alig hogy hazaértem Strasshofból (másodszor, 70 év után, tegnap, azaz 2014. junius 22-én),másnap, 23-án a Vigszinházba megyek, megnézni-hallgatni aVörös tehén c. "operát" a tiszaeszlári pörről. Fischer Ádám műve, Asher az egyik rendezője, a pénztárnál Forgách András áll mögöttem (később az eladáson is mellettem ül), mögötte Závada Pál...  biztos jó lesz... de valójában mindez mellékes körülmény. A téma érdekel, hogy úgy mondjam izgat. Ma is. Mert mai napig aktuális, holott már meglétekor 1883-ban is -a felvilágosultabb és józanabb világi környezetből nézve irreálisnak és anakronisztikusnak - tűnhetett... És mégis, még ma is "aktuális"....

a mostani feldolgozás (bár régiek a szövegek: Krudy, Kossuth) , a rendezés, asszociációnk hátborzongatóan maivá teszik. Mai is. A sajnos örök, és legyőzhetetlen bűnbakképzés és rágalom sztereotipiákon át..... a kiirthatatlan gyűlölködésig.

a főkérdés itt az, hogy hogy lehet, hogy a zsidó, kiskorú Móric vall apja és társai ellen.... hamisan. Miért?

és ez, ami új és elgondolkodtató és nagyon mélyen érintő elem...Külön gondot forditottak rá, hogy valóban gyerek játssza. Előadás után sokan várják, gyerekek, felnőttek, beszélgetnek a szinház előtt, olyan mint bárki más fiú. A szinpadi hosszú pajesza hiján, és a kockás ingjében. A darabban látjuk, hogy elviszik egy mulatóba, (A Vörös Tehénbe, igy hivják a zsidó, vöröshajú kocsmárosnőt is, ahol csárdást táncolnak, és Móric idegenül,sovárogva nézi a mulatozókat, bevonják, ügyetlenül csetlik, botlik, de látszik rajta, mennyire szeretne olyan lenni, mint ők... Aztán látjuk ahogy betanitja az antiszemita "úr", -aki gyűlöli a zsidókat,csak a zsidó nőket  szereti -, hogy mit (nem) látott, a zsinagóga kulcslyukán. A birósági tárgyaláson szószerint ezt szajkózza.... Ezt a hazugságot. Közben mögötte a tömeg bujtatja, biztatja, mint afféle fociszurkolótábor...s ő mosolyogva néz hátra rájuk,(azt hiszi, hogy végre befogadják?) és megújult erővel vall, hamisan  sajátjaira ("nem akarok többé zsidó lenni" - mondja, (akár Nyilas Misi, aki nem akart debreceni diák lenni)....Majd bebizonyosodik a hamis tanuzás, és a megvádolt zsidók nyilvánvaló ártatlansága. Hiszen előkerül Solymosi Eszter holtteste, a folyóból, de tehén taposta meg... Nem a zsidók bántották! egy évi fogság után kiszabadulnak. Móric visszamegy a szüleihez. Utaznak, apjával. Közben a vonatablakba bedobálnak köveket, és orditoznak a zsidók  (és az őket jogosan felmenető itélet) ellen tüntetők.. Móric az apjához bújik...

A zárókép, mikor már eltűnnek a szereplők, a függöny előtt. a két szembenálló szék, és egyik előtt egy bőrönd. Eddig nem vettem észre. Pedig....

Elgondolkodtatott....