tulajdonképpen egyetlen "Julikáról" kellene írnom, Molnár Ferencéről azaz Lilioméról, de most konkrétan, a Thalia színházban látott előadás nyomán Schell Judit Julijáról. (valahol olvastam, hogy futólag felmerült a korkérdés, hogy a színésznő már nem 18 éves, és ezért is nevezik inkább Julinak...a darabban.- mint drusza megjegyezném, hogy a becézés nem csak a fiataloknak szokott dukálni), de különben is. Valóban Schell Julikája inkább Juli. Mert nincs benne semmi édeskés, kedveskés. És - valós kora ellenére - ártatlanabb és tisztább és egyenesebb, mint sok mai "dörzsölt" 18 éves....
Előítéletekkel mentem a színházba. Sokféle Liliomelőadás és Julika emlékkel. De amit itt láttam, merőn új volt. És nem csak előítéleteket törlő, hanem utóítéleteket is szülő... Schell Judit Julija... fantasztikus, egyszerűen lenyűgöző! Az egyszerűsége, a tisztasága, a visszafogottsága, toleranciája, a magátólértetődöttsége, hogy szeret, és nem mondja (csak amikor már úgyse hallja, akinek)...
Előítéletekkel mentem a színházba. Sokféle Liliomelőadás és Julika emlékkel. De amit itt láttam, merőn új volt. És nem csak előítéleteket törlő, hanem utóítéleteket is szülő... Schell Judit Julija... fantasztikus, egyszerűen lenyűgöző! Az egyszerűsége, a tisztasága, a visszafogottsága, toleranciája, a magátólértetődöttsége, hogy szeret, és nem mondja (csak amikor már úgyse hallja, akinek)...
Volt egy furcsa színpadi kép még a darab legelején, a ligetben, ez a kép kifejezi, milyen ez a Juli:
meg se moccant a padon...(nem tudom fizikai vagy lelkierő kell e hozzá nagyobb, azt hiszem mindkettő, de a lelki az alap...) Van egy olyan mondás a mindent eltűrőkre, hogy "fát lehetne vágni a hátán".... ez a Juli is ilyen, de nem esik nehezére. Mert szeret, és mert... nem is tudom. Én ilyen értelemben nem vagyok "juli" (bár lehet hogy voltam az!) lányomban is vélek "juliságokat" látni... a "mindenes"ségében, az alkalmazkodásaiban, elnézéseiben -.de lehet, hogy rosszul látom, mert annál jóval öntudatosabb, ha kell "feministább", hiszen mikor említettem neki - minden célzás nélkül - a darabbeli (kulcs)mondatokat...Liliom és Juli lánya és Juli közt, Liliom túlvilági de inkognito megjelenése után - és távoztával:
- Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre... és aztán nem fáj?
- Igen, fiam... az lehet. Megütik az embert... és... és nem fáj.
hevesen tiltakozott, sőt egy kuplészöveget hozzáasszociálva - elutasítva, felháborodva: "ha megversz is imádlak én"? ..még mit nem?! (Na persze a darabban sokkal többről, áttételesen és összetettebben volt szó!)
(Csányi Liliomáról is lehetne beszélni, meg Udvaros Muskátnéjáról, vagy akár Fodor Annamária Marikájáról - egyik se volt szokványos, megérnének egy-egy tanulmányt, külön-külön is és együtt is mindhárman, azaz négyen.)
Hát hiába a színház - színház.... ott a világ, a színpad deszkáin, valóban... a világ a változatlanságában és a változásaiban... Mi vagyunk ott... (Akár magunkra ismerünk, akár nem... )
