonylag elől) különben mögöttem teljesen megtelt a terem, sőt.

Rövid előadásokat hallhattunk, 

U Zsolt a kezdetekről beszélt , 

inkább az orvoslásról (de kiemelte pl, hogy Szirbik feljegyezte, hogy a makóiak nem nagyon szerettek patikába járni, a zsidók viszont igen, viszont szombaton nem vásárolhattak, igy ilyenkor mindig vissza is esett a forgalom:) Tán Zs főleg korábbi-a makói zsidóság történetével kapcsolatos - kutatásai eredménye volt ez a megjegyzés, jegyzem, mikor Dózsa Lajos ról, a korházigazgatóról volt szó, 

Bár azt - a lényeghez tartozóan .  csak megemlitem, hogy a mostani kórház felépitése, léte Dózsa Sámuelnek  köszönhető! (ez szerencsére a konferencián is azért elhangzott)

Ja, emlitette még F Géza, 

hogy a házuk az Uri u 16 alatt található (később Felletár néven vált ismeretessé-- egyébként Felletár dr segitett világra) Elzarándokolok még oda.. ) bár nyilván sokszor elmentem előtte, tudatlanul...

Ja kérem, mondhatnám Weöressel egyébként:

Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Igen, a történelem nem tőlem független valami, hanem részem, valóban cipelem...

(tán innen is a sok kételyem a valós interpretálást illetően)

Az Istók családról Vizi Dávid beszélt

 Istók Irén és Margit voltak a patika vezetői.elég sokáig ...

 nem egészen világos fejezetek is vannak, még....) , de hogy fordulatos, az biztos..ők (ill. az egész család) külön regény (majd máskor irok tán még róluk, külön is, van mit -de még kutatok , mert

(pl az is elgondolkodtató, hogy dolgozott patikában a zeneakadémia elvégzésé után hosszú évekig a később, idős korára inkább, legendássá lett Istók Margit zongoratanárnó. (aki egyébként 1993-ban alapitott diját először lányom nyerte el, zongorájátékával, (később mint kamarazenész is)...még tőle vehette át személyesen a dijat) (itt persze csak "patikusságáról" volt szó, holott nem is volt ilyen irányú végzettsége, csak a testvérének, Irénnek...)(gyakran láttam őket együtt sétálni, testvéri megértésben)

50-ben államositották , majd privatizálták a patikát... (hm)

Hajnal patikust egyébként  ugyancsak nem emlitették az előadások, a háború utáni évek kedves patikusát, magas vékony emberként,  "bácsiként"  emlékszem rá (hát nekem akkoriban mindenki magas lehetett, lévén én picike, de ő mindig le is hajolt hozzám a patika ajtajában, s mondott pár kedves szót... (ikerlányai után kivándorolt Izraelbe...) (egyébként a makói József A kör mecénása volt! . Lator szépen beszélt róla pár éve a ktárban...

Lám "minden szentnek maga felé hajlik a keze "- van egy ilyen mondás.    nekem meg,  zsidó lévén, nem vagyok szent, de a zsidók felé ...:)a  zsidókhoz...hát igy is kell, ellensúlyként, egy kissé meglehet elfogultan is, ha mások meg elhanyagolják...(ők viszont nem önzően ("maguk felé" gondolkodtak, hanem a legszélesebb köz javát szolgálták

(Bár U Zsolt  a konferencia  után i beszélgetésünkkor  (nem tudtam belekötni, régi dolgokról beszélt:) emlitette hogy a holokauszt 80. évfordulóját meg kéne ünnepelnünk szépen ( a polgármester  is szólt, lehetőleg kulturális megközelitésben, a Hagymaházban (s nem (csak) az emlékjelnél

majd még töröm a fejem...(nem mintha a kultúra elfelejtetné a borzalmakat, de tán a rettenetet feloldja - Illyéssel szólva

egyébként jó hangulatban, eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk a konf után...

meg hát  meg is tudtam egyet-s mást a régi orvoslásról, gyógyitásról... (kicsit többet is mint magáról a patikáróL)

örülök, hogy elmentem