fából vaskarika?

Van Gogh dömping van. Két kiállitása is a fővárosban, és egyiken se eredeti képei láthatók, hanem valami számitógéppel machinált illetve több dimenziós designos változatai... De annyira szeretem a festőt, hogy semmiképp se akarom kihagyni semmilyen formában sem a vele való kései találkozást, úgyhogy oda megyek, a Király utcai VAM DESIGN CENTERBE, ami előbb - úgy tudtam aznap - zár (később kiderült, meghosszabbitották) AZTÁN MAJD A VÁCI UTCAIRA... Ott karácsonyi vásár is van körülötte, de úgy tűnik beleillik ennek hangulatába(:?) itt is lehet vásárolni: vangoghos hűtőmágnest, pólót, ernyőt stb...(neki is "neve , ha van csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé"?... mostoha művész sorsok, egész életében a festő csak 1 képet tudott eladni, most hányan gazdagszanak meg belőle, még a machinálásából is ?DE nem tudom örülne ennek a fajta népszerűségnek... Csupa repro a pincekazamata falán, s pár kép számitógépes trükközéssel 3 dimenzióssá téve. (minek? a kép is 2 dimenziós)... arra hivatkoznak , hogy a szinek kifakultak az idők folyamán, és szgéppel visszaállitották azokat olyanná, amilyen keletkezésük idejében volt , ill. amilyennek álmodta a festő (mert tény, a feljegyzései levelei alapján is, hogy milyen fontosak voltak neki a szinek  - még szép...) Mindenesetre engem elgondolkodtat a kavalkád, az az érzésem, hogy ha nem láthatom igazán a festő jellegzetes, markáns ecsetkezelésének nyomait a reprókon, akkor nem is őt látom. Titokban végig is húzom a kezem az egyik jellegzetesen vastag, piros aláirásán Vincent...

de hiába, nem emelkedik ki a "vászonból" (ami nem is vászon... nekem hiába mondják, hogy ezek az eredeti szinek, ha az egész nem az. Hiányzik az odaképzelt festékszag is. A 3 dimenzós , számitógépképernyőről szemüveggel látható képek meg, nos, ez inkább valami trükk, hátra is hőkölök , mikor a szántóföld fölött megjelenő, közeledő varjak, a képből kilépve rám akarnak szállni. V. G. zaklatott lelkiállapotát érzékelendő. Hát mit mondjak? rám szállt a zaklatottsága. Akár egy Hitchcock film ijesztő, idegesitő, hatásvadász madarai...

a kijáratnál 2 sminkes hölgy arcokat reparál. Hogyhogy?- kérdem.. Hát meghivták őket... mert hogy ők is "festenek"... ja, akkor mindent értek...

persze a kiállitásnak nem sok köze van a festéshez...

az óbudai lapban már régebben kinéztem, hogy betlehemest lehet nézni, a Kolibri szinház előadásában

igaz, egy kicsit buszozni kellett odáig, de jó programnak bizonyulhat - kisunokámnak is - véltem. Hát azért nem egészen...  egy éves korának nem a legmegfelelőbb "szinház"i produkció ez  (bár a Kolibri prospektusain olyanokat is olvastam, hogy 0 kortól csinálnak szinházat a legapróbbaknak is...)

ingeréhes, eleven unokámat egyébként minden leköti az utcán... az utca maga akár egy szinház , úgy is szemléli, jobbra, balra, előre, hátra, föl, le  nézelődve,

...láttunk most is műkorcsolyázó gyerekeket, bódékat, amikben árultak különböző karácsonyias cikkeket, (felfedeztem ugyanazt  a kedves hartai eladónőt, akitől a makói hagymafesztiválon vettem még ősszel egy tulipános kulcstartót...:) el is beszélgettünk),

aztán "regősök" hangjára lettünk figyelmesek, kezdődik az előadás...

erőteljes, eredeti , regölős hangsúlyokkal és hangerővel... terelgették össze a nézőket a kis szinpad elé, ahova felmeneteltek végül is, egy darabig , néztük, hallgattuk, a színpad elé, a sor szélére állva, hogy lásson is valamit "a gyerek"a babakocsijában,

de elég kritikusan szemlélte (mi meg őt), anyja szerint a túl erős dobolást nem nagyon bírta...

úgyhogy egy altatóval fülünkbe visszaindultunk, most gyalog, és az út közepe táján  el is aludt unokám a kocsiban...

