hiába mondom

hogy hiábavalóság

minden,- ez is az

az ember végül

forditott vajúdással

egy elmúlást szül

sose volt könnyed

lepkeszárnyaival se

miért lenne most az?!

piszkos a világ

kosszal és csúf szavakkal

szerteszennyezett

sárga levelet

fúj rám a bolondos szél

pedigmég nyár van

hullafáradtság

most már kezdem sejteni

mit jelent e szó

földi pokolnak

megjártam minden bugyrát

már jöhet a menny

csak ifjan lehet

kibirni az életet

dohogás nélkül

minden halványabb
pedig az élet virít
csak a szem kopik

A szél simogat
Napsugàrba burkoltan
Mindjàrt itt a tèl

Àttört a zsilip
Nincs vesztenivalòm màr
Tàn eddig se volt

nem lesz jobb semmi

rossz alternativák közt

süllyedünk alább

Nap süt. Fúj a szél.
Hosszabbodnak az árnyak.
Dermeszt a hideg.

szabad lettem már

gúzsbakötött éveim

mit kezdek vele

minden olyan gyors

vagy csak én lettem lassú

elveszett időm

bolond egy világ
mit keresnék én itt már
rég nem otthonom