imádom a szép környezetet

ezért is iszom a kávém legtöbbször valami cukiban vagy kávézóban (és nem otthon - igazán otthon is megteremthetném magamnak, de igy egyszerűbb(?) meg kell kimozdulni, eltávolodni...

megadni a módját...

legeltetni a szemem az izléses berendezésen

elővenni a noteszom belejegyezni valami eszembejutót

meg csak úgy lenni.. szünetet, pihenőt tartani

(úgy látszik, nem vagyok teljesen egyedül ezzel, épp ma valaki írta a blogjába, hogy elhatározta hogy 2023-ban , a múlt évben minden nap csinál egy kávézós képet, és feltölti az instagramra

 2023 január elsején, a falu egyetlen kávézójában, a kedvenc asztalomnál ülve egy csésze kávé és Gregor Hens Die Stadt und der Erdkreis című könyve társaságában, eldöntöttem, az új évben valóra váltom egy régóta dédelgetett tervemet: egy éven át minden nap elkészíteni egy fotót az aznapi csésze kávéról és közzétenni az Instagramon

nos én is szoktam, s hellyel közzel publikálom is, néha magam is vele

ma pl

még egy tanulsága volt a a postjának, ami megszivlelendó, de nem lebeszélő inkább megerősitő:

Majdnem egy hónapja végetért a projekt. Kezdem megszokni, hogy már nem "kell" közzétennem semmit.

Milyen az élet utána?

Egy biztos: van élet utána. Kávézom és ugyanolyan gonddal tervezem meg a coffee date-eket most is. Sőt, fotók is készülnek alkalomadtán, amit aztán nem teszek közzé sehol. Az élet ugyanolyan tartalmas, kedves, küzdelmes és szép, ha megosztok róla információkat, ha nem. 

Mégis, elmondhatom, ez az év, amikor megpróbáltam minden nap, a legszívszorítóbb napokon is, elfogyasztani nyugodtan egy csésze kávét, elkészíteni egy szép fotót, sokat formált rajtam, sok gondolatot ébresztett, sokféleképpen csiszolta a jellemet, érzékenységet, esztétikai érzéket, s ami számomra még fontos: talán másoknak is örömet szerzett, másokat is inspirált. Ha ez így van, elérte a célját. S ki tudja, egy megfelelően távoli időpontban, egy másik szilveszteri kávé mellett talán úgy döntök majd, nekivágok újra.

:)