útközben "találkoztunk" 2 szoborral, a nagy óbudai íróéval ( Krúdy):

és Óbuda egy régi elegáns polgármesterével (Haller)...

majd  egy szép parkon át haladtunk (itt is akad szép tájék, nem csak vidéken, hát még ha utódaim "népesitik" be..

lányom nézett volna valami esti programot nekem a Fidelioban, mig még aludt a gyerek, ("mig alszik szivünk Jézuskája"...:(B.Sz.)

de nem talált,

én viszont már tudtam, hogy este a Nyugati térre megyek. a chanukiához, a soros gyertyagyújtásra.

azt még nem tudtuk, hogy épp hajnalban (szombat volt) megrongálták...., nekem igy tűnt teljesnek és kereknek a nap.. el is mentem, ott se tűnt fel semmi - de talán az utólagos hirrel sajnálatosan még teljesebb lett a nap képe

Legyen világosság!

Gyújtsuk csak a gyertyáinkat! (chanukián, adventi koszorún)

A sötétséggel meg nem kell foglalkozni,

mert ahol fény van, ott úgysincs...

a hazaszeretet? hűség a hazához?

nagy szavak!

még senki se mondta ki,

hogy magadhoz vagy hű,

ha hozzá.

hiszen része vagy

s ő részed és ha itt hagyod

nem viheted magaddal

nem tudod magaddal vinni

egy részed mindig hátramarad

a honvágyad azt keresi

hasztalan

mint elhalt barát

emlékében

önmagad

velevesztett

részét

saját hiányodat.

a hazaszeretet? hűség a hazához?

nagy szavak!

még senki se mondta ki,

hogy magadhoz vagy hű,

ha hozzá.

hiszen része vagy

s ő részed és ha itt hagyod

nem viheted magaddal

nem tudod magaddal vinni

egy részed mindig hátramarad

a honvágyad azt keresi

hasztalan

mint elhalt barát

emlékében

önmagad

velevesztett

részét

saját hiányodat.

nehezen irok,de nem tudok nem...

olyan események történnek - amiket idézni se akarok, és ezzel továbbterjeszteni - de nem tudok nem reagálni rá,

az én pozitiv emlékezetemmel

évekkel ezelőtt irtam még, 70 -es években, Varga Imre makói kiállitása alkalmával, a Radnóti szobra láttán -amit azóta is meg-meglátogatok a Nagymező utcában...( tegnap is kimentem volna, ahol egy-egy versét olvasták fel tiltakozásul - emléke megtiprásával szemben)...most odarakom , a virágok és mécsesek közé, emlékkő gyanánt:

VARGA IMRE RADNÓTI SZOBRA ELŐTT ÁLLVA

félig lehúnyod szemed

magadat szégyelled

gyilkosaid helyett

szelid szomorúságod

megbocsátó

s fájó

köpenyed

immár

halotti lepel

de tekinteted él

lesütötten is

reánk figyel

nehezen irok,de nem tudok nem...

olyan események történnek - amiket idézni

se akarok, és ezzel továbbterjeszteni - de nem tudok nem reagálni rá,

az én pozitiv emlékezetemmel

évekkel ezelőtt irtam még, 70 -es években, Varga Imre makói kiállitása alkalmával, a Radnóti szobra láttán -amit azóta is meg-meglátogatok a Nagymező utcában...( tegnap is kimentem volna, ahol egy-egy versét olvasták fel tiltakozásul - emléke megtiprásával szemben)...most odarakom , a virágok és mécsesek közé, emlékkő gyanánt:

VARGA IMRE RADNÓTI SZOBRA ELŐTT ÁLLVA

félig lehúnyod szemed

magadat szégyelled

gyilkosaid helyett

szelid szomorúságod

megbocsátó

s fájó

köpenyed

immár

halotti lepel

de tekinteted él

lesütötten is

reánk figyel

nehezen irok,de nem tudok nem...

olyan események történnek - amiket idézni se akarok, és ezzel továbbterjeszteni - de nem tudok nem reagálni rá,

az én pozitiv emlékezetemmel

évekkel ezelőtt irtam még, 70 -es években, Varga Imre makói kiállitása alkalmával, a Radnóti szobra láttán -amit azóta is meg-meglátogatok a Nagymező utcában...( tegnap is kimentem volna, ahol egy-egy versét olvasták fel tiltakozásul - emléke megtiprásával szemben)...most odarakom , a virágok és mécsesek közé, emlékkő gyanánt:

