Alig pislákol benne az élet

Az arca szikkadt, barázdált

mint a szántóföld

amibe elfelejtettek vetni

Már mindent learatott

amit valaha vetett

De vethetett volna többet is

Hányszor kell még újjászületnie!

Szegény öregasszony!

---

3 körül felveri a szive

legmélyebb álmából is

Mindent felejt

Csak azt az összevissza

heves dobogást

nem lehet

Betölti

A betalocig

Amitől újra álmos lesz

de már álomtalanul

---

Sose kérik a 65 év feletti igazolványát,

egy közlekedési eszközön se

hiszen az arcán hordja

Az utasok is felugrálnak

ha meglátják igazolását,

a ráncait:

"tessék csak leülni" -

erősködnek.

Tán félnek, hogy rájuk esik

70 éve minden terhével?!

.......

Szorit is a szive...

Mi szoritja?

Milyen fájdalom

milyen kimondhatatlan érzés...

Lélegezni mélyeket.

Sóhajtani!

Annyira lelassult

Olyan, mint egy állókép

Kimerevitve

...

Néha megijed a tükörképétől

Ez a lemondó, csüggedt

lefelé biggyedő száj

ez a kiüresedett tekintet

mellyel önmagát szemléli?!

Ez lenne ő?

Ki ez az öregasszony?!

Ugyan hogy került ide,

a helyébe?!

Semmi köze hozzá!

Takarodjon...

---

"Szedd össze magad!"

mondja magamagának

Node hogy tehetné?

mikor éppenhogy

szétforgácsolódik!

---

nehezen mozog

utazáshoz napokig készül

vissszautazáshoz is

pattanni már nem tud

legfeljebb kerékpárra

de azt is többször

már csak tologatja

mint valami járási segédeszközt

a hirtelen öszi avarban

levélhullásban mit észre se vett

észre se vette, hogy időközben

ősz lett...

haza kellett jönnie ehhez

az otthoni táj mindig őszintébb

s pőrébb

öregebb

vele együtt

öregedett

mig ő közben nagymama lett

---

Mint a Forsyte Saga

öreg nagybácsija,

akinek senki nem mond semmit...

mint panaszolja minduntalan

(pedig lehet, hogy csak nagyot hall?)

ő meg azt érzi,

hiába mond bármit is,

nem hallgatnak rá!

Falra hány...

mindent:

a segiteni akarását

a tapasztalatait

a törődését

a gondoskodását

a gondolatait

a féltéseit

az érzéseit

mindent

...

A szelleme bírná. Repülne.

A teste roskad. Fáradt.

Belefáradt...

Elkopott.

Nem szolgál már.

Rosszul bántak vele?

Most bosszút áll.

Nem támogatja

a szellem örömeit se.

A Cezanne kiállításon is

minden székre lerogyasztja.

Melege van. Fázik.

Szomjas. Elcsigázott.

Vonszolódik.

Leül. Lehajtja fejét.

Két -ugyancsak öreg-

külföldi hölgy

aggódva hajol fölé

aztán hogy fölnéz

köszönve a figyelmet

mosolyogva

ők is derűsen

megnyugodva távoznak

/A táskájában nitromint.

Délelőtt vette.

Tegnap, a moziban

még nem volt.

Izgult is, mert

anginája igen.

Most nyugodt

ő is.

Pihenni se rossz.

Végül is.)

----

Mint rosszul védett folyótól

megcsúszott gát

amiből itt-ott

buzgárként

fakad fel

ilyen-olyan baj-

és közben az élet vize

mi nyomta

lassan elfut

alóla...

...

oltalmat és támaszt várt

hogy is kaphatta volna meg

amikor ő adott

akkor találta meg

de addigra elfáradt

és kidőlt

...

Isten belérúgott - vélte

pedig csak önmagába botlott

.....

akadozik benne az élet

csigolyái elcsúsztak

gerince nem tudja tartani

szálegyenesen

már nem ülhet

derékszögben

eldől hátra

180 fok felé

föld felé

----

sose volt könnyed

lepkeszárnyaival se

miért lenne most az?!

