eszembe jut valami (valaki!), a Sparban vásárlás közben, kiveszek egy boritékot a táskámból és el kezdem rá firkantani (nehogy elfelejtsem):

"Van egy olyan érzésem, hogy a fiatalkori hibákat (bűnöket?), könnyelműségeket - vannak, akik idős korukban kezdik el szégyellni. (Talán ez a karma? Azért igy le is dolgozhatják, még ebben az életükben.(egyáltalán, van-e másik, illetve kié az?) (A megbánás mint olyan, a biróságon is enyhitő körülménynek számit.) mikor elkövették, még nem számolhattak a következményekkel, hiszen épphogy könnyelműségből, az ifjúság (bohóság), a most csábitásában tehették. S nem is gondolhatták, hogy egykor majd önmaguk vétkeibe botlanak."

eddig a firka a boritékon... most másoltam ide itthon.

de jut eszembe, két részletben irtam le ott, mert közben megszólitott egy őszhajú, szakállas elegáns , udvarias úr:, hogy megismer-e tanárnő... (alias Cseh Tamás ...vagy tán elfelejtett már.) Ó, dehogyis, tanitványt nem lehet elfelejteni. Olyan maradt ő is, mint volt, az ősz szakáll ellenére. A nevető szemei... (nem emlékszem, hogy rosszalkodott volna, de biztos volt benne valami kis csibészség is annak idején, amiből már csak a barátságos, kedves tekintet maradt...a "nevető" szemében) Már nem is tudjuk hány évtizede... Azt mondja én se változtam (ó de udvarias), hallotta, milyen sikeres, a lányom, sajnálkozik, hogy Pesten (távol tőlem, "vigasztalom", hogy gyakran látom őket, - mert hogy már unokám is van), de ő hogyhogy Makón? nem Szegeden? de, csak a szüleit látogatja itt gyakran... gondolom nekik is vásárol... és gondoskodik róluk. Jó fiú. Nem is tudom, miért kapcsolódott itt most a véletlen folytán össze ez a két téma....

Nem is olyan rossz megérni az öregkort. Hát még úgy, hogy a tanitványaink is kicsit megöregedtek...:)