VARGA IMRE RADNÓTI SZOBRA ELŐTT ÁLLVA

félig lehúnyod szemed

magadat szégyelled

gyilkosaid helyett

szelid szomorúságod

megbocsátó

s fájó

köpenyed

immár

halotti lepel

de tekinteted él

lesütötten is

reánk figyel

Jámborné Balog Tünde 75 éves, és ebből az alkalomból életműkiállitása van a Múzeumban, főleg a batikjaiból, de - minthogy az utóbbi években - a képzőművészetről váltott az irodalomra, egy tárlóban a könyvei , irásai is, de ezt alig észrevenni (én is csak másodszorra), a termet uralják különleges batikjai, amik bár különböző tematikus egységekbe rendeződtek az évek folyamán - mégis nagyon egységesnek tűnnek - és finom, tompa szinhatásukban is - különlegesek. A polgármester köszöntő csokra illik is tompaságában hozzájuk. Nagyon kedvesen, közvetlenül beszél, mosolyogva, a volt tanitvány és későbbi munkatárs Gilinger Kati nem különben  a batikművészetéről, Mezei Katalin - az irodalmi munkásságáról...

Aztán Tünde (néni) felolvassa egyik novelláját (én már korábban is ismertem) gondolom, miért pont ezt, mert ebben visszaidéződik kislánykora, kislánylénye, és az a régi Makó, amiről akkor még azt hitte,  hogy a legszebb és egyetlen a világon,azóta sok szebb várost látott, de maradt Makó "egyetlennek" mint hozzáfüzte...Megható. Mezei K irigyelte Makót , mert van egy Tündéje... Hát Tündének meg Makója, szinte minden irásában jelen van, a makaiakkal.. eleinte zavart a tény meg a fikció (képzelet) keveredése, de aztán rájöttem, épp ez benne a pláne. Tünde bemutatja az ő Makóját. Mindenkinek megvan a magáé.A maga világa, a maga városa. De  én sokszor őt olvasva döbbenek rá sok mindenre, amit korábban nem csak máshogy láttam, -ez természetes, és meg is hagyandó- hanem esetleg észre se vettem... és mesélni csodálatosan tud!(kicsit krúdysan) Csak 5 évvel idősebb nálam... Milyen gazdag életművel.

vagy húsz éve vésődött belém egy mondata, rajzszakkörén, lányom dédelgetése közben, hogy  ő az én egyetlen "életművem"... (neki 3 gyereke is, és épp unokáival is körülvéve volt) meg azt is megjósolta, hogy bár "életművem " sok művészeti ágban jeleskedett, a rajzban is , mégis úgy vélte, hogy iró lesz belőle. (persze még ő is válthat?) Mindenesetre jó, hogy legalább az "életművem" dolgozik a saját életművén is, (egy gyereket már megszült, de)  3. könyve (első felnőtt verskötete) a zsebemben lapult,  s csak  nem találtam alkalmat odaadni... azt hiszem az se illő, hogy most tettem ezt a személyes(kedő(?) kitérőt, de emlékszem arra is, hogy épp akkor volt kiváncsi az én véleményemre az irásairól, akkoriban kezdett irni, és még bizonytalan volt kissé abban, hogy nem túl személyes-e, egyebek... de én őszintén már akkor is csak megerősiteni tudtam abban, hogy nagyszerűen "csinálja", élményt ad, és egyszerre személyes és ott van az a plusz is mögötte..) - de hát kezdettől el is ismerték - hivatalosan is!méltán.

érdekes módon, képzőművészként nem is annyira, még most se... pedig hát  nem akármilyenek...

hát akkor nézzük a batikokat, és csak ajánlani tudom olvasni az irásait is, főleg makaiaknak (de nem csak...)

igen, örülhetünk hogy van nekünk, és remélem ő is, hogy mi vagyunk neki!...:

de mi - általa -talán egy kicsit jobban...

http://youtu.be/8OBrDCYwqCc

a kis könyvesbolt  neve  "Kincskereső"... irodalmi események helyszíne is , újabban...

ráadásul most épp (bár már az olvasás éjszakáján is - régi ismerős, volt tanítvány köré szerveződő)