---

vékony szálon függ

minden baj előveszi

rágja fonalát

...

egész életében

idegenek közt

átutazóként

a semmiből

a semmibe

otthontalan

---

hiába mondom

hogy hiábavalóság

minden,- ez is az

az ember végül

forditott vajúdással

egy elmúlást szül

sose volt könnyed

lepkeszárnyaival se

miért lenne most az?!

piszkos a világ

kosszal és csúf szavakkal

szerteszennyezett

sárga levelet

fúj rám a bolondos szél

pedigmég nyár van

hullafáradtság

most már kezdem sejteni

mit jelent e szó

földi pokolnak

megjártam minden bugyrát

már jöhet a menny

csak ifjan lehet

kibirni az életet

dohogás nélkül

minden halványabb
pedig az élet virít
csak a szem kopik

A szél simogat
Napsugàrba burkoltan
Mindjàrt itt a tèl

Àttört a zsilip
Nincs vesztenivalòm màr
Tàn eddig se volt

nem lesz jobb semmi

rossz alternativák közt

süllyedünk alább

Nap süt. Fúj a szél.
Hosszabbodnak az árnyak.
Dermeszt a hideg.

szabad lettem már

gúzsbakötött éveim

mit kezdek vele

minden olyan gyors

vagy csak én lettem lassú

elveszett időm

bolond egy világ
mit keresnék én itt már
rég nem otthonom

a néni határozott léptekkel megy be a cipőboltba, ami mellett vacakolok - ebéd után - a biciklim zárának kinyitásával. Kéne nekem is egy új csizma, tönkrement a régi, a cipzárja, amúgy is mióta volt az a probléma a jobb lábfejemmel, az a vénás duzzanat, bár az eltűnt, de vastagabb lett a vádlim, úgyhogy nem jön rám, kéne venni újat? be kéne mennem - tanakodok, közben már mások is bementek, de hát épp most panaszkodtam a pincérnek, aki meg szokta kérdezni, hogy vagyok, de most kérdés nélkül is, mondtam neki, hogy olyan nehezek a végtagjaim, karom, lábam, hogy alig birok járni... tényleg meggondolok minden lépést, jó is ez a bicikli...de látom, hogy lép is már kifelé az előbbi néni a cipőbolt ajtaján, pedig egy perc se telt el, és olyan furcsa, hogy meg is kell kérdeznem tőle:

-Valami baj van?

-Nem -válaszolja, azaz majdnem megfulladtam az előbb...

- asztmás?

- nem , pajzsmirigy - s már mutat is a bebugyolált nyakára, ilyenkor nagyon rossz..

- de már jobban van? - kérdem

- igen, csak ilyenkor lejjebb csuszik a fájdalom...

- orvoshoz kéne menni - nem? ,

- nem - mondja, csalódott az orvosokban, és különben is semmibe veszik mindig

-de ön doktornő ?  - lép közelebb

- nem, nem - szabadkozom...

mert hogy úgy hasonlitok egy doktornőre (jaj csak nem a semmibevevőkre...:(

- hogyhogy semmibe veszik?

...lekezelik, mert hogy már 85 éves, és ő már nem számit - de neki nagyon fáj ahogy bánnak vele, illetve, ahogy nem is, úgyhogy nem is jár orvoshoz, és gyógyszert se szed... lesz ami lesz - legyint....- közben rám szól: Vigyázzon! mert nem figyelve a biciklimmel az útra keveredtem, ahol elütnének ha nem szólna- és köszöni, hogy segitettem

-Dehát nem is tudtam - mondom én

De ő azt mondja, hogy már azzal is segitettem, hogy megszólitottam, beszéltem vele...

-Azért menjen el mégis orvoshoz - szólok még utána...

jaj de szomorú lettem.

gyönyörű szerelmeim voltak

a már karácsonyra felállitott nagy, városi fenyőfa mellől hallom a szavakat, amikból kiugrik egy - amire különösen érzékeny vagyok- : zsidó... zsidó... Mi van már megint, megyek kicsit közelebb, 3 egész fiatal, tenager, 2 fiú s egy lány tanakodva beszélnek.

