előre is elnézést, nem akarok senkit se megbántani, nem csak a megbántottakat védeni, hanem a megbántót sem. támadni..!
csupán mindkét irányba sajnálatom kifejezni...
...évtizedekkel ezelőtt emlékszem, nagy vihart kavart Cserhalmi -akkor még ifjú sőt pályakezdő- színészünk kijelentése, mely azóta elhíresült: a "lefúrt lábú színészet"* kárhoztatása, ami nem is személyekre vonatkozott, de úgy hallottam, hogy Kálmán György - az én imádott szinészem - nagyon a lelkére vette...
(láttam a Faustot Cserhalmival (most tudtam meg, hogy épp a megbetegedett Kálmánt helyettesitette,- a Nemzetiben, hát rémes volt, bár mozgott benne épp eleget, csak a gondolatok nem kellően. Meg is bukott.. Kálmán gratulált is neki s tán a bukást is megköszönte - helyette?)
Mindegy - Kálmán idő előtt abbahagyta a szinészetet, "lefúrt" lábaival, száguldó szellemiségével..
Cserhalmi pályája pedig felivelt..
mignem ő is beteg lett...
mostanában bottal közlekedik
szivszoritó volt, hogy a Mága újévi koncerten (tegnap láttam felvételét), a botja mennyire akadályozta a mozgásban (mondjuk Molnár Piroskának is volt...de ő azért zavartalanul játszik - botostul)
Az én gyarlóságom? hogy mindig, ha meglátom Cserhalmit a botjával, a "lefúrt lábakra" gondolok...s a karmára
*"Cserhalmi György úgy lett színész annak idején, hogy saját bevallása szerint nem szerette nézni a színházi előadásokat a hatvanas-hetvenes években. És hogy miért nem? „Minden le volt vasmacskázva. Álltak a színészek szinte mozdulatlanul, szemben a nézőkkel… Rettenetes volt. Én a sportból érkeztem ebbe a világba, több dimenzióhoz voltam szokva. Mellesleg a színpadon is illett volna lennie háromnak. Elhatároztam, hogy ezen változtatok. Sokan nem kedveltek érte – mondta a színész a Fideliónak. – Volt például egy ominózus mondatom 1975-ben a televízióban: ’Én nem tehetek róla, hogy Magyarországon a lefúrt lábú színészet a divat.’