Bodzsár Erzsike legújabb könyvének dedikálását hirdeti, ami a legújabb (pszichológiai egyetemi) tanulmányok

tükreként: Pszichochip cimet viseli, és valójában egy én-szótár... vékonyka kötet, Kass János fejjel (amiknek szegedi kiállitásán annak idején fel is fedeztem Erzsike  élményteli, szivdobogtató hódolatát a vendégkönyvben  - nem véletlen lett könyborítójává- (jut eszembe, Juhász Ferencnek is van egy Kass-os, fejekre irt  kötete, és arra is emlékszem, hogy még mikor gimista kislányként, órák végén hozta bemutatásra a mostani szerző a verseit, milyen hosszan indáztak a sorai... akárcsak egy Juhász Ferenc vers - csak aztán leszoktattam erről a túlburjánzásról(?) kár volt(?) mostanra mindenesetre nagyon szikárak a mondatok, lényegre törők. (fura módion lányom stílusa is lecsupaszosodott - az remélem nem az én hatásomra, hiszen  úgy tűnik, a "hivatalos" tanítványokra jobban hatok, - már akire - mint az "igazi"  utódomra... de tény, hogy ugyanazt mondták mindkettőjük legújabb könyvére, egy vonatkozásban - két különböző ember - hogy minden mondatuk mögött(!) egy regény van, tehát sűrítményeket írnak...)

 

nos a "program" meglepő módon  nem is a Pszichochip dedikálása volt, sőt nem is a Pszichochip - csupán annak módszereként címszavak - és... kicsit elkésve, arra estem be a kis boltba, a kis körbe, hogy "épp én következem"... hm..."Gonda Julia" magyar tanár... hallom de most nem ez az érdekes, (később mégis, zavarbaejtően) és hallom  a legutóbbi országos dijam, a hanyas vagy-gyal,(43-as amúgy) és 1996-os "publicisztikám"ból egy részletet... (Petőfi ürügyén) a Világosságot! - és közbe is szólok: "neked ajánlottam" u.i. nyugdij után, volt tanitványom lapja  A Makói hét "fogadott be", sőt irodalmi rovatot is adott... (nem is birtam volna ki a tanitásom utáni hirtelen támadt szakadékot nélküle - itt "tanithattam" tovább...), sőt később lányom is kisiskolásként (aki iskolájának is egyszemélyben irt (kézzel!) Suliszavát, itt újságiróinaskodott. A volt főszerkesztőnk az ő címszavánál a Kiskamaszkönyv pár 2 sorosát idézte: ember vagyok, ha kamasz  is. - Anyu szédül, anya szé(t)dül - (Mennyire igaz, egyre jobban!....)

 

Itt van köztünk Táncsics oldalági leszármazottja is, Stancsics Erzsébet -aki mosolygósan, nagy kedvvel mondja el rigmusos verseit.... és mint újdonsült,sikeres történelmiregény szerző (Táltos keresztje, már 2 kiadásban) Rozsnyai János - ugyan csak volt tanitványom...

A Pszichochipből néhány kedvenc cimszó (egyéni olvasás után):

abszolut idealizmus: Azt reméltem, az újságirásból megélek

anagramma: BalfácánOknyomozóDekabristaZsörtölődőÁllhatatosRab EpésRévetegZsolozsmásÉlhetetlenBalga EsztelenTétova

burnout: nem akarok már ujságot irni

életpályamodell: emlékeznek még egy hegyes tollra. Enyém volt.

gyermek: sose voltam. talán még leszek

sors:a kovácshoz semmi köze

szentség: Élet

zsinagóga: Széthordták, a helén előbb pártbizottság, most rendőrség

(ez a végszó - egyelőre... bár épp ma jelent meg cikk  a zsinagógával kapcsolatban a Délmagyarban:

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/volt_egyszer_egy_makoi_zsinagoga/2358565/

tulajdonképpen nem is néztem meg alaposan a plakátot, Pestről jöttem, vizfejű országunk fővárosábúl (azaz éppen a vizfejből, ahol milliónyi program jutna egy napra is, komolyzenei is, persze)

de ritka alkalom valami komolyzene kisvárosunkban, (meg kell ragadni): orgonahangvereny, a hagymaházi szomszédságunkban, nem lehet rossz

Rákász Gergely a plakáton a sszétterpesztett tiz ujjával, mint valami (zene)mágus vagy bűvész,illuzionista varázsol - kissé hatásvadász módon sokat sejtetve

meg persze a hagymaháznak nincs orgonája, de saját gépiorgona lesz a szinpadán - mondják

aztán kiderül, hogy

legalább annyira zeneirodalom órán vagyok, mint hangversenyen

de meg kell hagyni, nagyon jó, változatos, érdekes és szakmailag is tartalmas, szinvonalas előadásban részesülünk