.- Akkor az  a zsidók keresztje? - kérdi a lány

- Nem. dehogy - a zsidóknak csillagjuk van. - igy oktatja az egyik fiú..

.- De akkor miért van ott az a másik fa is? -  igy a lány

-Hát csak úgy odatették..

Nohát, esik le a tantusz, nem a karácsonyfa tetejére teendó csillagról tanakodnak, hanem a pár méterre arrébb felállitott  kettős kereszten.

Tegnap (vasárnap) este a második adventi gyertyát gyújtotta meg a város lakossága, az ifjúsági klubvezető kis üdvözletével, a református pap szónoklatával, és  egy középiskolás baráti kör karácsonyi dalaival, teával-sütivel-forralt borral... ott volt mindenki a csoportban...csak ekörül a kettős fakereszt körül páran külön ünnepeltek.... mintha valami "jobbik" feliratot is láttam volna ott...)

......

Nem is tudom, én se, pontosan, honnan s miért a kettős kereszt...

és azt se , hogy jó-e ez a tudatlanság a zsidók (keresztjét)csillagát illetően (valóban a "zsidócsillag" sokszor keresztjüknek -keresztünknek bizonyult) ---

Azt hiszem lehetne tanitani valami általános vallástörténetet is...az iskolákban.

De mégis csak inkább örülök, hogy van egy új nemzedék, akik már nem tudják mi fán terem a zsidók "keresztje".... akiknek a hatágú sárga csillag nem a megbélyegzésé... persze, honnan is tudnák, nincs már a városban neológ zsidó templom, kupolája tetején a "zsidók csillagával"... eget s földet összekötendő... és zsidó is alig, és ezek a gyerekek , sőt a szüleik, nagyszüleik se igen emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a csillagukkal megbélyegezték és halálba küldték a zsidókat

abból a megmaradt néhányból is az az egy is csak hallgat... mit is tehetne mást

nem világositja fel őket

persze

és hogy  mit jelent a kettős kereszt és annak a csoportnak, akik felállitották, különünneplése, effelől ő se tudna felvilágositást adni...

.......

(a Wikipédiban ezt találtam, nem keveset: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kett%C5%91s_kereszt_(heraldika)

a magyar cimer elemeként: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91vita:A_magyar_c%C3%ADmer_%C3%B6sszefoglalt_jelent%C3%A9se )

ezt meg egész véletlenül épp most olvasom - Konrád Györgynél:

'A zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?  " meg ezt:

Buta időkben az emberek rémképeket festenek egymásról, elfogadják a dicsőítő önképet magukról, és a személyes fölé emelik a nemzeti absztrakciót." )

évek óta -bár újabban lanyhuló lelkesedéssel - szerettem volna elmenni az immár 17.alkalommal megrendezendő - karácsonyi fesztiválra, a Természetgyógyász magazin meg a Szintézis szabadegyetem közös szervezésében. A lapot olvasom régóta ugyancsak kissé lanyhuló szorgalommal, két kurzust elvégeztem a szabadegyetemen (parapszichológia és valláspszichológia)... de most jött el az ideje, hogy el tudtam menni erre a fesztiválra. ezoterikus , természetgyógyász előadások, és szünetben vásár , fakultatív tanácsadások és tömeg-tömeg, tumultus... azt hiszem többé nem kívánkozom oda. (sokmindennel vagyok igy, lehet, hogy én hanyatlom s nem a dolgok? - vagy mindannyian?)

