A "ruhatáros" mondja:

Egyetlen szerelmet érzünk
ezért nincs kiábrándulás
legfeljebb egyes emberekből.
Tőluk búcsút veszünk.
Az érzés marad.
Hol erre, hol arra ruházzuk.
Van kin lötyög, van kin szűk.
Van ki ledobja magáról,
mert égeti, van ki vacog benne.
De az érzés megmarad.
S a miénk: "ruhatárosoké".
Zárás után is őrizzük.
Egyetlen, ünneplő ruhánk.