erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

julikák, julik ...

2014. július 25. - gond/ol/a

 

tulajdonképpen egyetlen "Julikáról" kellene írnom, Molnár Ferencéről azaz Lilioméról, de most konkrétan, a Thalia színházban látott előadás nyomán Schell Judit Julijáról. (valahol olvastam, hogy  futólag felmerült a korkérdés, hogy a színésznő már nem 18 éves, és ezért is nevezik inkább Julinak...a darabban.- mint drusza megjegyezném, hogy a becézés nem csak a fiataloknak szokott dukálni), de különben  is. Valóban Schell Julikája inkább Juli. Mert nincs benne semmi édeskés, kedveskés. És - valós kora ellenére - ártatlanabb és tisztább és egyenesebb, mint sok mai "dörzsölt" 18 éves....

Előítéletekkel mentem a színházba. Sokféle Liliomelőadás és Julika emlékkel. De amit itt láttam,  merőn új volt. És nem csak előítéleteket törlő, hanem utóítéleteket is szülő... Schell Judit Julija... fantasztikus, egyszerűen lenyűgöző! Az egyszerűsége, a tisztasága, a visszafogottsága, toleranciája, a magátólértetődöttsége, hogy szeret, és nem mondja (csak amikor már úgyse hallja, akinek)...

Volt egy furcsa színpadi kép még a darab legelején, a ligetben, ez a kép kifejezi, milyen ez a Juli:

meg se moccant a padon...(nem tudom fizikai vagy lelkierő kell e hozzá nagyobb, azt hiszem mindkettő, de a lelki az alap...) Van egy olyan mondás a mindent eltűrőkre, hogy "fát lehetne vágni a hátán".... ez a Juli is ilyen, de nem esik nehezére. Mert szeret, és mert... nem is tudom. Én ilyen értelemben nem vagyok "juli" (bár lehet hogy voltam az!) lányomban is vélek "juliságokat" látni... a "mindenes"ségében, az alkalmazkodásaiban, elnézéseiben -.de lehet, hogy rosszul látom, mert annál jóval öntudatosabb, ha kell "feministább", hiszen mikor említettem neki - minden célzás nélkül - a darabbeli (kulcs)mondatokat...Liliom és Juli lánya és Juli közt, Liliom túlvilági de inkognito megjelenése után - és távoztával:
Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre... és aztán nem fáj?
Igen, fiam... az lehet. Megütik az embert... és... és nem fáj.
hevesen tiltakozott, sőt egy kuplészöveget hozzáasszociálva - elutasítva, felháborodva: "ha megversz is imádlak én"? ..még mit  nem?! (Na persze a darabban sokkal többről, áttételesen  és összetettebben volt szó!)
(Csányi Liliomáról is lehetne beszélni, meg Udvaros Muskátnéjáról, vagy akár Fodor Annamária Marikájáról - egyik se volt szokványos, megérnének egy-egy tanulmányt, külön-külön is és együtt is mindhárman, azaz négyen.)
Hát hiába a színház  - színház.... ott a világ, a színpad deszkáin, valóban... a világ a változatlanságában és a változásaiban...  Mi vagyunk ott... (Akár magunkra ismerünk, akár nem... )

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr598328734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 2014.07.25. 20:58:06

Rajongója vagyok Schell Juditnak . Imádom én is, amikor egy színházi előadás ilyen erővel képes felszabadítani. Valamiféle megtisztulással lép az ember ki a színházból az előadás után. Tudósításodat olvasva egy csomó ilyen színházi élményem jött most elő .. Köszönöm :)

13282 2014.07.25. 21:06:17

én eddig nem. de lehet hogy ezután igen? :) igen a szinház engem is mindig felszabadit, megtisztit stb... annak mindig rajongója voltam! (úgy látszik maradtam is) a JÓ szinháznak...

Valika 2014.07.26. 08:00:10

2. aliz2 (szerkesztő) Kedves Alíz, Schell Judit színpadi tevékenységét elég régen volt szerencsém először látni, megfogott egyszerűnek tűnő, keresetlen játéka. Természetessége nagyon szimpatikus számomra. Nem mintha nem kedvelném a harsányabb gesztusokat. Korántsem! Ahogy Te is írod: "Jó színház" kell a katarzishoz. Ehhez pedig jó színészek, színházi emberek. Akkor jöhet a harsány és az egyszerű...mindent elhiszünk, mi nézők :) Érdekes ez a dolog...darálom itt a közhelyeket : " a színházi élmény felszabadít, megtisztít' stb...bólogatunk is. Hát persze...ez a dolga egy színháznak. Aztán amikor elemi erővel taglóz le egy-egy előadás után ez az érzés, már nem mondom azt: "hát persze, ez a dolguk". Csodálom, elismerem és magamban megköszönöm a művészeknek a teljesítményt. (nem szokásom személyesen hálát mondani). :)

13282 2014.07.26. 14:10:22

én is igy vagyok vele. (velük) előadáson kivüli (és az már nem ők!) lenne a külön megköszönés . (kinek? minek? a szinház különben is kollektiv műfaj.Addig tart a varázs mig nem megy le a függöny, a további már csak az utóhatás. Bár az se kevés, ha tényleg jó volt az előadás... (de ha pl az előadás után rögtön irok róla, abból is jobban érződött volna az eredeti élmény... sajnos kopik, mint minden emlék... még ha maradandónak is tűnik.)

301782 2014.07.26. 20:13:00

Nagyon ritkán támad ingerem, hogy személyesen köszönjem meg művésznek produkciója által nyújtott élményt. Emlékszem egyszer Gálffi László önálló estje végén éreztem, hogy valamit kell mondanom, persze egyszerű gratuláció és köszönet lett belőle. Vagy máskor, amikor Psota Irénhez járultam halált megvető bátorsággal :) Amikor családi körben volt erre lehetőségem, akkor is megvártam a delikvens hazaérkezését, egy alkalmat kivéve. Amikor először kapott jelentős feladatot és úgy éreztem, látnom kell az előadást követően mindjárt. Nekem mindent elmondanak a színpadról, a koncertet végighallgatva, ülve, vagy akár egy tárlatot végignézve az alkotások. Az emlék tényleg kopik, de szerencsére nem múlik el nyomtalanul...no, erre 'töltünk rá' egy-egy újabb élménnyel :)

13282 2014.07.26. 23:37:57

igen, azt akartam mondani - és ezt sokszor érzik is a művészek, hogy nem csak ők hoznak létre valami "nagyot", még ha egyszeélyes is a mű...(ezt Babits jól kifejezte: nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesést --valahogy igy. ) A mű a lényeg.... nem (csak) a művész, illetve ő is akkor , addig, amig alkotja... És a két ember nem is ugyanaz:) Persze ettől függetlenül hálásaknak kell lennünk, sőt, hiszen általuk, magukból adnak!
süti beállítások módosítása