de nem szeretem, ha bármi, ami szellemi, árucikké válik... attól máris devalválódik, veszit értékéből, sőt megkérdőjeleződik, hiteltelenedik

de azért volt pár megérő mozzanat

az ember - én legalább is - remélem, mindenből mindig tanulhat s okulhat

a "kvantumgyógyászatról", hogy fontos a megosztott figyelem művészete, egyszerre tudni a külvilág felé és befelé fordulni, figyelve s kontrollálva a reakciónkat, felismerni, hogy reagálok.netán rosszul!minden ezen múlik, nem a helyzeten. rajtam. Senki sem sérthet meg. ha én nem akarom. ha nem sértődéssel reagálok! (akármire)- és ha valamit nem akarok, ne tegyem meg, semmiféle megfelelési kényszerből....(persze marad a kérdés, hogy ez mitől "kvantum-"..... semmi kvantumfizikai magyarázat nem hangzik el a méltán népszerű előadó szájából - de hát az emberek többsége gyakorlatias és nem teoretikus.

Müller  Péternél teltház az auditorium maximumban...

de mintha ő se lenne már az igazi. (szinész)lánya árulja kint a legújabb könyvét (ő is adja ki a Rivaldafény kiadóval) fia a szerkesztője bent..férfiéletről, nősorsról van szó, érdekesen...de én egy kicsit mintha már túl lennék e témán, -vélem, tán helytelenül, mint ahogy helytelenül is élek pártalanul? - lányomnak s vőmnek venném meg a könyvét is, meg adnám át a hallottakat( de csak a nevét akarná beirni..a dedikálandó könyvekbe, igy ezúttal a vásárlás, sorbaállás, tolongás elmarad) Lányomék nem is biztos, hogy elolvasnák. Sajnos! Én eddig majdnem minden könyvét, irását -élvezettel - igen... (És mindig meg is védem, ha a fanyalgók bántanák...) Szépen is ir, de mostanában kicsit zaklatottabban tán... és túl sokat. Azt mondja szép irásra is törekszik mert csak az lehet jó is. (v.ö. kalokagathia) - illetve forditva: ha egy irás nem szép, az nem lehet jó! de fontosabb, hogy a férfiak nők feletti uralmának ősidőkből eredeztető tarthatatlanságáról szól. Jó párkapcsolat, ha az emberi mélységek lépnek szövetségre. Jin-jang, egymást kiegésziti, mindkettők kell. (...J.A jut megint mint oly gyakran eszembe - pedig M. P. már leszokott róla, mert betegnek érezte, pedig írásai -amikbe, jambusaival, kapaszkodott - "egészségesek"maradtak végig, és mélyenszántón eligazitók, útmutatók : "...mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők, szabadok, kedvesek, s mind ember...") egyébként Müllert majdnem Thomas Mannként hallgatjuk...(van aki, csak  épp nézi, mert örül...:) ha nem is annyira nagy iró, viszont "ember", mindig az "igazat" mondja. ezt érezni . És akár szeretni is lehet érte...De miért az a piros sál mindig a nyakában...?

Balogh Bélához sajnos nem fértem be! (kisebb teremben, kétszer annyian, mint ahány ülőhely..), igy nem tudtam meg, hogy szerinte mi történik, ha érzelmeinket elfojtjuk (hát jó nem! már a felvetésből is következik), attól viszont nem lettem fiatalabb, hogy jobb hiján beültem egy öregedés elleni szert reklámozó előadásra. (pesze, nem ennek volt "meghirdetve"...)

volt még kisebb csalódásom: thétaszinti meditációt igért egy előadás, de csak elég soványka elméleti alapvetést hallottam,

Laarnál úgyszintén elmaradt a lazulásom, de legalább szórakoztatón volt okos(kodó) és szépen gitározott

volt még homeopátiás gyógymódról szó, meg HKÉ .. is na csak szóban, illetve filmen (legutóbb még a Barátok közt-ben látott R Kárpáti csinálja Paulinyi segitségével)

azt hiszem túlértem (meg át  és túl is éltem) már ezeket a dolgokat, és mégse vagyok "tartósan" megvilágosodva!:) (nem is lehetek)

mert akkor nem bosszantanának lépten-nyomon a kirivó dolgok, vagy nem is rinának ki. számomra

Semmit se vásároltam viszont, - a drága belépőjegyen kivül- csak egy mosolygó angyalos kulcstartót!....:)