ráadásul most épp (bár már az olvasás éjszakáján is - régi ismerős, volt tanítvány köré szerveződő)

Bodzsár Erzsike legújabb könyvének dedikálását hirdeti, ami a legújabb (pszichológiai egyetemi) tanulmányok

tükreként: Pszichochip cimet viseli, és valójában egy én-szótár... vékonyka kötet, Kass János fejjel (amiknek szegedi kiállitásán annak idején fel is fedeztem Erzsike  élményteli, szivdobogtató hódolatát a vendégkönyvben  - nem véletlen lett könyborítójává- (jut eszembe, Juhász Ferencnek is van egy Kass-os, fejekre irt  kötete, és arra is emlékszem, hogy még mikor gimista kislányként, órák végén hozta bemutatásra a mostani szerző a verseit, milyen hosszan indáztak a sorai... akárcsak egy Juhász Ferenc vers - csak aztán leszoktattam erről a túlburjánzásról(?) kár volt(?) mostanra mindenesetre nagyon szikárak a mondatok, lényegre törők. (fura módion lányom stílusa is lecsupaszosodott - az remélem nem az én hatásomra, hiszen  úgy tűnik, a "hivatalos" tanítványokra jobban hatok, - már akire - mint az "igazi"  utódomra... de tény, hogy ugyanazt mondták mindkettőjük legújabb könyvére, egy vonatkozásban - két különböző ember - hogy minden mondatuk mögött(!) egy regény van, tehát sűrítményeket írnak...)

nos a "program" meglepő módon  nem is a Pszichochip dedikálása volt, sőt nem is a Pszichochip - csupán annak módszereként címszavak - és... kicsit elkésve, arra estem be a kis boltba, a kis körbe, hogy "épp én következem"... hm..."Gonda Julia" magyar tanár... hallom de most nem ez az érdekes, (később mégis, zavarbaejtően) és hallom  a legutóbbi országos dijam, a hanyas vagy-gyal,(43-as amúgy) és 1996-os "publicisztikám"ból egy részletet... (Petőfi ürügyén) a Világosságot! - és közbe is szólok: "neked ajánlottam" u.i. nyugdij után, volt tanitványom lapja  A Makói hét "fogadott be", sőt irodalmi rovatot is adott... (nem is birtam volna ki a tanitásom utáni hirtelen támadt szakadékot nélküle - itt "tanithattam" tovább...), sőt később lányom is kisiskolásként (aki iskolájának is egyszemélyben irt (kézzel!) Suliszavát, itt újságiróinaskodott. A volt főszerkesztőnk az ő címszavánál a Kiskamaszkönyv pár 2 sorosát idézte: ember vagyok, ha kamasz  is. - Anyu szédül, anya szé(t)dül - (Mennyire igaz, egyre jobban!....)

Itt van köztünk Táncsics oldalági leszármazottja is, Stancsics Erzsébet -aki mosolygósan, nagy kedvvel mondja el rigmusos verseit.... és mint újdonsült,sikeres történelmiregény szerző (Táltos keresztje, már 2 kiadásban) Rozsnyai János - ugyan csak volt tanitványom...

A Pszichochipből néhány kedvenc cimszó (egyéni olvasás után):

abszolut idealizmus: Azt reméltem, az újságirásból megélek

anagramma: BalfácánOknyomozóDekabristaZsörtölődőÁllhatatosRab EpésRévetegZsolozsmásÉlhetetlenBalga EsztelenTétova

burnout: nem akarok már ujságot irni

életpályamodell: emlékeznek még egy hegyes tollra. Enyém volt.

gyermek: sose voltam. talán még leszek

sors:a kovácshoz semmi köze

szentség: Élet

zsinagóga: Széthordták, a helén előbb pártbizottság, most rendőrség

(ez a végszó - egyelőre... bár épp ma jelent meg cikk  a zsinagógával kapcsolatban a Délmagyarban:

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/volt_egyszer_egy_makoi_zsinagoga/2358565/